Úgy érzem, ez nagyon nem normális. Mit tegyek vele?

Az első szerelemig, előtte is járogattam fiúkkal, ilyen 1-2 hónapokig, egyikbe sem voltam halálosan szerelmes. Halálosan szerelmes még soha nem voltam. De az egy komolyabb kapcsolat volt, akkor komolyodtam meg én is.1 napnál tovább soha nem sírtam fiúk miatt.

Szóval, erőszakosság, psziHHHHológus (pszichológus) szerintem nem tuti megoldás, bár meg lehet próbálni, de nagyon is elképzelhető, hogy az is ellenszegülést vált ki. A nyugodt, higgadt hangnem, a bizalommal teljes közeledés szerintem hatásosabb, amikor azt érzi, nem csesztetni akarod már megint, hanem emberszámba veszed, és nem akarod elnyomni, hanem együtt akarsz működni vele.

Egyébként kíváncsi lennék nagyon, ugyan mit mondana a lányodra egy psziHHHológus. Mert vagy úgy gondolja, nem kell semmit csinálni vele, mivel életkori sajátosság, vagy szabatos embert akar majd faragni belőle, de szó szerint, ahogy itt sok anyuka is tenné, vagy teszi. Talán még nyugtatókat is ír fel. Az én barátnőmet 17 évesen tette nyugtatófüggővé a psziHHHológus, én is jártam hozzá, de volt egy pont, amikor rájöttem, nem tud segíteni, hát,barátnőmnek meg így segített. Na, és mikor már nem tudott nyugtatóhoz jutni, szóval ki lehet találni, miért épp Hollandiába ment ki dolgozni.

Aki itt folyton psziHHHológusért kiált, annak van gyereke, ilyen korú, és tökéletes? Vagy hordta már dokihoz?

Komolyan, egyáltalán odafigyeltek arra, milyen lelki változásokon mennek keresztül a gyerekek, vagy csak a külsejükig juttok el?

Ja, és ...

"több mint 7 hónapja sír egy pasi miatt."

Ezek szerint nem igaz az, hogy érzéketlen, sőt!

Igenis, nagyon érzékeny, és nem azért, mert a pasi miatt bőgi tele a párnáját. Sokkal érzékenyebb most, mint kisebb gyerekként, hihetetlen módon stimulálja minden, ami a környezetében történik, de ez ijesztő és így palástolja.

Nem akar már gyerek lenni, de még felnőtt sem. Utálja, ha gyerekként kezelik, de terhes számára, ha felnőttként kell viselkednie, mert még nem tudja, hogyan kell. Ez az egész időszak egy érzelmi túltöltöttség és káosz egyben, és ebben próbálja megtalálni a helyét minden egyes serdülő. Na, most már emlékeztek, milyen volt?

Támogatni kell őket és szeretettel, megértéssel, türelemmel, finoman terelgetni, ahogyan, emlékeztek, az első lépéseknél, mikor járni tanultak. Ha akkor volt türelem, most hol van?

Tini...

Edgar Allan Poe egy jó író, ennek örülnöd kéne. Ez a zene amit linkeltél egy pop-rock szám, semmi extra nincs benne. Lehet, hogy 40 évesen elborzaszt, de nekem 20 évesen semmi bajom nincs vele. Teljesen átlagosan nézek ki, egyetemre járok, aztán hallanod kéne, hogy én miket hallgattam ennyi idősen, meg még most is. Ez lófütty. Ráadásul én is imádom a horrorfilmeket és horrorkönyveket, a 17 éves húgom is, aztán ő is teljesen normális, jó gimibe jár, kitűnő tanuló, tizedikes de már két érettségije van, mindkettő 95% fölötti.

Istenben pedig a mai fiatalok 90%-a nem hisz, ezen nem kéne csodálkoznod. Viszont itt van egy kis ellentmondás, ami miatt látszik, hogy teljesen komolytalan az egész. Ha sátánista akkor kéne hinnie Istenben. Viszont ő nem hisz, tehát csak lázad.

A kisgyerekeket szintén nem bírja sok ember, felnőttek se.

Kamaszodik, annyi az egész. A fültágítót én viszont nem igazán engedném a helyedben, mert ha úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki, akkor bizony kemény százezrekbe kerül, hogy visszacsinálják a fülét.

Szerintem csak rád akar ijeszteni. Polgárpukkasztásból sosem elég ebben a korban, minél furábbnak és ijesztőbbnek találják őt, ő annál jobban érzi magát. Tudod, különlegesnek.

Ki kellene röhögnöd, amikor ilyen dolgokat vág a fejedhez. Nem árt, ha kicsit letöröd az önbizalmát, mert jelenleg úgy érzi, irányíthat. Viselkedj vele úgy, mint ahogy egy totálisan konszolidált kinézetű gyerekkel tennéd, kérdezd meg, mi volt az iskolában, milyen jegyei vannak, esetleg hogy akar-e komolyabban a biológiával foglalkozni. Lehetne pl. sebész, boncnok...

A Sátáni Biblia egyébként nem ír hülyeségeket, de mint a Bibliát, azt sem célszerű minden tekintetében elfogadni, és azon elvek szerint élni az életet. Nem sátánimádást diktál, hanem az egyén tiszteletét.

Természetesen ez csak egy korszak, és amint komolyabban el kell majd kezdenie foglalkozni az életével, nem lesz már ideje folytatni ezt az életmódot. Ahogy a sok, fontos feladat a nyakába szakad, nem lesz ereje, és kedve sem gyűlölködni/szomorkodni/idegesíteni. Csak várd ki.

Addig pedig a feladatod az, hogy biztos pont legyél az életében. A barátok, szerelmek egyik pillanatról a másikra eltűnhetnek, anyu viszont csak egy van, és ő örökké ott is marad veled, nem számít, milyen butaságot művelsz. Tudnia kell, hogy ha nagy bajba kerül, akkor számíthat rád.

Igyekezz nem teljesen szabadjára engedni, érdeklődj a barátai felől, nehogy rossz társaságba kerüljön, és keményen drogozni, inni kezdjen.