Szerintetek jó így, örülnétek ilyen életnek?

Nekem két kamasz fiam van. A nagyobbik 17 éves. Dohányzik. Mindent tudok róla,megbízik bennem,és én is benne. Mivel kölcsönös a bizalom,nem tiltom neki a cigit.Bár nagyon nem örülök neki.De elfogadom.

Tudják az átlagodat a szüleid? Tudnak egyáltalán rólad valamit,hogy telnek a napjaid,mivel foglalkozol a szabadidődben stb....

Gondold át a kapcsolatodat a szüleiddel.A döntés a tied elmondod e vagy sem.

Nálam a szülői szerete,gondoskodás nem itt kezdődik.Mármint ,hogy mindent megengednek,pénzelnek.Nálam ott kezdődik,hogy a fiam (16 éves)elmeséli,hogy mi történik vele.Szerencsére nem cigizik,bár kipróbálta.Nálunk vannak szabályok amiket igyekszek betartatni,és ő igyekszik betartani.Hiszen ha egyszer munkába áll akkor ott is lesznek szabályok!

Én autót se motort nem adnék a fiam segge alá ilyen fiatalon pedig főleg nem.Márcsak azért sem mert egy felelőtlen 17 éves srác miatt halt meg autóbalesetben a 15 éves unokahugom tavaly nyáron!És a mondataidból kiszűrve neked sincs(még)sok felelőségérzeted!Szerintem kezdj el tanulni,hiszen a tudást ha megszerezted akkor senki nem veheti el tőled!

35/N

Én 19 éves lány vagyok, és rengetegszer megkaptam ismeretlenektől, hogy "mindent a seggem alá raknak", pedig egyáltalán nem érzem így. A szüleim igen is nagy áldozatot hoznak azért, hogy olyan körülmények között éljünk, amilyenben, és ha kapok valamit azt sosem felejtem el megköszönni. Nem tartom természetesnek, hogy ha elmegyünk vásárolni, akkor a minimum, hogy 10-ezer ft-ot rám költenek. Még kis tini koromban előre elmondták, hogy mindent magamnak kell "felépítenem", megszereznem, rájuk ne számítsak olyanokban, mint hogy pl autót vesznek nekem, vagy motort. Az indokuk az, hogy kevésbé érezném felelősnek magamat érte, amivel nem feltétlenül értek egyet, van jogosítványom, és nagyon vigyáznék rá ha lenne saját autóm, de ugyanakkor teljesen megértem őket! Nem egyedül vagyok az úton, nem biztos hogy a saját hibámból halok meg ha egyszer úgy adódik, és egyáltalán nincs bennem keserű érzés amiatt, hogy esetleg nem lehet sajátom, mert így ott lebeg a cél a szemem előtt, hogy tanulnom kell, és dolgoznom, ahhoz hogy megszerezzem saját magamnak az ilyesmiket. Nem járok márkás ruhákban, nem hagyok ott több ezer ft-ot hétvégén egy-egy szórakozó helyen, sőt... Hetente egy ezrest szoktam kapni (reggelire), ebből gazdálkodom, és ha ezen felül kell még valamire, akkor is sokszor inkább nem veszem meg az áhított felsőt, csak ne kelljen "lehúznom" a szüleimet. Nem tudom miért. Szívesen adnak, tudják mire költöm, és bár "szabadságot adtak" mindig beszámolok arról, hol voltam, kivel, mit csináltam, stb... Ha úgy érzi anyu, nem jól döntök, akkor megkérdezi jól átgondoltam-e... Mindig mindent megbeszélünk, és ez így van rendjén! Csak hogy egy példát mondjak, ugyan két autónk is van, a friss jogsimtól számított egy évig nem ülhettem egyedül autóba, nem vihettem el itthonról a kocsit, csak ha jött a család is, és bár ezzel sem értettem eleinte egyet, gyorsan rájöttem, hogy ez is így van rendben. Apu mindig olyan helyzeteket állított elém, amivel a technikám sokkal "kifinomultabb" lett, és bár már elvihetem az autót akár éjszakára, buliba is, még mindig nem érzem úgy hogy biztosan tudnék minden esetben hirtelen dönteni, így aztán éjszaka sokszor inkább busszal járok... (persze kisvárosi élet könnyű ilyen szempontból)

Én úgy gondolom, attól hogy egy család jó módú, fel lehet a gyereket úgy is nevelni, hogy tudja mi a helyes értékrend, és hogy soha semmi nem fog az égből az ölébe pottyanni, ha nem küzd meg érte. Élő példa erre unokaöcsém, akik ugyan hihetetlenül gazdagok még is úgy éli az életét, ahogy bármely más átlagos fiatal. Nincs saját kocsi, nincs saját lakás, nincs napi 10 ezer zsebbe. Ha náluk nyaralok, és beülünk valahova beszélgetni, akkor is megjegyzi, hogy ilyet nem iszik mert túl drága, ha vásárolni megyünk, akkor is... És ami a legfontosabb, hogy nincs elszállva azért, mert medencéjük van, meg pezsgő fürdőjük, saját céggel, és még sorolhatnám.

Majd el felejtettem, a tanulás... Ezt valahogy belém nevelték. Mindig a maximumot várták el tőlem, és bár kitűnő nem voltam soha, a 4-4,5-ös átlagom sosem romlott le... Hétköznap tanulás van, nem móka, és úgyérzem azóta bíznak bennem igazán a szüleim, amióta őszinte vagyok velük, tényleg oda megyek, ahova mondtam hogy megyek, és tényleg azt csinálom, amit mondtam... Szerintem ez alap azért cserébe amit kaptam illetve kapok a mai napig tőlük, az a szeretet, és háttér, ahova mindig nyugodtan jöhetek haza.

01:29

"nem csak diplomás irodai munka létezik..?"

gondolom Te sem irodán dolgozol, mert ha ott lennél tudnád, hogy kettes szakmunkás iskolával nem kapsz irodai munkát főleg nyelv nélkül.

a legtöbb szar szutyok kis irodai melóhoz is

érettségi, nyelv és esetlegesen 1-2 egyéb tanfolyam kell.

Most dicsekszel? :D

Én is magamban laktam nyáron, sot még most is, az anyám kulfoldon dolgozik... Nincs motorom, de nem is hiányzik..

Nekem sem megy valami jól a tanulás, de nem is annyira érdekel. Inni nem szoktam, esetleg nagyon ritkán.

Engem is elenged anyám akárhova, mindig ad pénzt, amennyit kérek, de nem vagyunk gazdagok.

Én orulok ennek az életnek, de néha már nagyon monoton...

Szerintem ne mondd el, hogy cigizel! Eddig sem tudták, akkor most miért mondanád el?

Én azt gondolom hogy ez az élet most jó. Tényleg önálló leszel, tanulhatnál jobban is, de! Ha a jövődet nézem akkor nem biztos hogy jó lesz, persze ha családot szeretnél. Nem látod a példát magad előtt amit a szüleid tudnának mutatni. Nem fogod tudni, milyen az szerető családban felnőni, pedig biztos szeretnek a szüleid csak nem foglalkoznak eleget veled. Ha majd megállapodnál, és találkozol valakivel akit szeretsz, nem fogod tudni hogyan kell egymás mellett élni. Nem fogosz tudni megállapodni. Egy hagyományosan nevelkedő társ pedig nem biztos hogy el fogja tudni fogadni ahogy te élsz. Vagy sok lesz a konfliktus.

Van ilyen ismerősöm, hasonlóan nevelkedett mint te, lassan harminc éves, és nem igazán tudja mi az hogy családban felnőni. nem tudja a szabadságát korlátozni a családja érdekében, pedig gyereke van.

Szóval szerintem túl öntörvényű leszel mire felnősz.

Nos ez csak az én véleményem, én igy látom.

Kivételek mindig voltak, lesznek, vannak.

32/N