Jól tettem hogy nem szóltam érte?

Szia! Én is egyedülálló anyuka vagyok. Hát tudod, ahogy írod, hogy neked ő az egyetlen a világon, pont azért kéne jobban vigyáznod rá. A szeretet és a szülői törődés nem abból áll, hogy mindig az van, amit a gyerek akar. Azért mi vagyunk a szülők és ők a gyerekek, mert nekünk nagyobb az élettapasztalatunk, jobban tudjuk mérlegelni, hogy mi a helyes.

Így, hogy gyakorlatilag azt csinál, amit akar, szerinted meddig lesz a te pici lányod? Nem sokáig. Még abba nem is szólok bele, hogy 13 évesen nem szűz, bár szerintem nem valószínű, hogy érett lenne már a nemi életre, de még azt mondom, manapság már nem csoda, sőt, annak idején az én társaságomban is volt ilyen lány, és normális felnőtt vált belőle. De szerintem ez az ő nagy szerencséje is volt. Abba gondolj bele, hogy ha már most mindent megengedsz neki, akkor pár éven belül abszolut kezelhetetlen lesz. Egy 13 éves lány - lehet testileg bármilyen érett, vagy okos is akár -, még nagyon naiv, és szerintem nem szeretnél pár éven belül nagymama lenni. Mert bizony így, hogy nem fogod szigorúbban, ez könnyen megeshet. Aztán akkor már lesheted, hogy ő a te kislányod, bizony nagyon gyorsan "felnőtté" válna. De nem csak erről van itt szó. Így, hogy gyakorlatilag oda megy, ahová akar, és még ha nyilvánvalóan hazudik is, te nem szólsz érte, előbb utóbb nem csak játszótereken fog őgyelegni pasikkal, hanem majd jön az, hogy koncert, diszkó. Nem mintha ez önmagában baj lenne, csak nem véletlen, hogy egy bizonyos kor és érettség alatt nem engedik el a szülők a gyerekeket, hiszen még nem tudnak magukra úgy vigyázni. Néha nem árt a szigor... Engem anno 15 évesen édes jó apám úgy felpofozott, amikor egy koncertről úgy jöttem haza, hogy agy meglehetősen részeg srác hozott kocsival. Minden joggal, mert előtte számtalanszor elmondta, hogy senki kocsijába nem szállhatok be, csak olyanéba, aki rokon vagy közeli jóbarát, és persze csak és kizárólag akkor, ha az illető nem ivott. Na ne félj, ebből megtanultam. Na de ha egyszer a lányod kerül hasonló helyzetbe? Mi van, ha neki nem lesz ilyen szerencséje? Ha baleset éri, ha megerőszakolják, ha kirabolják?Arról nem is beszélve, hogy egy gyereket már csak azért is meg kell nevelni, mert szerintem neked sem mindegy, hogy milyen ember válik belőle. Jellemes, becsületes felnőttet szeretnél belőle nevelni, vagy olyat, aki hazudozik?

Szerintem éppen itt az ideje, hogy bevezess pár házi szabályt, és elmagyarázd a lányodnak, hogy ezekre miért van szükség, és ha nem tartja be őket, milyen büntetésre számíthat. Nem kell megalázni, kezeld felnőttként, ez abban nyilvánuljon meg, hogy számítasz rá, hogy fel tudja fogni, hogy az ő érdekében szabsz neki határokat. Szülőként szerintem a szeretet mellett ez az egyik legrőbb kötelesség. A saját gyereked életét könnyíted meg azzal, hogy még te vagy az aki megneveli, és nem mások fogják, mert az már bizony sokkal jobban fáj. Az miatt meg kissé furcsa az aggodalmad, hogy majd utálni fog. Minden kamasz haragszik néha a szüleire, ettől még nem utálja őket. Engem a szüleim lazán fogtak, mégis voltak dolgok, amik nem voltak megengedve, ilyenkor én is nagyon tudtam haragudni, néha órákig fortyogtam a szobámban és szentül megfogadtam, hogy ha 18 leszek elköltözöm és azt se mondom meg, hogy hova. Hidd el, ha egy gyerek ésszerű keretek között van csak korlátozva, és nem alázzák meg, csak nevelik, akkor mire 18 éves lesz, benő annyira a feje lágya, hogy már felfogja, mit miért lehet és nem lehet. Kamaszként természetesen én is mindenki társaságát többre értékeltem, mint a szüleimét. 20 évesen már anyukám volt a legjobb barátnőm, én azóta is mindig mindent neki mondok el elsőként, az ő tanácsa a mérvadó mindig.

De kérlek, ne félj egy kamasztól, hiszen te vagy a felnőtt és ő a gyerek, ezt neked is tudatosítani kéne magadban.

Az, hogy barátokkal van, nem gond, ameddig igazat mond róla, főleg, ha nem ő volt az egyetlen lány ezzel a társasággal. (ha igen, akkor még jobban oda kell rá figyelni)

Saját rossz tapasztalatod édesanyáddal nem szabad, hogy pont az ellenkezőjét csináltassa veled! Azt nagyon jól tetted, ahogy ott a helyzetet kezelted. Viszont hazaérve kellett volna beszélned vele arról, hogy legyen őszinte, mondja el hova megy, mert becsapva érzed magadat. Kedvesen, megérti. Érdeklődj ez után a fiúk után kíváncsiként, szülőként, de szintén kedvesen. Azt érezze, hogy érdekel kikkel van, ne azt, hogy vallatod. Meséltesd arról, hogy mit csinál napközben, stb. Beszélgess vele többet, mert egy-egy ilyen beszélgetés közben lehet előhozni témákat, amiket fontos kibeszélni, felhívni rá szelíden a figyelmét dolgokra.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mennyit szabad engedni és mit tiltani. Egyik véglet sem jó.

Ne félj attól, hogy határokat szabj neki, hogy anyja legyél, még szüksége van rá! Nem kell bedőlni annak, hgy barátnőre van csak szüksége egy ekkora tinintek, ne csak barátnője akarj lenni, hanem édesanyja is. Az édesanya pedig elvár dolgokat és határokat húz. Szeretettel, de akkor is szabályokat kell és határokat felállítani még egy ekkora gyereknek. Ha azt hiszi, hogy bármit szabad, és tudja, hgoy félsz szólni érte, akkor másokra fog hallgatni, mások még jobban befolyásolhatják, mert felnőtt nőnek fogja érezni magát. Őszinteséget és tiszteletet mindig el kell várni a gyermektől!

Tiszteld és szeresd persze a lányodat, de ne félj attól, hogy fegyelmező is vagy, mert annak is kell lennie valakinek az életében, főleg, ha egyedül neveled.

Ha azt szeretnéd, hogy 3 év múlva a rendőrök hívjanak telefonon, hogy bent van az őrsön.. És amikor beérsz az a látvány tárul eléd, hogy be van szívva baszva.. Hát akkor folytasd csak ezt a nevelést!

Megértem, hogy félsz az elvesztésétől, de ha nem változtatsz, akkor így fogod elveszteni!!

Egy kis szigor nem fog neki ártani! Megmondod neki, h ha tud 19 éves fiúkkal lógni és felnöttnek érzi magát, akkor meghalgat téged és elfogadja amit mondasz!

Fektessétek le a ház szabályait! Mondd el neki mit tett veled az anyád és hogy te nem szeretnéd, hogy ezt képzelje rólad, De nem működhet ez így tovább!

Szerintem ne arra gondolj rögtön, hogy hazudott neked. Lehet, hogy tényleg a barátnőjéhez ment, de közben úgy alakult, hogy találkoztak más fiúkkal. A barátnője is ott volt? Bár az tény, hogy idősek hozzá.

Én 16 éves vagyok (lány), és azt utálom a legjobban, mikor anyukám már eleve megtilt valamit azért, mert neki nem tetszik. Persze, ezzel nincs gond, de akkor előbb azt mondja el, hogy ő hogyan szeretné hogy csináljam. Ha nem tudom, hogy mit vár el, akkor nem tudom teljesíteni.

Tehát: szerintem úgy beszélgess vele, mintha egyidősek lennétek. Kérdezz rá, hogy "na mi van a pasikkal?" A célod az legyen, hogy megnyíljon előtted, bízzon meg benned, majd add a tudtára hogy mit szeretnél/nem szeretnél, hogy csináljon. Ha ezeket nem tartja be, akkor keményebben kell fellépned vele szemben.

Sok tanácsom nincs, csak leírtam, hogy én mit gondolok nagyjából az ő korában.

(Amúgy nálunk mostanában mindennapi téma, hogy anyukám túlságosan félt engem, legalábbis így érzem, bár tudom, hogy ezzel csak a legjobbat akarja nekem. Nálatok is ezt kéne elérni, hogy érezze, hogy te csak neki akarod a legjobbat.)