Kamaszfiúk és lányok miért és hogyan lázadtok ma a szüleitek, a társadalom és az iskola ellen? Miért vagytok haragban világgal dühöngő ifjúság?

Nem olvastam végig a kommenteket, ezért csak az első néhány kérdésedre válaszolok.

Hogyan lázadok? Sehogy. Volt egy időszakom, olyan 13-14 évesen, amikor mindenáron ki akartam törni a szülői kontroll alól és a világon minden hülyeséget megtettem, amit csak lehetett. Visszagondolva ez nem kicsit volt veszélyes. A társadalom ellen sem mondanám, hogy lázadok, csupán kirekesztenek, de az is lehet, hogy én rekesztem ki magamat. Egész bölcsis koromtól sokszor voltak beilleszkedési problémáim és nem volt (nincs is) sok barátom. Érdekes, mert ennek ellenére könnyen ismerkedek és nyitott vagyok más emberek felé egy bizonyos szintig. Az iskola sohasem foglalkoztatott, mindig túl lazán veszem. Akkor tanulok és azt, amihez van kedvem. Sosem keveredtem komolyabb összetűzésbe tanárokkal, elfogadják, hogy ilyen vagyok. Lehet, hogy lusta és önfejű, de tudok tisztelettudó és komoly is lenni.

Nem vagyok dühöngő a világot illetően, mert nekem saját világom van. Ami azon kívül megy, arról tudok annyit, amennyit szükséges, de amíg nem befolyásolja az életemet, addig nem érdekel.

A család... Kicsit ez nálam bonyolult, de ha nem is mindig jól, azért előttem van minta. A szüleim együtt élnek, más kérdés, hogy semmi nem tartja össze őket néhány egyszerű tényezőn kívül, és ezért megnehezítik egymás életét. Azt viszont látom, hogy több csonka családból származó ismerősöm megszenved, amikor az élet olyan akadályokat állít eléjük, amihez kéne az, hogy mindkét szülő melléjük álljon (és ne egymást szapulják ehelyett). A szerelmi ügyeiket pedig szinte képtelenek rendezni azok, akik ezt otthon sem látták, sok esetben még egy komoly kapcsolattól is annyira félnek, hogy bele sem mennek.

A média számomra megint semmit sem jelent, TV-m nincs, azt sem tudom milyen műsorok mennek benne, vagy épp mi a divat. Az interneten is csak ismeretterjesztő cikkeket olvasok, esetleg tájékozódok az aktuális politikai, gazdasági helyzetről, vagy a fontosabb hírekről. Ezen kívül, még beszélgetésre használom a facebookot.

Én 15 vagyok és soha nem lázadtam... a szüleim ellen. Én inkább a társadalmat találtam annak ami ellen lázadni érdemes. Nem a szüleimmel ordibálok hanem az ostoba hipszter osztálytársaimmal és megfogadtam , hogy soha egy csöpp alkoholt sem iszok majd.

Valaki emlegette , hogy a kamaszok mindig lázadtak már a kezdetek óta. Nos nem a lázadó kamasz mint fogalom a hatvanas években tűnt fel elsőre mikor a társadalom utat engedett a fiatalok szabadabb gondolkodásának.

Azért ennyire nem radikális a fiatalság egésze. Vannak kirívó esetek, mint az általad említett késsel villogás, de ezek alapján nem szabad megítélni egy egész korcsoportot.

A legtöbb kamasznál a lázadás kimerül a "parancs megtagadásban", az alkohollal, cigivel, esetleg fűvel kísérletezésben.