Szerintetek normális az, hogyha egy 16 éves épelméjű gyereknek a szülei megtiltják, hogy lövöldözős számítógépes játékokkal játsszon?

Itt van a pont utolsónál: épp azt akatram leírni, hogy 16 éves korodra illett vona magadtól kinőnöd belőle.

Szülő vagyok, 16 évesen már egyik fiamat se érdekelték a lövöldözős játékok.

Kedves utolsó és utolsó előtti, ez azért nem egészen így van. Az igényesebb játékok messze nem a 10-14 éves korosztálynak készülnek, ez azért kicsit más, mintha valaki 16 évesen még kisautókat tologatna ;) Egy jó játék messze nem annyiból áll, hogy mész előre oszt' lősz, nem hiába szórakoztató a nagyobb korosztálynak is. (Persze van, akit egy idő után már nem különösebben érdekel, mint pl. a fiaidat, de attól még nincs abban semmi rossz, ha valaki 18 fölött is szívesen lazít játék közben.)

Ahogy pedig már előttem is írták, azokból a bűnözőkből, akik korábban sokat játszottak, nem a játék váltotta ki az elmebajukat, ők már nagy valószínűséggel előtte is kattantak voltak, csak megy a szenzációhajhászás meg a felfújás.

Nyilván nem arról van szó, hogy valaki egész napokat üljön a játékok előtt és hanyagolja el a családját meg az egész életét, de semmi baj nincs azzal sem, ha egy 16 éves játszik egy olyan játékkal, amiben esetleg lőni is kell, meg azzal sem, ha esetleg egy 30-as éveiben járó családos ember is lenyom egy menetet mondjuk.

Angol tanulásra pl. nagyon jó eszköz. Ha arra hagyatkoztam volna, amit a suliban tanítottak, akkor cseszhetném az egészet, a legtöbbet játékokból és filmekből tanultam és most ennek a nyelvtudásnak köszönhetem többek között a jól fizető állásomat is.

Az összes történet, amit itt leírtok, hiányos.

Hol van a szülő?

Ha a szülő csak ezzel képes "megvédeni" a gyermekét a káros hatásoktól, hogy izolálja tőle, ott a családban vannak óriási problémák. A gyerek értékrendjének kialakításában a szülőnek óriási szerepe van, és amelyik gyerek olyan családból jön, az a gyerek játszhat a legbrutálisabb véres játékkal is napi 2 órát, akkor sem lesz belőle gyilkos, mert képes a valóság és a játék elkülönítésére.

16 évesen az én szüleimnek már nem sok beleoszlása volt az életembe.

Bár e téren valszeg az is hozzá járult h az info tudásuk a 0-val egyenlő.

Anyámnak én írom a leveleit apámnak meg én szedem a filmeket, cserébe nem izgatja őket h mikkel játszok.

Am meg annál aki függő ha nem lenne gépe akkor mást csinálna pi drog, pia, szerencsejáték...

És aki azt mondja h a kockákat nem érdeklik a nők hát annak csak annyit h lehet bizonyos %-ban így van valakinél.

Azonban én tudok mutatni nem egy embert aki olyan meleg mint egy kályha. Utálja a nőket mint mókus az erdőtüzet.

És ha megkérded tőle h milyen a géped azt mondja h fekete.

Ennyit s sztereotípiákról.

Épelméjű embereknél nincs olyan, hogy videójátékfüggőség.

Ha a gyerek többre értékeli a játékokat, mint a szociális életet, akkor gond van.

A sport és a tanulás más tészta. Melyik tinédzsernek van kedve hozzá? Ebben a korban azt is kötelező elfoglaltságnak tekintik, ami egyébként az ő szórakoztatásukra lenne.

Nem kéne tiltani a dolgot, és nem éjjel csinálná a gyerek, ki tudná magát aludni másnapra. Ennyi.