Mitől lesz tekintélyem a gyerekem előtt?

Én is egyet értek. Az is fontos, hogy be tudd ismerni, ha hibáztál, vagy tévedtél valamiben. Nincs annál rosszabb, amikor valakinek nem lehet megmagyarázni, hogy téved, csak azért, mert ő a felnőtt, és ezért az van, amit ő mond.

Ha azt akarod, hogy szeressen is a gyereked, és adjon a véleményedre, ne csak azért ne csináljon valamit, mert fél, hogy megvered, akkor partnernek kell tekintened az ő szintjének megfelelően.

Ahogy az előzők mondták.

Én is ilyennek tartom magam.Amég kicsi volt, addig jobban használtam azokat hogy : ha megírtad a leckédet.. , ha nem írod meg akkor 1est ad a tanítónéni és az osztály is kinevet , valamint később még többet kell majd tanulni.

Szerencsémre 10 éve kitűnő tanuló , de voltak nehezebb pillanatai.

Ma már ilyesmivel nem kell foglalkozni, mindent megcsinál önállóan , nem beszél csúnyán , tiszteli a felnőtteket.És nem azért mert minden felnőtt megérdemli , hanem mert nem illik. A kapcsolatunk tökéletes , sőt még annál is jobb. Már előre félek hogy a kisebb gyerekeimmel tudok-e majd ilyen viszonyban lenni , hogy a barátnőim/barátaim , és mégis megvan a tisztelet ha arról van szó.

35.N , 15 L a lányom :-)

az útólsóval nem értek egyet... már mért ne mehetne el egy 14 éves lány 5 után otthonról??? Különben meg, én anyukámmal való viszonyomat hoznám fel példának:

mi mindent megbeszélünk. Anyukám nem mérges semmiért, főleg mert ugye mindent elmondok neki, és ettől ő előre tud a dolgoktól. (oké, szoktunk veszekedni de mondjuk olyan kis dolgokon, hogy a szobám rendetlen meg ilyenek)Nem mondja meg mit csináljak, de tanácsot ad. Valahogy amúgy ha gyerekek tiltva vannak hamarabb mennek a tilosba, mint ha tanácsot adnak nekik a szüleik. Szerintem fontos, hogy a gyerekünket támogassuk a döntéseiben, függetlenül attól hogy helyeseljük-e, de ha nem, akkor mondjuk neki el. (most a kamaszokról beszélek am) Kezeld őt egyenrangú partnerként: mondj el neki te is mindent, ha megbízol benne, akkor ő is megbízik benned. Emlékszem, 2 éve egyszer volt olyan, hogy amikor anyukám elengedett engem valahova, én csináltam valamit, aminek úgy gondoltam nem örült volna. (nem akarok konkrétumot mondani) És utána azt mondtam neki, nem csináltam. Lelkiismeret furdalásom volt, és jaaaj, 3 napon belül elé álltam és elmondtam, és bocsánatot kértem. Ő nem volt mérges. Megköszönte hogy elmondtam. Egyszer egy barátnőmmel elszívtam egy szál cigit. Anyukámnak aznap este elmondtam, azt mondta ez tök normális, ő is csinált ilyet, csak ne szokjak rá... Azzal, hogy egyenrangúként kezeled együtt jár a házimunkában való részvétel. Különben én igenis számtalanszor aludtam a barátomnál. Amikor először mentem, akkor mondtam anyu nyugi, nem fogunk szexelni vagy ilyesmi. Erre ő tudja, megbízik bennem. ez jól esett. Minden gyereknek jól esik ha megbíznak benne. Akkor vagy jó anya, ha a gyerekednek a legjobb barátnője vagy. Ha mindent elmondhat neked, nem kell attól tartania hogy felpofozod, vagy szobafogság lesz...

Egyik bnőm (kicsit idősebb nálam) már tervezi, hogy szeretkezik a barátjával, és az anyukájával nagyon rossz kapcsolata van, semmit nem mond el neki. Amikor egyszer felhozta a petting dolgot, h beszélhetnéneke néhány intim dologról az anyja fölpofozta és beküldte a szobájába. na már most az ilyen anyák elvárnák hogy a lányuk bármit elmondjon nekik? Ja, és a szexuális felvilágosítás.. nekünk a suliba már 5.ben volt egy ismerősömnek 9 évesen jött meg ( :O ) szval sztem előbb kéne. Mi anyuval kb olyan 6 éves lehettem amikor megbeszéltük.

szval ilyenkor mérlegelni kell: az anjobb ha mindent tudsz a gyerekedről, vagy az, ha fél tőled és olyanokat csinál, amiről nem tudsz... Ha elmond neked valamit ne tiltsd mert soha nem fog neked elmondani semmit!

ahm meg ami fontos: a gyereknek a legnagyobb megalázás ha a fejét megütik. üsd meg a karját, vagy a seggét, de a fejét egy gyereknek soha!! (ezt egy pszichológus ism. mondta)