Elvárhatnám, hogy 16 évesen valamivel gondosabb legyen?

A leszáradt dolgokat nem pakolja el az asztalról, mire hazaérek, csak másnap tenné, amikor nekiáll mosogatni. Én viszont ennék, csinálnám a dolgokat, és utálom, hogy kerülgetnem kell ezeket vagy nekem elpakolnom, miközben neki bőven belefér az idejébe, úgysem megy sehova iskola után. Teregetésnél majdnem lebonztja a szárító egyik szárnyával az asztalon lévő cserepes növényt, én meg ha szólok, hogy figyeljen már jobban, oda se fordul felém, csak legyint, hogy nem lesz annak semmi baja. Kutyájának a sétáltatása után, amikor letisztítja, mikor rakja fel a nyakörvet a fogasra, ezredik rászólásra sem képes úgy csinálni, hogy az ne koppanjon az ajtónak. Csak egy minimális odafigyelést várok el. A papucsát össze-vissza rakja az egyébként is kicsi lakásunkban, egyik pár itt, másik ott. A törülközőt az istenért sem a zuhanykabinra rakja száradni, hanem a fogasra, miközben milliószor elismételtem már neki, hogy ne rakja oda, mert az a nyamvadt ajtó beszívja a vizet és utóbb csérlni kell. Teregetésnél nem képes szépen kitenni a zoknikat és fehérnemüket, szinte odahányja. Elvileg felsöpör napi 2x is, én mégsem látom, amikor késő délután megjövök. Kértem tőle, ha elfogy a kenyér vagy a tej, szóljon nekem, hazafelé beugrok, de általában nem szól, mert elfelejtette. Mindig elfelejti.

Mielőtt támadnátok, nem, nem nézem cselédnek. Én főzök, neki meg beleférnek ezek a dolgok az idejébe, nem is sok idő megcsinálnia.