Mit csináljak?! Elegem van!

én sose erőltettem semmit a lányomra persze minden anya vágya h többre vigye a gyereke de MILYEN ÁRON???

A MŰVELTSÉG ÉS UTÁLAT EGYÜTT HOGY JÖN ÖSSZE KEDVES ANYUKA???

Inkább boldog legyen a gyerekem mint "nagyokos".Nem de?

Hát nem gondolnám,hogy a gyermekem boldogtalan.Kiegyensulyozott és harmonikus életet él!Aránylag mindent megkap,amit megbirok neki adni,nem panaszkodhat.A gyerekek nagyrésze,iskolába sem szeret járni,még is kötelezö!Tehát valamilyen szinten a társadalom belekényszerít abba a helyzetbe,amit nem szivesen csinálunk.Sőt,ha tovább megyünk,akkor mi felnőttek is egy bizonyos elvárásnak vagyun kitéve,amit nem szivesen csinálunk,de a társadalom és a környezet ezt mekívánja töllünk,hogy ezeket az elvárásokat telyesítsük,ha tetszik ha nem!A másik,hogy minden, de minden szabályozva van körülöttün,már születésünktől fogva.Pl.a csecsemő sem kéri az oltást,még is megkapja!Nekem is vannak elvárásaim a gyerekeimmel kapcsoltban,és cserébe telyesítem az ő elvárásaikat,és ez nem azt jelenti,hogy szigorú vagyok!Megkell tanulniuk,hogy kötelezetségeik vannak az életben,amit el kell végezni!Milyen felnőtt válik belőlle,ha mindent lazán vesz?

Az anyuka voltam.....

Tisztelt Anyuka! Remélem, hogy eljut Önhöz a válaszom. Az én véleményem is az, hogy ha tényleg nem szeret valamit a gyermeke, akor felesleges erőltetni. Saját tapasztalatomat mondom el. Kicsi, majd egyre nagyobb gyerekként rengeteg mindenbe belekezdtem. Akartam pilóta lenni, kerestem magamnak egy tanfolyamot, de aztán nagyon drág volt. Máskor kitaláltam, hogy repülőmodelleket szeretnék csinálni, hát kihoztam az összes idavágó könyvet a könyvtárból és magamtól elkezdtem otthon barkácsolni, aztán meguntam. Közben tae-kwon-do-zni is elkezdtem, de 1,5 év után az sem tetszett, aztán valamikor a kung-fu-t is kipróbáltam, de az sem volt az igazi.És persze sorolhatnám a rengeteg sport és egyéb elfoglaltságot, amihez hozzákezdtem. Aztán egyszer csak 11-ben beíratkoztam egy társastánctanfolyamra, persze egy lány kedvéért:) A lány fél év után abbahagyta, én viszont C kategóriás versenytáncos vagyok. Ennyin múlik, hogy mi mellett fog kikötni a kedves lánya. És a műveltséget pedig pont így szerzi: sokmindent kipróbál, ergo abba egy kicsit bele kell ásnia magát. Így egy kicsit mindenhez érteni fog, és egyszer lesz egy valami, amiben viszont a legjobban érzi magát, és jól is teljesít. Ezért kérem, hogy ne erőltessen semmit. Ha megunta, hát megunta, kész. Majd talál mást. Ami pedig kötelező, azt úgyis megcsinálja, felnőttként már tisztában lesz a társadalmi elvárásokkal, nem lesz egy laza ember, aki mindent csak akkor csinál, ha kedve van hozzá. Higgye el, én sem lettem az! remélem sikerült meggyőznöm.

22F

Szia!

13 éves lány vagyok, és hasonló mint te. Most vagyok nyolcadikos, első óta járok zongorára, néha rossz, de végülis szeretem. Megmondtam, ha e miatt nem vesznek fel a kiválasztott gimnáziumomba, nem járok többet. Nem igazán értem, hogy "túl vagy terhelve". Nálam jobba biztosan nem :) Kitűnőre akarok/kell végeznem, járnom kell heti hatszor tornázni, egyszer úszni, kétszer zongorára, kétszer előkészítőre, és még az a szerencsém, hogy a zeneirodalmat el tudtam hagyni :S Zongoráról este hatokor érek haza, akkor állok neki a tanulásnak, előtte sajnos nem lehet, mert suliból megyek. Emellett persze különböző versenyekre is kötelező elmennem, és bár néha kiakadok, de bírom a tempót. Ne haragudj, hogy ilyet írtam, de lehetetlen hogy annyira le lennél terhelve, hisz ahogy mondod heti kétszer van órád, a röpit emellet is tudnád csinálni, a tanár ráadásul elfogadja ha versenyre mész, ha a suliban van, hivatalos igazolást is kérhetsz (nálunk legalábbis így van)

Beszélj anyukáddal, egyszerűen hagyd abba, de abban nem vagyok biztos hogy annyira le vagy terhelve.