Mi lehet az oka annak hogy egyre több fiatal lesz öngyilkos iskolai zaklatás miatt?

96-os vagyok, már akkor is nagyon ment a bullyng...

Az otthoni körülmények sem voltak a legjobbak, elvált szülők, kifelé semmilyen érzelmet nem mutató szülők.

Nagyon nehéz volt, depressziós voltam, emiatt nem is tanultam. Az életem legszomorúbb időszaka. Találtam menedéket a zenében, ha az nincs nem tudom mi lett volna az én kibújóm...

Mára viszonylag kiegyensúlyozott lettem, ha ezekre az időkre gondolok, büszke vagyok, hogy nem adtam fel. Erőt ad, hogy egy kis porszemből mivé cseperedtem.

Teljesen más a világ, szerintem ebből a szempontból egyre kegyetlenebb. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. Minden a külsőségekről szól. Ők már az online világba születnek bele, én még abba amikor csak elkezdett be szivárogni. Emlékszem gomb nélküli telefonom 7. Osztályban lett. Teljesen más a két világ.

Hozzáteszem, már akkor is sok öngyilkosság volt a környezetemben. Borsod második legnagyobb városába jártam iskolába, ami mindenről híres, nem pozitív értelemben. Volt, hogy 8. osztályban az osztálytársam az ablakból akart kiugrani. Akkor még az osztályfőnök meg mentette, de rá évekkel később, amikor már javában középiskolások voltunk, egy 10 emeletes tetejéről meg tette.. És ez csak egy a sok közül.

Nagyon oda kell figyelni a gyermekek lelkére. Azokra is, akik bántalmaznak. Valami mindent kivált...

Szerintem ez nagyon összetett probléma. 34 éves vagyok, volt internet, de egyrészt még nem használta mindenki, másrészt nem zaklattak minket online. Nem vagyunk rá elég felkészültek, hogy kezeljük és felkészítsük őket az online térben való zaklatásra.

Engem is piszkáltak vagy két évig. De mikor hazamentem védett környezetben voltam és volt lehetőségem megnyugodni. Nekem még nem kellett attól félnem hogy gyűlölködő üzeneteket kapok otthon is, vagy kéretlen fénykép kerül ki rólam.

Másrészt a szülők nagy része halálra dolgozza magát, baromi frusztrált és kvázi nincs ideje a gyerekkel beszélgetni, vagy egy kamaszhoz utat találni, hogy beszéljen a problémáiról. Bár azt gondolom, hogy régen sem dolgoztak kevesebbet a szülők, de mégis más volt.

Talán még a tanárok is másabbak voltak.

Lehet, hogy én voltam szerencsés de középiskolába én pl rengeteg tanárhoz fordulhattam ha bajom volt. Nálunk pl középiskolában már nem volt jellemző egymás vegzálása. Tanulmányilag mondjuk nagyon gyenge iskola volt, viszont emberileg csillagos ötöst érdemelt.

Engem ált piszkáltak az osztálytársaim. Borzasztó volt, de azért az öngy nem jutott eszembe. pedig otthon sem volt rózsás a helyzet. Anyu folyton melóban, fater mindig részegen.

Habár volt már net de még nem ilyen mértékű volt az infó áradat.

Ezáltal azt gondolom nem minden ilyen történésről tudtunk.

Lehetséges hogy maga a zaklatás sem volt ennyire durva, mint amit most megengednek maguknak a gyerekek, kamaszok, tinik.

Pl. a régi sulinkban pont most történt h az egyik gyerek megvert egy másikat. A srác mokkával ment haza. Még csak nem. is szóltak a szülőnek h mi történt. A verő fiút megszidzák. Ennyi történt. Mert hogy az ig. fél a családjától 😱🤔

A szülő gondom ugyan úgy, mert nem tudom mással magyarázni hogy miért nem vitte a gyereket látleletet vetetni, illetve feljelentést tenni.

Na régen úgy kicsapták volna az ilyet mint a szél. Most meg védik h szegény rossz háttérrel rendelkezik stb....

Ugyanennyi zaklatás volt mindig is, csak manapság tele van vele minden média.

A gyerek egyre több elvárással szembesülnek már kicsiként is: nyelvtanulas 3 évesen, balett, lovaglás, ilyen sport, olyan sport, plusz mellette legyen minimum kitűnő tanuló és már masodikoskent tudnia kell, melyik egyetemen akar tovább tanulni. Tulajdonkeppen nem lehetnek gyerekek, kisméretű felnőttként tekintenek rájuk. Nem mindenki birja ezt a stresszt. Majdnem 50 vagyok. Vörös hajú, elallo fülű, szemüveges kisgyerek voltam, el lehet képzelni, mennyit kaptam anno ezek miatt. De eszembe nem jutott öngyilkosság lenni, mert volt szabadidőm, amikor ezek nélkül a csufolodok nélkül lehettem, mert nem kellett azon aggódnom, hogy most a suliból megyek az edzeste/nyelvtanfolyamra/akárhova és ott majd a következő csoport esik nekem, aztán meg majd anyám, hogy miért nem a maximális 160 pontot kaptam a dolgozata, miért csak 159,5 lett.

80,-as években járttam iskolába akkor szájon vágtam aki engem piszkált .

Mert így neveltek !

5!

Jaja, az jó nevelés. Üsd, vágd, aztán csodálkozz, hogy visszakapod. Az agresszió csak agressziót szít. Tudom, téged sosem bántottak utána, azonnal minden tokeletes lett. Másokat viszont ilyen után többen elkaptak és megvertek

Ez így volt akkor is, 5-őske ! Hadjuk a rizsát meg a ködös részleteket állj ki magadért .

Nem mérlegelni kell meg nyúsziskodni egyszer úgy is vége lesz .

Szerintem ez személyiségfüggő is. Biztos hogy az internet egy lapáttal rátesz, mivel nem felejt. Elég egy hiba és örökké kering a neten.

Nekemis nehéz gyerekkorom volt, de sosem jutott eszembe az öngyilkosság. Szegények voltunk, szekáltak a suliban, volt hogy meg is vertek, otthon is vertek. Apám alkoholista volt, anyám állandóan dolgozott. Nem tudtam velük megbeszélni a gondjaim, illetve elmondtam nekik de sok támogatást nem várhattam, hiszen ők srm voltak egészen "felnőttek". Ritkán adtak nekem igazat bármiben is.

Középiskolában emlékszem hogy "divat" lett a csukló vagdosás. De még így sem éreztem rá késztetést soha, pedig nagyon érzékeny vagyok, nincsenek barátaim a mai napig.

Ezeket csak azért írom mert ilyen háttérrel egy öngyilkosnál könnyű rámondani hogy hát érthető hogy ezek után stb., de én vagyok az élő példa hogy más is kell ehhez.