Fiúk, ti hogyan reagálnátok, ha finoman megmondanám, hogy elegem van anyátokból?
Nem akarok tiszteletlennek tűnni, de a helyzet alapjában ez. Barátom anyukájával él, a körülmények olyanok, hogy inkább náluk tudunk találkozni. (ő esténként még nyelvet tanul ha hazaér, nekem van inkább időm őt meglátogatni)
2-3 hónapig heti öt nap is mentem hozzájuk esténként (ott is aludtam), de most már annyira elegem van belőle, hogy nem is akarok annyit menni, hiába szeretem nagyon a barátomat.
Úgy érzem, megfulladok az édesanyjától. Mikor oda érek, általában vacsora időben, akkor anyukája mindig kiül hozzánk, (akkor is, ha nem is eszik), és csak mondja, mondja a magáét. Rengeteget tud beszélni, van, hogy 30 percen át egyfolytában, és alig hallgat el. Kettesben így alig van időnk a barátommal.
Mikor a szobában vagyunk már, akkor is időnként beszólogat ezért azért, meg mikor fürödni megyünk, akkor is. (beszólogatást úgy értem, hogy mit kell elintézni, hova menjen a barátom, ilyesmik). Reggel ugyanez van.
Már szinte úgy érzem, mintha inkább az anyjával élnék, minthogy ővele járjnék együtt.
Szerintetek nagyon megbántom, ha megmondom az igazat, hogy be vagyok az anyjától sokkallva?
A másik, ami kiborít (bár már nem is törődöm vele), hogy egyfolytában majmolja a barátomat, aki bár 25 éves, úgy bánik vele, mintha 10 éves lenne.
Mindent a szájába rág és ilntéz helyette, a másik oldalon meg cseszegeti, hogy milyen tutyimutyi és önállótlan.
Úgy viselkedik, mintha a barátom nem tudna egyedül enni, még a virslit is ő főzi meg helyette a vacsorához, és oda rak alá mindent, hogy a helyéről se kelljen felkelnie. Másrészt viszont időnként mondogatja, hogy milyen önállótlan, miért nem tudja elpakolni magának az ételt reggelente.
Hát...szerintem inkább azt mondd meg neki, hogy amikor ott vagy úgy érzed nagyon sok időt töltetek az édesanyjával és Te inkább vele szeretnél lenni.
Ha ezt Ő észreveszi és Neki is fontos, majd Ő beszél az anyjával.
Amúgy meg szerintem ez nem olyan rossz dolog, legalább anyós próbál megismerni. Csak kicsit túlzásba viszi.
Köszi. De itt nem arról van szó, hogy próbál megismerni, már jól ismerjük egymást, 9 hónapja tart a kapcsolat. Csak az utóbbi 3 hónapban mélyült el annyira, hogy minden nap találkoztunk.
Ilyenkor pedig anyukája nem velem beszélget, nem engem kérdezget, hanem a 30 perces monológokat arról tartja, hogy neki hogyan tellt a napja.
Neki egyébként nincsen párja, tehát más társasága sincsen.
itt kicsit úgy néz ki a dolog, hogy anyuka verseng a fiáért a barátnővel. ami persze nonszensz.
próbálj valami kompromisszumot: mondjuk 2 naponta mész csak, és akkor minden másnap marad ideje anyukának "babázni", és amikor ott vagy, akkor nem ragad rátok. legalábbis a párodnak valahogy célozni kéne rá.
igen, azt megmondhatod, h szereted, de innentől ritkábbak lesznek a talik, mert úgy érzed, h az anyukájára nem jut elég ideje, és neked fontos, h jó legyen a kapcsolatuk :) így finoman közölted, h tele van a faxod az anyóssal, de legalább nem te leszel az albán, h leszóltad őt :D
baze, én örülök, ha néha egyedül lehetek, és nem lógok olyan emberek nyakán, akik nem kíváncsiak rám...
tegyétek fel valami társkeresőre vagy küldjétek el tornázni.
Nem is velem verseng szerintem, hanem alapjában véve társasági alkat, csak nincs társasága a családján kívül. Se férj, se barátnők.
Mikor szabadságon volt a nyáron, akkor is minden áldott nap családi, közös programokat akart csinálni.
A barátom húgával, és a párjával is ezt csinálja, csak nekik annyival könnyebb, hogy ők össze tudtak költözni.
Szereti mindig összecsődíteni az egész családot, hogy mindenki együtt menjen valahova.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!