Hogyan kezelnétek ha a lányotok egy roma sráccal járna?

"iszont csak az várhatja el némi joggal, hogy a saját büszkeségét respektálják, aki respektálja a másokét."

Igen. De viszont csak azt lehet tisztelni, aki minket is tisztel. Az nem tisztelet, hogy röhögve cigarettáznak a buszon, ha meg szól valaki, akkor meg akarják verni, meg jön az, hogy Azé me' cigány vagyok?

A nagy többség nem magától lett rasszista, hanem a sok rossz tapasztalat miatt. Érdekes, más népeknek nincs gondja a beilleszkedéssel, csak a cigányoknak és ők mindenhol kiakasztják az ott élőket. Nézd meg, Szlovákiában falat építenek, Franciaországban eldózerolnak telepeket, Olaszországban a maffia gyújtotta fel a telepüket, mert nem akarták, hogy a gyerekeikkel együtt járjanak az iskolába... Miért? És ez szerinted kinek a hibája?

42: "Ugye a lányunk barátjához való hozzáállást nem szabhatja meg az, hogy mit műveltek vagy nem műveltek bunkó suhancok a buszon, hanem csakis az, hogy ő maga hogy viselkedik."

Ezzel egyetértek.

"Szóval szerintem Kérdező alapban jól áll a kérdéshez, amikor "roma srác"-ként definiálja, és nem "cigányozni kezd" - szóval látatlanban is inkább megadja a tiszteletet annak a másik embernek."

Ezzel nem. A népcsoport neve a magyar nyelvben cigány, ahogy van német, angol, francia, stb. Mint ahogy ezekben szerepel: 100 tagú cigányzenekar, cigányzene, stb. Vannak becsületes, jó cigányok, és vannak olyan cigányok, akik csak élősködő módon szaporodnak meg lopnak. Mint ahogy van becsületes angol is és van gyilkos/tolvaj stb. angol is.

A roma szó nem magyar és különben is a jelentése alapján nem nevezhető egy cigánylány romának, mert az cigány férfiakat jelent.

Szerintem minden népcsoporttal kapcsoaltban van valami előítélet, de valamelyik pozitív, valamelyik negatív. És ahogy sokan előttem megírták, sajnos ami az itteni romákkal van, az a nagynagy ellenszenv és elutasítás- azt maguknak köszönhetik!És ezen sem igazán lehet vitatkozni!

DE igenis tisztelet a kivételnek!! MErt vannak!!

Az én lányom most épp egy roma sráccal jár. A családja kőgazdag muzsikus család. A fiú pedig a konzervatóriumban tanul, hegedűn játszik és állítólag őstehetség.

Egyenlőre azt látom, hogy a lányom csak profitálhat ebből a kapcsolatból (nem csak anyagi értelemben). Elismerik, kedvelik, motiválják a gyakorlásra őt is.

Egy dolog zavar csak. Egyszer találkoztam a családjával (igazi nagycsaládot képzeljetek el) és úgy éreztem, hogy a férfiak közül többen is nekem udvarolnak. (erről viszont hallani sem akarok). A srác mondja is azóta, hogy sok rajongót szereztem és nem győzi őket levakarni magáról, hogy elkísérjék hozzánk...

Úgyhogy szép-szép, de azért nem árt távolságot tartani még így is.

"Szerintem egyszerű tisztelet, hogy annak hívjuk, amit ő maga tart önmagáról."

A tisztelet számomra olyan,ami kétoldalú és kölcsönös. Ha az egyik oldalról nincs meg, akkor nem fektetek energiát abba, hogy a másik oldal lelkivilágával foglalkozzak.

45-ös vagyok- nem akarok én sem vitatkozni, igazad van, hogy mindennek két oldala van.

Azért szerintem igenis sokat tehetnek arról, amilyen megitélésben részesülnek, de ettől függetlenül én biztatnám a kérdezőt, hogy ismerje meg azt a fiut- mert tényleg mindenhol vannak kivételek.

""Szerintem egyszerű tisztelet, hogy annak hívjuk, amit ő maga tart önmagáról."

A tisztelet számomra olyan,ami kétoldalú és kölcsönös. Ha az egyik oldalról nincs meg, akkor nem fektetek energiát abba, hogy a másik oldal lelkivilágával foglalkozzak."

De nyilván a másik fél is ugyan így gondolkozik, ezért senki nem fog tisztelni senkit, és majd szépen megőszültök arra várva, hogy a másik elkezdjen tisztelni titeket. Jó várakozást, de jelezném, hogy valakinek akkor is el kéne kezdenie végre. Erről csak ennyit.

Hogy a kérdésre válaszoljak: Ismerem annyira magam, hogy tudjam, ha eltiltanak, ellenzik a kapcsolatomat, már dacból is azzal a sráccal fogok járni. Ezt már az is kiválthatja, hogy a szüleim mondjuk elmondják diplomatikusan, higgadtan a véleményüket, ami nem egyezik az enyémmel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal.