Jóban vagytok a gyerekeitek osztálytársainak szüleivel?

Egyáltalán nem ismerem őket. Kb. kettőt ismernék fel az utcán, de velük sem beszéltem még soha.

Semelyik gyerekem osztálytársainak a szüleivel sem vagyok jóban. Vannak saját barátaim régebbről. A gyerek azzal barátkozik az osztályból, akivel akar. Én sem várom el tőle, hogy a barátaim gyerekei az ő barátai legyenek, tehát nekem sem kell barátkozni a barátai szüleivel.

De minek barátkozni amiatt, hogy a gyerekek osztálytársak és néha összefutunk a folyosón? Rohanás közben odaköszönnek egymásnak, esetleg beszélnek 2 mondatot. Arról nem ők tehetnek, hogy neked nincsenek barátaid és nem akarnak messengeren csevegni olyannal, akivel az egyetlen kapcsolat, hogy néha összetalálkoznak az iskolában. Nyilván akinek megvannak a barátai, vannak kapcsolatai azok nem akarnak haverkodni a reggeli rohanásban, vagy délután amikor szedik össze a gyereket. Eszébe sem jut, hogy a Zsuzsinak írjon, aki a Lilike anyja és látja néha a folyosón, ha nincs semmi komolyabb oka. Mert megvan a saját társasága és nem muszáj mindenhol haverkodni.

Teljesen félreérted a válaszokat. Barátkozunk, csak nem a gyerekünk osztálytársainak szüleivel. Normális embernek bőven van baráti köre, mire iskolás lesz a gyereke.

A "dupla szmk-s" vagyok. A kapcsolatépítés nem (feltétlenül) barátkozás. Én beszélek jópár szülővel osztálypénz stb miatt, pontosan tudom, hogy a Vivi anyukája cukrász, aki szívesen süt sütivásárra tortát és fel is ajánlotta szülőin, hogy keressem. Voltam olyan "pofátlan", hogy megkerestem, hogy az egyik tanár nyugdíjazására csinálna-e, ha megveszek mindent hozzá az szmk pénztárból 🤷🏼‍♀️. Pedig nem tanította az ő gyerekét, de elvállalta. Ahogy azt is, hogy a Marcell apukája igazi ezermester és segített az udvari padokat helyrehozni ősszel, több apukával együtt, de őt külön megkerestem. Ott is beszélgettünk, de attól nem vagyunk barátok! Cserébe én meg annyit tudok tenni, hogy rugalmas vagyok, beszerzek mindent az osztálynak, segítek eljuttatni infókat, képviselem az érdekeiket, tolmácsolom a kéréseket (akár a nevüket elhallgatva), ha valami gondjuk van. Az, hogy iskolai ügyekben beszélek velük nem barátság, a legtöbb szülő meg maximum valami rendezvényen, szülőin vagy a folyosón odaköszön a másiknak és mennek a dolgukra. Vannak barátaik, nekem is. De nem az iskolából.