Miért ítéli el jobban a társadalom azokat az anyukákat, akik szoptatás után visszaszoknak a cigire, mint a dohányos apukákat?

első vagyok. ahogy mondtam, én sem tartom fernek, hogy apuka dohányzik, meg nyilván mérges is vagyok miatta, de azért ő megteheti egy terhes nő mellett, hogy a kertben szívja el. azért már inkább pampogok, ha cigi szagúan nyúl a gyerekhez, de valljuk meg azért ezek nem annyira súlyos dolgok, mintha te dohányzol terhesen, és ezáltal egészségügyileg veszélyezteted a gyereket. Így értem, hogy neki nincs olyan motivációja. szomorú, hogy az nem elég motiváció hogy büdösen ne nyúljon a gyerekhez, de ugyanakkor megértem, mert én is 8 évig kerestem a megfelelő motivációt ami végül is a baba ötlete volt és ami miatt végül is letettem végleg.

nem bírálni szeretnélek, és nem tartom azt sem helyesnek ha valaki bírál téged azért mert cigizel. de ugyanakkor nehezen értem meg, főleg az érveid: sok mindenről le kell mondanunk ez tény, de őszintén nekem a cigiről való lemondás így leszokás után igazi felhőtlen öröm: egy jó dolog, egyel kevesebb aggódni való, hogy ártok magamnak vele, spórolás, hogyan is fognám fel úgy, hogy erről is le kell mondani és ez milyen szemétség?? hát én örömmel mondok le erről. ennél sokkal jobb dolgokról kell lemondani anyaként és kismamaként: a szabadidőmről, a szusiról :) bizonyos sportokról és munkákról, stb. ezek mellett számomra a cigeretta eltörpül, sőt így hogy megváltam tőle, olyan felszabadultságot érzek e téren mint még soha. tényleg, egy gonddal kevesebb.

apukának tényleg kevesebb dologról kell lemondania, és? szerintem megérdemli, reggel 8-kor elmegy a munkába és este 8-ra ér haza, hétvégén meg folytatja a ház körül.