Elvárhatnám, hogy 16 évesen valamivel gondosabb legyen?

Tudod, ez van, amikor a gyerek kezd felnőni, s saját elképzelései vannak.

Engem anyám tiniként azért cseszett le folyamatosan, mikor úgy teregettem, hogy az egyforma ruhák nem egymás mellet és nem egy irányba voltak. Most hogy nem otthon lakok, végre nem szól be, mert nem is látja.

Csak az a pár év nehéz, mikor már van stabis saját akarata, de még egy légtérben lakik olyannal, akit nem ő választott. (S ez alapvetően is inkább neki nehéz. Őt cseszegetik nap mint nap, piti dolgokért, amit pont jól vannak úgy ahogy, nem téged.)

Szerintem ez nem csak gondosság, hanem habitus kérdése is. Elvárhatod, csak ő nem ilyen fajta ember (még). Én is olyan voltam, mint a gyereked, és sose értettem, anyukám miért problémázik, ahelyett, hogy örülne, hogy megcsinálom- neki se volt jó, ahogy teregettem, mosogattunk. Tök jó, hogy van egy kutyája, akiről gondoskodik, tök jó, hogy kitereget, és amúgy elmosogat, csak nem akkor, amikor neked jól esne. Neki azok a dolgok, amik neked prioritások (legyen rend, ne legyen leütve a fal, az ajtóra vigyázzon), nem azok, mert még nem érti. Én is csak akkor értettem meg, amikor már saját lakásom lett. És bár azért nem léptem anyukám nyomdokaiba, de nagyon igyekszem így 30 évesen, hogy vigyázzak a dolgaimra, mert már értem, hogy mit jelent megdolgozni érte, ettől függetlenül a lakás van értem, és nem fordítva. Szerintem lazíts egy kicsit, mert amúgy a leírásod alapján nagyon feszültnek tűnsz, ha kicsit kiengednéd a gőzt, ezek az apróságok nem zavarnának ennyire.

Szedjétek le a fogast a fürdőszobaajtóról, akkor tuti nem fogja odatenni a törcsit. Arra kérd meg, hogy legalább a mosogatóba áztassa be a tányért evés után, hogy ne kelljen vakarni róla a rászáradt cuccot, aztán majd elmossa valaki. A cserepes növényedet tedd arrébb, hogy ne borítsa fel, a többit meg engedd el, az, hogy koccan az ajtó, vagy nem szépen tereget...részletkérdés.

A leszáradt dolgokat nem pakolja el az asztalról, mire hazaérek, csak másnap tenné, amikor nekiáll mosogatni. Én viszont ennék, csinálnám a dolgokat, és utálom, hogy kerülgetnem kell ezeket vagy nekem elpakolnom, miközben neki bőven belefér az idejébe, úgysem megy sehova iskola után.

- Ez a te személyes problémád. Nem tudsz máshol enni, hm?

Teregetésnél majdnem lebonztja a szárító egyik szárnyával az asztalon lévő cserepes növényt, én meg ha szólok, hogy figyeljen már jobban, oda se fordul felém, csak legyint, hogy nem lesz annak semmi baja.

- Itt hol van a probléma? Nem történt a viárággal semmi. (Amúgy örülj, hogy nem olyan, mint én. Velem már gyerekként megutáltatott anyám minden cserepes virágot. 10 évesen pl direkt eltervezetten ráhánytam a szobavirágomra, mikor egyszer rosszul voltam. Ki is száradt.)

Kutyájának a sétáltatása után, amikor letisztítja, mikor rakja fel a nyakörvet a fogasra, ezredik rászólásra sem képes úgy csinálni, hogy az ne koppanjon az ajtónak.

- Mert mi is történik, ha az ajtónak koppan egy nyakörv?

A papucsát össze-vissza rakja az egyébként is kicsi lakásunkban, egyik pár itt, másik ott.

- Ha nem balesetveszélye (nem esel el benne), ez is miért baj?

A törülközőt az istenért sem a zuhanykabinra rakja száradni, hanem a fogasra, miközben milliószor elismételtem már neki, hogy ne rakja oda, mert az a nyamvadt ajtó beszívja a vizet és utóbb csérlni kell.

- Ez érthető. Bár ha régen ott tartottátok, a szokás nagy úr...

Teregetésnél nem képes szépen kitenni a zoknikat és fehérnemüket, szinte odahányja.

- S ez megint miért baj? megszáradtak? Igen. Akkor?

Elvileg felsöpör napi 2x is, én mégsem látom, amikor késő délután megjövök.

- Nyisd ki jobban a szemed.

Kértem tőle, ha elfogy a kenyér vagy a tej, szóljon nekem, hazafelé beugrok, de általában nem szól, mert elfelejtette. Mindig elfelejti.

- Csak ő eszik ezekből egyedül, hogy neki kell lesnie, hogy mikor melyik fogy el?