Megtudnátok bocsájtani a 2 évre eltűnt, tékozló lányotoknak?
Az egész akkor kezdődött mikor 15 évesen elkezdődött nálunk a kőkemény kamaszodás. Először csak feleselt a lányom, romlottak a jegyei. Aztán az iskolából szóltak, hogy sokat hiányzik. Mivel minden reggel vittem a suliba, hogy biztos ott legyen, és minden du mentem érte, hogy ne csavarogjon, és lássam, hogy suliba volt, így a jó munkahelyemről elküldtek a késések miatt, és a korai távozásaim miatt. Ennek ellenére a suliból sokszor eljött az első óra után, tehát ez a rendszer sem működött. Aztán kezdődött az, hogy kiszökött a házból buliba, részegen jött haza. Mikor ezért szobafogság lett, akkor pedig egyszerűen elszökött iskola helyett, és 3 napig nem jött haza...Ez a huzavona ment közel 3 évig, sokszor már lopott tőlünk, vagy eladott pár cuccot, hogy ruhákat vegyen, és bulizni mehessen. Voltunk pszichológusnál, rendőrségen, mindig faggattam miért csinálja ezt velünk. Nem tudott soha mit mondani. a 18. szülinapja előtt egy héttel megint eltűnt 2 napra, amikor nagy nyomozások árán én megtaláltam, közölte velem, hogy hagyjam már végre élni a saját életét, hiába viszem haza, úgy is eljön, engedjem végre el. Akkor megkérdeztem, hogy szeret-e, mert ha igen akkor megváltozik. Közölte, hogy nem tud úgy élni mint egy normális ember, neki a buli, a pia a pasik az élete, és épp azért mert szeret, nem akar több fájdalmat okozni az örökös rendőrségre járkálással. Akkor és ott elbúcsúztam tőle, és nem kerestem, gondoltam, ha kellünk neki, akkor majd ő jön, talán nagy bajba kell keverednie, hogy otthagyja ezt az életet. Ez 2 éve volt, azalatt én egy komoly betegségen vagyok túl, amiről tudom, hogy tudott, mégse jött vagy hívott fel, hogy élek e vagy halok. Most 3 hete valamiért( még nem derült ki) haza jött, és maradni akar. Bocsánatot kért, de én úgy érzem nem tudok megbocsájtani neki...Úgy érzem, hogy ő egy idegen, aki közel 5 évig megnyomorította az életünk, és most elvárná, hogy csak úgy legyen minden rendbe?Ti mit gondoltok?
Bocsánat, hogy hosszú lettem.
válasza: válasza:Nehéz kérdés, nehéz döntéssel. Én azt mondom neked így ismeretlenül, a történet csak egy foszlányát tudva, hogy a gyereked és mindig az is marad. Érthető, hogy nem tudsz megbocsátani neki, hisz vétett nem kicsit, hanem nagyot. DE! Ember hiba nélkül nincs. Fejetlen kamasz volt, amiben valamiképp ti is szerepet játszottatok, hisz csak úgy egy gyerek sem válik ilyenné. Valószínűleg mostanra kiélte magát, felnőtt a feladathoz és azért ment haza. Nem vigasztal, de hidd el hatalmas bátorság kellett ehhez is neki. Nem védem, isten ments, de szerintem megbűnhődött ő már azért, amit veletek tett. Nem véletlen mondta azt neked, hogy ne keresd, mert nem akar nektek rosszat. Így látta jónak, gyerekfejjel. Nem hívott fel, mikor beteg voltál, valószínűleg dacos kamaszként is szégyellte magát, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődhetett felőled.
Én azt mondom neked, hogy üljetek le egy hatalmasat beszélgetni, de csak is akkor ha mindketten nyitottak vagytok rá. Ő a gyereked, te az anyja vagy és ez mindig is így lesz.
válasza:Nagyanyám fia 20 évre tűnt el, senki nem tudott róla. Majd egyszer csak hazaállított, és maradt. Nagymamám úgy tűnt megbocsátott neki. Hogy miért? Szerintem azért, mert tudta, hogy az ő keze is benne van abban, hogy a fia miért lett olyan, amilyen.
Nem hibáztatlak, ne értsd félre. De a dolgok nem történnek véletlen, egy gyerek csak azért mert kamasz, még nem fog lelépni több évre és nem fog lopni a saját szüleitől. Biztos mélyebb lelki oka volt ennek, rossz helyre sodorta az élet, és nem volt mögötte kellő tudás, kellő boldogság vagy bármi, ami ezt megakadályozta volna.
Nehezen, fájdalommal, tüskékkel, de megbocsátanék neki.
Nem lenne már semmi sem olyan mint régen, de az én vérem.
válasza:Köszönöm!
Az a legfájóbb, hogy nem érzem, hogy ő az én lányom lenne...A sok balhéja miatt, már akkor eltávolodtunk, akaratom ellenére, a sok probléma miatt, egyre távolabb került tőlem, annak ellenére, hogy ezt nem éreztettem se vele, és senkinek se mondta, ugyanúgy küzdöttem érte. Sainos soha nem kaptam választ arra, miért történt ez, mit hibáztam, mindig annyit mondott, hogy ne nyaggassam ezzel, semmit nem csináltam, ő csak így élvezi az életét:(
Ma d.e. is leült mellém, beszélgetni, de olyan volt mintha egy idegen lánnyal beszélnék, olyan távoli:(
válasza:Hmm... Hát szomorú a történet. :(
Én úgy gondolom,hogy a lányod mikor elkezdte a csavargásait,már akkor menekült valami elől.
Nem tudhatom, a családotokban történt valami ami miatt mindenáron el akart szakadni otthonról,szülőktől? Nem történt olyan dolog az életében amit szeretett volna elfelejteni? (csak magamból indulok ki,én is kamasz voltam mikor szüleim elváltak,megviselt,még most is fáj,utána meghalt nagymamám akit nagyon szerettem...) Akár egy fiú miatt...? Vagy rossz társaságba keveredett?
Szerintem ez lehetett a baj, nem figyeltetek rá akkor eléggé mikor ez történt,és végül késő lett.
Évek után elhiszem hogy elidegenedtél tőle, meg is értem,de mégis Ő a Te lányod,bármilyen is,arról nem csak Ő tehet!
Le kellene ülnöd vele beszélgetni, nem tudom egyátalán hogy merted elengedni 18 évesen? Hol lakott,miből élt? Nem tudtál róla semmit?
Oké,az amit Te leírtál,én igazat adok Neked,de ne felejtsd el hogy minden éremnek 2 oldala van!
válasza:bocsás meg neki. Azért, mert talán pont a feltétel nélküli szeretet hiányzik neki. vagy a bizalom vagy a példakép. nem tudom mi,de valami biztosan hiányzott neki, amikor ezt az életet választotta.
És nem érzed annak, de hidd el, nagy dolog, hogy haza mert menni és a szemedbe mert nézni. Lehet,hogy kihasználásnak érzed,de én nem hiszem, hogy a lányod egy eredendően rossz ember lenne. lehet,hogy most bajban van vagy vmi történt vele,de akkor is hozzád ment, haza ment.
Igazából az igazi apukája soha nem érdeklődött utána, még terhesen elhagyott minket anno. Ez viszont nem okozott neki törést, egyszer megpróbáltuk megkeresni neki kb 10 éves volt ekkor, de az apja nem akart vele találkozni. Sokat beszélgettünk erről, de úgy láttam nem érdekelte, elkönyvelte egy féregnek, és azt mondta nem pazarol rá érzelmeket, könnyeket, és ezzel lezárta. Mikor 7 éves volt, akkor lett egy új párom, nagyon szerették egymást kezdettől, sőt miután az eset volt az igazi apukájával, megkérdezte, szólíthatja e apának.11 évesen lett egy kisöccse, akit imádott, nagyon örült neki. Ezeket mind végigrágtam mikor a problémák kezdődtek, őt is faggattam a beszélgetések alkalmával, hogy ezzel van e gondja, de azt mondta szereti az új családját.
Hogy fiú van-e? Mindig volt valaki, de mindig ő dobta őket ahogy elmesélte, sok fiút összetört, aztán egyszer csak a rendes fiúk már elkerülték, és jöttek a hitványok...Amikor elbúcsúztam tőle akkor kéregetett épp az utcán a leszbi barátnőjével...Szörnyű élmény volt látni...:(még most is elbőgöm magam ez miatt...Még nem nyögte ki mit csinált az elmúlt 2 évben, de vannak ötleteim sajnos...:(
válasza:biztos sok trauma érte, pláne bocsáss meg neki!
amúgy ilyenkor nem sima pszichológushoz kell menni, hanem családpszichoterápiára
Ha tudnád, hány helyen voltunk mi az évek alatt... Van pszichológus ismerősünk, igaz nem nála voltunk, de ő már azt tanácsolta, hogy adjuk be nevelőintézetbe, ott aztán látná, milyen szerencsés gyerekkora van...
Félek hallani, miket csinált, félek még jobban eltávolodik tőlem, ha hallom, hogy inkább az utcán élt, és ki tudja, hogy szerzett pénzt, mint semhogy hazajött volna, és velünk van:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!