Hogyan dolgozhatom fel, ha tudom, hogy meg fog halni?

Van ilyen eset az életedben? Vagy csak elméleti a kérdés? Ha van, légyszíves keress fel egy pszichológust, segít. Ha elméleti, kérlek ilyeneken ne gondolkozz!

talán furcsa lesz amit írok, de mivel én megtapasztaltam kicsi gyerekként, hogy milyen egy szülőt egyik napról a másikra elveszíteni, azt érzem, hog szinte irigylem azokat az embereket, akiknél megvolt a búcsúzás lehetősége. Talán gondolj erre, hogy rettenetes, nagyon-nagyon szomorú, de mégsem hirtelen. És, hogy akire ez vár, az is esélyt kap arra ezáltal, hogy önmagában rendet tegyen, önmagával számot adjon, szeretteitől búcsúzzon, béküljön. És bármennyire is nehéz, ő kell, hogy legyen az első, nem a mi fájdalmunk,nem megtagadva a fájó érzéseket, de örülni az életének amig még él, és nem elsiratni előre.

Rettenetesen sajnálom, hisz nagyon fiatal vagy még ehhez. Én szerintem bízni kell az utolsó percig és szeretni! Szeretni az utolsó pillanatig. Ha nagyon érzékeny vagy biztos, hogy nem árt szakember. Nekik ez a munkájuk, hogy segítsenek. Valakinek ki kell beszélni, aki nem csak sajnál, hanem reálisan segít. Amennyire lehet. Kívánok sok erőt és a csodát!

Ha könnyebb, írd ki a fájdalmad. Gondolom anyukádról van szó. Borzasztó. Szerintem nem szabad feladni, keressetek más orvost, alternatív gyógymódokat, a beteg erejét növelni.Tudom ez mind olyan apróság, de talán a sok kis apró cselekedet eltereli a figyelmet. Nagyon bízom benne és tiszta szívemből kívánom, hogy te és a húgod teljes családban nőjön fel és mindkét szülőd megérje , hogy megházasodtok és unokái lesznek! Vannak csodák, sokfelől olvasni. Remélem ti is egy ilyen csoda alanyai lesztek!