13 évesen nem kellene már foglalkoznia magával?

Sok sikert kívánok a szakmádhoz. Én is nagyon vágyom az enyémre, és Neked is kívánok sok örömet és sikert.

Szóval ahogy írod, a húgod más dolgokban is mintha szorongó vagy gátlásos lenne vagy elhagyná magát (nem mos fogat, a csúfolódókat meg nincs ereje visszautasítania, rendreutasítania, barátai nincsenek). Szerintem elsősorban inkább beszélgessetek, ha látjátok, hogy egyes dolgok gyötrik vagy szorong, vagy visszahúzódik, abban próbáljatok segíteni. Persze nehéz az ilyesmiről beszélgetni, sőt ezt sem szabad erőszakosan. Vannak olyan dolgok, amiket kedvel, olyan helyzetek mikor szívesen beszél magáról és amikor könnyebben megnyílik? Más dolgokról lehet tudni? Van, amit szeret, és amiben sikeresnek érzi Magát?

A szőrtelenítés kérdését picit külön tenném azoktól a dolgoktól, amiket aggasztónak látsz Őbenne. Az iskolai csúfolás szerintem mégiscsak erőszak, és szerintem nem mindig az rá a megoldás, ha az ember ösztönösen engedelmeskedik a tömegnek. Ezt Neki kell eldöntenie: az életnek a természetes része a méltóság is és a tisztelet is, és igen, a saját testének ez a része igenis az Övé. Sem illemszabály, sem higiéniai szabály nem írja elő a szőrtelenítést, de a kérdést valóban rengeteg szorongás, szégyen, szemérem és tabu övezi. Ezért én ebben a kérdésben ,,nem törném rá az ajtót'', nem hatnék nyomást rá, inkább szerintem érdemes tiszteletben tartani az ő mindenkori akaratát, esetleg erősíteni az önbizalmát, vagyis hogy legyenek az élet más területén örömei, sikerei. Egy erős és sok dologban sikeres, örülni tudó embernek meg már úgyis lesz elég ereje ahhoz, hogy döntsön: vagy követi a divatot, vagy rendreutasítja, elzavarja az erőszakoskodó osztálytársakat. Itt szerintem tehát inkább csak az a lényeg, hogy legyen Benne elég erő, ahhoz pedig az kell, hogy jól ismerje saját Magát, tudjon örülni sok dolognak, legyen neki az élet bizonyos területein sikerei, jó élményei és emlékei.

Most meg jöjjön a személyes elfogultsági rész (azért írom le, mert tisztességesebb, ha bevallom, hogy nem vagyok elfogulatlan):

A szőrtelenítés mégiscsak egy divat, nem pedig tisztálkodási-igényességi szabály. Divathullám, ráadásul egy ,,kicsit'' erőszakosra, ,,aljasra'' sikeredett divathullám: kifejezetten ,,gyerekidegen'', itt a média erőszakosan és kifejezetten etikátlanul tört be a gyerekek világába. A mai gyerekek persze már ,,belenőnek'' ebbe a divathullámba, de bőrgyógyászati vagy gyerekpszichológiai szempontból a szőrtelenítés erőszakossá fajult divatja bizony igen messze áll attól, hogy valami higiéniai vagy igényességi dolognak tekintsük:

[link]

(A tanárok közvetlen beavatkozására itt szerintem nemigen kell számítani, a tanárnak valóban van teendője, ha szorongó vagy gátlásos gyereket lát, vagy ha fertőzésveszélyre gyanakszik, de közvetlenül divatügyekbe nemigen etikus beavatkoznia.)

15-ös vagyok amúgy ezt könnyen megállapíthatod az enyémből:

14 éves FIÚ vagyok nem is vagyok sovány és még csak gyönge sem 170 cm körül 60-65 kg vagyok..

Középiskolás voltam már, mikor elkezdtem szőrteleníteni a hónaljamat, és kb végzős, mikor a lábamat. A lábamat nem mutogattam senkinek, mindig hosszúnadrág volt rajtam. Nem tudom, volt egy ilyen fura félelmem, hogy ha már ilyen fiatalon borotválom, akkor mire felnőtt leszek, már túlságosan megerősödik a szőr, és olyan lesz a lábam, mint egy férfié.

Egyébként a szüleim is borzasztóan elhanyagolták magukat, vmikor középsuli végén kezdtem el egyáltalán rendszeresen fogat mosni, és mivel a szüleim is kb csak akkor mostak fogat, ha fogorvoshoz mentek, nem is volt előttem más példa, eszembe se jutott, hogy sűrűbben kellene.

Felnőtt nőként eszembe sem jutna, szőrösen/ápolatlanul/fogmosás nélkül kilépni az utcára, szóval még a te húgod is változhat egy-két éven belül, nyugi.

Hát azért téged zavar ez a dolog, ezért nem tudod objektíven leírni a dolgot.

Ebből következtetve nem tudok megfelelő választ sem adni!

De ettől függetlenül a fogmosás ráférne... Fürödni szokott? (Én 10 éves koromig heti 1x voltam hajlandó fürödni. Fogmosás se volt a mániám. Aztán szerencsémre elég korán érdekelni kezdett mások - főleg a lányok - véleménye. Egyébként mára már mondhatni piperkőc vagyok, de magamért teszem, így kényelmesebb.)

Az én húgom 12, most annyira nem szoktam figyelni (sőt nem is érdekel, bele se akarok gondolni...), de azért igyekszik odafigyelni a dolgokra, reggel fél órát vergődik suli előtt. (Nem, fiúkról szó sincs, sőt a többi kiscsaj még nagyon gyerek kinézetre... Bár azért nem viszi túlzásba, de ha mégis, szerintem édesanyám tudni fogja, hol a határ.)

Tehát szerintem illene foglalkoznia legalább a fogmosással. Nem derül ki, hogy csak az adott problémák állnak fent, vagy más is.

Szerintem hagyd, amíg nem büdös, hogy téged zavarjon, csak nem borotválkozik NE szólj bele! Igaz később meghálálná, de ha nem akarja, ez van! Könnyebb lesz neked... Na, nem utolsó sorban ő se fog utálni téged a "hülyeségedért". (Félre ne értsd az utolsó szót, kérlek!)

Többiek: nem azért, de egy komoly hónaljszőrzet azért nagyon undorító, mellesleg ha egyszer leizzadsz, akkor szépen beleszárad a só, amitől összeragad a szőr, nem egyszerű lemosni róla, és mellesleg irritáló is! Ezt nem olvastam, vagy ilyesmi, tapasztaltam. Bár fiú vagyok, de azért szoktam borotválni a hónaljam. (Géppel, mert annyira nem érdekel, csak komolyan megnő a szőr ott nagyon durván 3cm+) Így a szagom is elviselhetőbb.

A fogmosás meg számomra eléggé... Sok. Tehát én napi 3x mosok fogat, ha megtehetem. Napi 1 alá sose megyek, de akkor már utálom is érte magam! Egyszerűen a szájíz, szag olyan szinten elviselhetetlen lesz, hogy muszáj tennem valamit. Azért több hónap után már fájni kezd a foga az embernek.