Szülőként mennyire akadnátok ki, ha a lányotok az egyik tanárával lenne együtt?

Eléggé.

Én is egy volt tanárommal jöttem össze, de szigorúan csak azután hogy befejeztem a tanulmányaimat, és bármennyire is szerelmes voltam belé, tudtam hogy az állásával játszik, ezért léptünk csak 2 év után.

Mit tegyél: ha nem akarod a kettőtök jó hírnevét csorbítani, megvárod azt az időt amikor már nem tanít, és úgy jössz vele össze vagy átmész másik egyetemre/szakra.

Magában csalódott, nem benned.

Te semmiért nem vagy hibás.

Ha az én gyerekemmel lenne ilyen, teljesen kiakadnék, hisz igyekszem a hozzátok hasonló nagy korkülönbség ellen nevelni pont az alá-fölé rendeltségi viszony miatt. Ha ez még tetézve van tanár-diák viszonnyal.. mélyen magamba roskadnék, hogy hol rontottam el, majd az apját hibáztatnám.

Ha lenyugodtam, elmondanám a lányomnak, hogy nem helyeslem a viszonyukat, de amennyiben hajlandó megnézni 1 filmet ilyen témában, nem fogok egy rossz szót sem szólni.

Aztán szépen suttyomban várnám, hogy végre megjöjjön a lányom esze, mint anno nekem.

"egyáltalán nem érzem alárendeltnek magam, csak azért mert mondjuk heti 4x90 percben beülök az órájára"

Akár nem érted akár csak nem akarod érteni, mi a gond ezzel, akkor baj van.

Nem csak arról van szó, hogy beülsz az órájába. Ő vizsgáztat, hogy mást ne mondjak. Tanárként amúgy is ezer meg egy módja van annak, hogy "visszaéljen a hatalmával", és ezeknek a látszatát is el kell kerülnie, mert az a minimum, hogy megszólják, rosszabb esetben repül is, és az is teljesen érthető.

Szülőként kiakadnék, mert egy diák-tanár viszony sehogy sincs rendben. Ha már nem tanít, akkor OK, de ameddig igen, addig mindkét részről elfogadhatatlan!