Szülők, hogy reagálnátok, ha a lányotok cuccai között ezt találnátok?

Őszintén, van fogalmad arról, milyen érzés a lányodnak, ha szembesül azzal, hogy turkáltál a cuccai között? Egyáltalán miért csináltad? Ja, hogy nem mondott semmit? És szerinted miért? Hát azért, mert te tettél róla, hogy ne akarjon semmit mondani, mert azt sugalltad neki, hogy úgysem értenéd meg. Hogy nem érdekel, amit mondani akar. Hogy nem akarod támogatni. Hogy nem akarsz mellette állni.

De egy gyerek nem fog odaállni eléd, nem fogja azt mondani, hogy "Anya, nekem igenis rosszul esik, hogy...". Sőt, komoly esély van rá, hogy amint felnő (nagykorúság vagy iskola végeztével) úgy eltűnik az életedből, mint a sicc. Talán kapsz egy képeslapot a születésnapodra, vagy karácsonyra, de az is lehet, hogy évekig nem fogsz hallani róla.

Mindezt úgy, hogy végig azt fogod érezni, hogy te nem tehetsz semmiről, mert ha képes voltál a cuccai között matatni, ezzel próbálva bepillantást nyerni a gyereked életébe, akkor biztos, hogy nem gondolkoztál el azon, hogy mit rontottál el.

És tudod, mi a legrosszabb? Hogy az én anyukám is ugyanilyen, és pontosan tudom, hogy ő is ugyanígy kutakodik a cuccaim között, és pontosan ezért nem írok már naplót sem, mert mindig elolvasta.

És tudod, hogy miért írtam az elköltözésről? Mert amióta diákmelóval tudok pénzt keresni, spórolok azzal a céllal, hogy a suli befejeztével úgy lelépek innen, hogy senki se tarthasson vissza, főleg ne anyu. Nem mondom el, hogy hogyan készülök erre, mert nem fogok ötleteket adni neked, csak szeretném, ha tudnád, hogy a lányod fiatal (nálam legalábbis fiatalabb) korára való tekintettel talán (hangsúlyozom: talán) még nincs minden veszve számotokra.

Üdv.