Kamaszok, mi volt a legfélelmetesebb ami eddig történt veletek?

Amikor 12 évesen egy nyaraláson lejtőn lefelé nekirohantam a vaskapunak a panzióban. Először röhögtem magamon, mivel elég gyakran csinálok ilyet, aztán amikor elkezdett fájni az első két fogam, rögtön kicsit beszartam. Végül a délutánt egy helyi fogorvosnál töltöttem a két első fogam felépítésével, ami külön borzasztó volt, mivel baszott nagy tűfóbiám van :D De szerencsére nagyon jól megcsinálta, azóta semmi gondom vele :)

15/L

10 éves voltam, és Görögországban nyaraltunk. Elmentünk a Meteorákhoz, és majdnem leestem az egyik kolostor lépcsőjéről. Ilyet képzeljetek el: :)

[link]

Megerőszakoltak. :/

16/L

Amikor történt nem éreztem ijesztőnek, de visszagondolva beleborzongok , mert történhetett volna valami. Nyolc éves lehettem, amikor Tunéziában nyaraltunk. Nem egy lepukkant részen,de nem is a luxuspartszakaszon. Egyik este "buli" volt , mi (én és egy 10 éves lány , aki ugyanùgy magyar) kerestük a nővéremet. A szálloda területé arra mehettem, amerre akartam, ezért voltunk csak ketten. Anyumk azt mondták, "kinnt vannak" erre én meg a csaj előrementük , a szállodának a nagy kapujához, amit estére zártak. Viszont volt ott egy szék és átmásztunk. Átsétáltunk az ùton, majd be egy partmenti szórakozóhelyre ... Körbenéztünk,de nem talaltuk akit kerestunk, ezert visszamentunk.Arra is emlekszem hogy kicsit paraztam ekkor,de csak azert mert fullra sotet volt. Szerencsemre nem akkor talaltak meg a rokonok amikor visszamasztunk hanem amikor mar joval beljebb voltunk. Amugy,akit kerestem az a szalloda medences reszenek a kaputol balra levo bowlingcuccnal volt.

Nem kicsit vagyok makos,hogy nem tortent semmi. Szoke hajam volt es az araboknal az ritka. Ezt mai napig nemtudjak.

Kergetett már cigány engem kocsival, mikor én biciklivel voltam.

Borultunk már fel haverommal 40-el a kukoricásba is.

Ezekkor voltam 18 ÉS fiú, mielőtt beleköt vki.

Most 19.

Szerintem többen is tudnának egynél többet mondani, amit már nem éreznek annyira "gázosnak", viszont akkor igencsak gond volt...

Na, hát így a kommenteket végigolvasva nekem a legutóbbi jutott eszembe:

Horvátországban voltunk, és a Kamenjak-félsziget/foknál sétálgattunk, megnéztük a nyaralásunk alatt.

Így képzeljétek el az egész helyet:

[link] (a képen nem én vagyok)

Na, nagyon meredek utak, lejtők vannak, persze nem úgy mint a képen, hogy bármerre mehetsz.

Mi mentünk lefelé a parton anyukámmal és barátjával, amikoris már eléggé a part mellett egy igen mély szakadéknál (15 méter mély Indiana Jones nevű szakadékot kerestük, nem járhattunk tőle messze...) velem szembe jött egy lányka, gondoltam elengedem, hagy menjen.

Igen, csakhogy kb. egy cipőnyi volt az út, baloldalt órási lejtő (odaállni, lábat tenni se lehet, nemhogy egy ember elférjen), jobboldalt pedig bokor, amibe kapaszkodni nem tudsz.

Igenám, csakhogy ezek mellé pluszba amikor elengedtem magam mellett a csajszit beleléptem pont egy akkora méretű kis lyukba (lábfej, cipő méretű kb.), hogy elestem térdre, egy percig fel sem tudtam állni, anyám húzott fel így is, a csajszi pedig meg sem köszönte.

A feneként sem olcsó (100e+) telefon és fényképező is nálam volt, egyik zsebben, másik kézben, mert amúgy a hely csodálatos.

Na, hát épphogy nem estek azok is le. Nekem is kb 5-10 centin múlt, hogy a kezem nem előrébb esett, mert én is zuhantam volna szép nagyot, a gyönyörű sziklás tengerpartra. Még a tenger is megmosott volna. :)

Mentők kb. óra múlva értek volna fel, vagy annyi sem. Szinte csak terepjáró tudott feljönni a köves, meredek utakon. Durva lett volna. Inkább az zavar, hogy még megsem köszönte a lány... azt pedig nem tudom, hogy mi lett volna, ha ott tényleg leesek. Nem rajtam, nem máson múlt.

Több esetből is már kiderült, és mintha az egész családnak lenne... egy védőangyal, vagy mi a fene.

Nem hiszek különösebben ilyen dolgokban, de volt rá példa, hogy milyen szerencsés(ek) vagyok/unk. Köszönöm ezútonis Nekik! :D

Egyébként nem emlékszek már rá, mert annyira kicsi voltam (egyébként soha nem tört semmim, nem volt komolyabb de még enyhe problémám sem, szóval eléggé megúsztam):

1. sarlóval felvágtam a nagylábujjam, kórház, varrás

2. szintén hasonlóval felvágtam a szemöldököm, -||-

Szóval szuper. Viszont utóbbi kettőnek örökre nyoma marad, ezek viszont nem félelmetesek.

Hát a fene tudja, hogy melyik jobb a három említett közül...

Bocs, hogy elnyújtottam a leírást. De talán valaki kedvet kap Horvátországban hogyha arra jár, megnézze ezt a félszigetet. :)

18F

Hm...

Alig egy éve történt úszásórán. Aznap pont szavalóversenyem volt, és én átéltem a híres neves lámpalázamat, ráadásul asszem épp le akartam szólítani a srácot, aki tetszett akkoriban, és izgultam, ja, meg nem is ettem egész nap, úgyhogy minden összejött ahhoz, hogy hátúszás közben elszédüljek. Már előtte is éreztem, hogy kicsit rossz a fejem, de nem tulajdonítottam neki semmit. Aztán meg nem tudtam mit csinálni, amikor bepánikoltam, és öntudatvesztésem során elkezdtem sikoltozni. Forgott a világ, a víz hirtelen ijesztő lett, és én egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sikítást. Olyan volt, hogy na majd mindjárt, mindjárt, ígérem, erőt veszek magamon, és nem sikoltozom, összeszedem magamat, becsszó. De a torkom nem engedelmeskedett, muszáj volt. Kb egy percen át folyamatosan sikítottam. Az volt az érzésem, hogy minden egyes újabb sikításomnál muszáj egyre hangosabban és erősebben kiadni magamból a hangom. A mellettem lévő sávban kisgyerekek voltak, szerencsétlenek biztos összevissza szarták magukat ijedelmükben. :D Mindenesetre én max 10 másodpercnek éreztem az egészet, aztán hirtelen éreztem, hogy megragadnak és kihúznak (én meg eléggé sokkos állapotomban ellenkeztem és csapkodtam). A tesitanárom volt, és az uszodamester. Az osztálytársaim azt mondták, hogy a tanárnőm superwomanként ugrott a vízbe, a köntöse mint egy köpeny, úgy lobogott. :D Az uszodamester meg szinte átfutott vagy két sávot. :D

Aztán jöttek a mentősök, elvittek egy szobába, megvizsgáltak stb, stb. Lemaradtam a két utolsó órámról, és nem nyertem a szavalón (mert még elment azért). :D

Én rettenetes élveztem az egészet! Adrenalin-löket volt, dögivel. :D Kiadtam minden bajom és feszültségem, szokatlan volt, hogy nem kell figyelnem az emberekre, nem kell megfelelnem, csak ordítani, ordítani, mint egy civilizáltatlan ősember. :D Szóval jó volt, nem ellenkeznék, ha mégegyszer megtörténne. Mondjuk körülöttem tényleg mindenki nagyon megijedt, úgy mesélték nekem később, hogy nem is az aggódás miatt volt ijesztő, hanem a hangom magassága, hosszúsága miatt. :D

Nem volt félelmetes igazából... asszem.