Szerintetek milyen lesz?
Regényt írok, és azon gondolkoztam megkérdezem a többieket mi a véleményük a történetről, és hogy szerintük izgalmas e a történet, meg e vennék a regényt.
(kommentbe a fejezet)
Május 7. péntek este 9 itthon
Hihetetlen este volt. Alig birok írni az örömtől, és a bánattól. Nagyon jó volt,de nagyon rossz is, és valami hihetetlen dolog történt.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze nyugodtan- mondta.
- Mit akartál mondani ma délben a padnál?
- Hát, csak azt hogy bírlak. – hadarta zavarba jőve. – és nem úgy mint havert, hanem mint csajt! Ugye nem haragszol?
- Haragudni ilyen dologért? – mondtam nevetve. De ez időben az járt a fejembe hogy ő bír engem, hát ha még tudná hogy én mennyire bírom.
- Kösz! Azt akarom mondani…- ekkor benyitott az anyja.
- Kértek egy kis sütit? – kérdezte.
- Köszönjük nem!- mondtuk egyszerre.
- Rendben, ha bármit kértek szóljatok! –azzal ki lépett és becsukta az ajtót maga előtt.
- Na mit akartál mondani? – tértem vissza a témára.
- Szóval, hát tetszel…- mondta, és közben elpirult.
Hihetetlen, tetszek neki.. ÉN TETSZEK JOHNNAK! HIHETETEN!! Úgy érzem nekem is el kéne mondani mit érzek iránta hátha járhatnánk, de mire észbe kaptam, történt valami.
Amikor mondani akartam, már olyan közel hajolt hozzám, az ajkaink majdnem összeértek, de én, valamiért el fordítottam a fejem. Nem tudom mi történt. Miért hagytam ki ezt a vissza nem térő alkalmat? De John nem szólt semmi. Visszaült. Pedig ott lett volna a pillanat, hogy életem nagy álma teljesüljön hogy csókolózzak Johnnal. Utána nem szóltunk egymáshoz, mikor hirtelen úgy éreztem muszáj megtörnöm ezt a kínos csendet.
- Bocs- mondtam zavaromban.
John csak bólintott és még mindig nem szólt semmit. Nem tudom mit érzett akkor amikor el fordítottam a fejem. Talán szomorú volt. Nem láttam semmit a szemében. Teljesen üresség volt a tekintetében. Engem bámult egész végig. Majd egy negyed óra csend után így szólt:
- Már ennyi az idő? – kezdte mintha mi sem történt volna –haza kísérlek nehogy valami történjen veled.
- Rendben, anya már biztos vár.
Nem tudom hogy csináltuk, de egész úton fogtuk egymás kezét. Ahogy meg érkeztünk a házunkhoz, elköszönt, adtunk egymás arcára egy puszit, majd haza ment.
Amint ki nyitotta anya az ajtót, felmentem a szobámba és el kezdtem írni a naplót. Így hagytam ki, az első csókomat Johnnal.
15.
kérlek legyetek tekintetre arra hogy első könyvem.
NEM JAVÍTOK MÁR RAJTA? MÁR SOK KÉSZ VAN BELŐLE!!
válasza:
válasza: válasza:Én úgy éreztem,mintha bármelyik kamasznak olvastam volna a naplóját. Bennem nem keltett fel kérdéseket,érdeklődést (másnál lehet,hogy igen)
Számomra olyan sablonos lett. Szerintem a blogomban is szebben kifejezem a gondolataimat,de nem szeretném elvenni a kedved tőle,ez csak az én véleményem.15l
válasza:nekem tetszik.van egy sejtésem,hogy olvastad a szent johanna gimit,és ez késztetett az írásra,én is így voltam vele,csak rájöttem,hogy tök béna vagyok,és abbahagytam:D
de te viszont folytasd,mert van benne valami,és szerintem én elolvasnám :) 14L
válasza: válasza:Olyan, mintha egy sablonos tini naplót olvasnék. Bocsi, de engem nem fogott meg benne semmi. :(((
14/l
Hát igen ez ilyen naplós dolog.
John a lány szerelme, és azért van nálluk mert a tehetség kutatón vesznek részt. ezen kivűl két barátja összejönnek.
válasza:Szerintem írd meg az egész regényt, várj egy-két évet, olvasd újra, aztán majd meglátod mennyire lett jó.
Szerintem is sablonos, de ettől még -ha nem is adod ki- számodra később szép emlék lehet.
Én is írok, és nem állítom, hogy jobban, de én úgy vagyok vele, hogy nekem ezeket olyan jó érzés leírni, mert ahogy leírok, úgy magamban átélem, és az engem valahogy boldogít. Ez nem igazán lett értelmes, de mindegy.:D
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!