Miért vagyok furcsa? :/

Nem vagy fura, mert egy-két pontban stimmelünk, és én nem szeretem, ha azt mondják rólam hogy fura vagyok... :D

Mondjuk a komolyzenét nem szeretem, maximum elalvás előtt vagy ilyesmi nyugis helyzetbe lennék képes hallgatni. De a rock nélkül nem tudnék élni. Én is kedvelem a hasonló témákat, csak az a baj, hogy osztálytársaimmal, barátaimmal ilyesmiről nem nagyon tudok beszélni. Csak szüleimmel. Imádok olvasni, de Jókai nekem mondjuk unalmas, kicsit eseménydúsabb történeteket szeretem. A második világháború szerintem is érdekes, és mivel nagyon röviden vettük a suliban utána is olvastam. Különbség viszont, hogy engem érdekel a divat. :) A halálról pedig szoktam gondolkodni, de ilyet inkább nem osztok meg senkivel, mert anyum képes, és még elvisz pszichológushoz. A szappanoperák engem is hidegen hagynak, de konkrétan havonta 1-2x kapcsolom be a tv-t, akkor is inkább filmet nézek, esetleg dokumentumfilmet.

Nekem is kedvenc órám a matek, mivel lusta vagyok, és arra az órára semmit nem kell tanulni, mégis lazán meg van az 5-ös, ráadásul versenyeken is jól szereplek. :) (de egyébként többi tantárgyból is 5-ös körül vagyok, pl ost írtam 96%-os töridogát úgy, hogy csak elolvastam a 30 oldalnyi anyagot, azelőtt pedig nem tanultam egy szót se. Emiatt néznek strébernek...) Wiliam Levyről meg eddig nem is hallottam. :D

Talán kicsit különc vagy, de én is. Sose voltam az osztályban én a középpontban, inkább a barátnőimmel vagyok, akik szintén kicsit furák, csak más tekintetben mint én. Érdekes csoportot alkotunk így 3-an... (a punk, a stréber és a kövér, valahogy így látnak a többiek)

Hogy érted, hogy nem olyan értékes az életed? (Főleg hogy jó matekosként felfedezhetsz olyan dolgokat is, amik közvetve többezer ember életét mentik meg). Van valami baj vagy keserűség?

Gyerekkoromban én is furcsa voltam, a fizika érdekelt, már 3-os általános koromban is (töltések megosztása, csináltam távcsövet, telefont is.) Halál nem volt a családban, csak mindennapos piálás, verekedés, később egyszer késelés is. Hogy mióta, nem tudom, én úgy emlékszem, mindig is ez volt, szóval biztos pici koromtól. Bukásra álltam szinte mindenből, amolyan visszamaradott gyerek voltam, de a természet iránti szeretet miatt később mégis egyre több tehetségem fejlődött ki a tantárgyakhoz. A természet volt az én menedékem, fizika, kémia, biológia, később a matematika is: egy olyan világ, ahol úgy is meg lehet látni az igazságot, hogy az ember körül egyébként minden csupa őrület.

Meg amit még szerettem, azok a primitív vadnépek, eszkimók, ausztrál bennszülöttek, Szibéria vadnépei, főleg a meséik, mítoszaik, mert azok éppolyan elborultak, mint amilyen az én világom volt (sarki fény, emberekkel beszélő állatok, átváltozások, természeti szellemek stb.).

Mostanra matek szakon végeztem, és a vadnépek nyelvei közül is megtanultam egy-kettőt annyira, hogy eredetiben olvashassam a meséiket, úgy, ahogy igaziból elhangzott.

Köszönöm szépen, és én is remélem, hogy Te is sokra viszed! Sok boldogságot kívánok Neked! Vannak vágyaid? Mihez van a legnagyobb kedved? Persze ebben a koromban én nem tudtam, mi szeretnék lenni, tetszeni sok dolog tetszett.

Ha úgy érzed, nem hiányoznál senkinek, vagy hogy nem vagy boldog, akkor mégis lehet valami hiány vagy szorongás érzésed belül, nem? Legalábbis nekem ilyesféle volt, és az a baj, hogy ez magától nem múlt el csak úgy, de végül sikerült feldolgoznom tudatosan.

Lehet hogy Neked meg még sok még újabb tehetséged is előjönne, ami most is Benned van, csak nem jön elő.

Kedveled az embereket? Én valahogy nem oldódom fel köztük, félénk vagyok, de amúgy kedvelem őket, afféle sorstársként gondolok rájuk.

Volt sok rossz dolog a múltamban, amiről valahogy én magam sem tudtam. Pontosabban szólva persze hogy tudtam róluk (verések emlékei, ütések, szülők piálásának emlékképei, kényszerítések, ilyenek), de valahogy mégsem tudtam róluk tudatosan, csak úgy bennem lapultak észrevétlenül, és csendben romboltak.

Aztán sikerült valahogy feldolgoznom őket, valahogy tudatossá váltak a számomra, mintha előhoztam volna őket valami homályból. És akkor megkönnyebbültem, szinte mintha megszabadultam volna valami rossztól, és utána minden sokkal jobban ment, lett egy csomó új érzékem, amik korábban nem voltak meg, vidámabb lettem, könnyebben mozogtam emberek közt.

őszintén ezek alapján strébernek néznélek. tudnod kell lazítani. mondjuk hallgattál mondjuk kevésbé erős zenéket is? PL EGY JÓ példa : Linkin Park (ez NEM az a tipikus tinibanda) vagy plg Three Days Grace. A matekot a legtöbb ember gyűlöli,de barátnőim közül sokan szeretik,nem vetem meg őket,de fejben azt gondolom róluk,hogy matekstréberek :DD ,ami nem rossz,csak tény. Az emberek legtöbbjét nem csak untatja,de említésre sem méltja a történelmet,a filozófiát,a dokumentumfilmeket. Nos ,igen én is közéjük tartozom. Én sem szeretem a szappanoperákat,sok ember nem szereti. Én sem szeretem a nyálas,tinibandákat pl. ONEDIRECTION ,de 1-2 számot meghallgatok. Nem szeretem Sp-t,Justin Biebert,se Wiliam Levyt. Légy egy kicsit vevő mások dolgaira is. A halálról mi is beszéltünk bnőimmel egyszer,de azóta nem,igazából szerintem rohadt hangulatromboló lehet,az hogy a halálról sokat dumálsz. Tv-t én se szoktam mostanában bekapcsolni,ebben semmi sincs. Az,hogy ha egy dolgo érdekel és megőrülsz érte és midnig keresgélsz utána,az jó és természetes. Most én is így vagyok az Éhezők Viadalával. Ami egy nagyon jó film,de ebből szempontból én is különc vagyok,mert sokan túl durvának vagy unalmasnak tartják,de én úgy érzem ez a világ legjobb filmje. :D Már a könyveket is kiolvastam. És Alexander Ludwig-ért oda vagyok meg vissza. Én mondjuk most konkrétan utálok élni,elég anitszoc vagyok ,szóval én is különcnek számítok,de azért engem érdekel elég sok minden. Légy nyitottabb a korodbeliek dolgaira is. ;D

14/L bocsi,ha megbántottalak,de én az igazat írtam.