Nagyobb gyerekek pénzügyi nevelése?
A gyerekem meg szokta tartani az aprót, 11 éves, még nincs zsebpénze.
Mindent megveszek neki, de tényleg minden, alapvetően, ha elmegyünk valahova nem kér dolgokat, mert mindene van, és rám is szokott szólni már mérgesen, hogy nem kell neki semmi, hiába kérdezem, de nyilván enni-inni-szórakozni akar, csak pl tárgyakat nem.. régen is ilyen volt, sok dolga volt, így nem nagyon vágyott semmire, amire mégis, azt nagyobb ünnepekre megkapta(tablet, telefon, most laptop, korábban konzolok, videójátékok).
Alapvetően külön programokra is korlátlan mennyiségben mehet, ahogy van ideje és kedve és győzik a barátai, mind különórák, mind szórakozási részből annál is több jut neki. Tudja mi mennyibe kerül és szívesebben választ "akciós" dolgokat, de nem mindig. Szerintem ez így egészséges.
Most voltunk egy játékteremben, ahova elvihette a saját pénzét, és vásárolhatott volna zsetonokat, felhasználni játszani. Nagyon lelkes volt, előre tervezgette, majd mikor jött a helyszín, elsírta magát, hogy ő nem akarja magára költeni a saját pénzét. Az enyémet, ha adtam volna, simán elkölti, illetve a saját pénzéből költött rám is 600ftot egy szó nélkül, bár nem ajánlotta fel, de kíváncsi voltam, hogy költ-e, ha kérem. Nagyon sok pénze van, nem arról van szó, hogy rosszul érintette volna az a párszáz forint, amit kifizet játékra.
Éreztem, hogy ez "zsugoriság", többre tartja a pénzét, mint az általa vágyott szórakozást és az örömöt, ami neki jelent. Rám azért költött, mert megkértem, de azt se magától és nem annyira jószívvel. Nem akarom, hogy ilyen kuporgatós önmegtartóztató legyen, aki sajnálja magától és másoktól a dolgokat, de az sem tetszett, hogy az én pénzemet pillanatok alatt elköltené, amíg a sajátja értékes. És nem is az, hogy neki kevés van. Tényleg nem. SOK pénze van. Se enni, se inni nem akart venni magának, de ha én adok neki 1000ftot, hogy vegyen valamit, amihez kedve van a boltban, pillanatok alatt boldogan vesz és (kérés nélkül) megtartja az aprót.. de ami már az övé volt, azt nem költi el egyáltalán. Sokat szokta számolgatni, rendszerezni a pénzét.
Ki kell alakítanom valami pénzügyi kultúrát nála, mert nyilván a minta tőlem nem ragadt rá(én költök azért, hogy neki és nekem jó legyen, a jó érzését, amit nekünk okoz és kisebb része van félretéve, de anyagi jólétben élünk. Bár én sem szívesen veszem meg az 500ftos mentes vizet a moziban, de ritkán szólok érte). Ő meg sír, hogy nem mer költeni, mert az az ő pénze és ha kiadja elfogy, de nagyon akarja azt, amire elkölthetné(itt pl videójáték).
Te mit mondanál/tanítanál neki? Nyilván én is mondtam valamit, érdekel, hogy kinek milyen ötlete van, hogy megértse, hogy a saját jóléte fontos(abb) annál, mint hogy mennyi pénze van.
válasza:Neki a pénz még inkább játék. Ahogyan a kisautóit is szívesen rakosgatja az óvodás és nem válna meg tőlük semmiképpen sem, úgy a fiad sem akar megválni sem a bankjegyektől, sem a pénzérméktől.
Mondjuk én pénzügyi tudatosságra nem így nevelném. Eleve a hajam szála égnek állt, amikor írtad, hogy te tukmálod az újabb és újabb tárgyakra, mikor már ő is unja azokat és nem kell neki. Tablet, telefon, konzol, videójátékok és még csak 11 éves? Nekem ez abszurdum. "Hála Istennek" nekünk az anyagi helyzetünk sem teszi lehetővé, hogy a gyerekünkre korlátlanul költsünk és nem is tartom helyesnek ezt.
Pénzügyi tudatosságra én úgy nevelem, hogy néha szóba kerül, hogy mi mennyibe kerül, mire telik, mire nem. Ha erre most költünk, akkor arra nem jut. És nem kell ehhez saját költőpénz sem, bőven elég, ha a családi pénzügyek néha szóba kerülnek. Egyébként a fiam pont ugyanennyi idős, és ő is ragaszkodik a pénzéhez, szívesen számolgatja őket, de az inkább aprópénz (pár ezer forint összesen), amit nézegetni lehet, de abból komolyabban úgyse tudna költeni.
Nekem lányom van, és nem játék neki a pénz, inkább úgy áll hozzá, mintha kincs lenne. Számontartja, számolgatja, csoportosítja, tervezi miket lehetne belőle venni, vagy pl most hogyan lehetne elkölteni a játékteremben. Aztán nem költi el és komoly szorongást vált ki belőle, hogy ki kellene adnia belőle egy nagyon keveset magára. Ha valahol lát aprót, begyűjti a lakásban és csak néha kérdezi meg, hogy lehet-e(mert alapvetően ő szokta kapni az aprókat vásárlásokként, ha kéznél van, vagy, ha húzza le a tárcám/táskám.
Nem a kütyüt tukmálom, azok azok, amire vágyik, azért kap, de semmi kifogásom ellene, és nem akartam, hogy erre menjen ki a kérdés, nem érdekel, ki mit gondol erről, a gyerekem klassz és ezek nincsenek rá rossz hatással. A tukmálás pl, hogy valahol vagyunk(pl karácsonyi vásár, gyerekprogram) és kaphatna meleg teát, vagy láttam megcsodált egy szélcsengőt, madársípot, és kérdezem, hogy kéri-e, ha még nincs és tényleg klassz, ha vagyunk valahol és nekivaló ruha/cipő van akkor is, vagy játékboltban társas, vagy sötétben ledes lufi, halloweenkor vicces/ijesztő apróság a boltban, nasi, étterem..
És nem. És egész kisgyerekkora óta nem igazán, talán kétszer volt, hogy kellett neki valami, de így kb ennyi. Néha kér egy kinderjoyt, aminek nem örülök, de azért 70%ban megkapja és máskor nem kér holmikat. Elviszed bárhova és mondja, hogy ne, és ő húz el a bolt elől, hogy nem kell semmi. Máskor meg kap pénzt és magának vásárol belőle minden lelkiismeretfurdalás nélkül.
És most ez a mentalitás kiütött a saját pénzénél is, nem akarja elkölteni arra sem, amire vágyna, az én pénzemet meg elköltené arra, amire vágyna. Ez nagyon furcsa, tényleg felszaladt lelkesen a hotelben a játékterembe, hogy játszani fog, majd lejött sírva, hogy nem tudja/akarja kiadni a pénzét, mert kevesebb lenne és nem akarja elkölteni magára.
Lelkiismeretfurdalása lett a pénzköltéstől, mikor még el sem költötte, hogy magára költené és akkor neki kevesebb lenne belőle. Ez nem oké, és tök káros gondolatfolyam van mögötte, a boldogság és az élmény többet ér, mint a pénz.
Nálunk volt nála 6000 apró(otthon sokkal-sokkal több pénze van), és sajnált kiadni 2-400at magára, még a meglévő zsetonját se költötte el. Van vagy 30 zsetonja ilyen olyan játszóházakból/játéktermekből.
Nyilván ez nálunk is megvan, az alap, amit te írsz, hisz velem van és látja, mi mennyibe kerül, bár én nem mondok olyat, hogy nem jut valamire, hanem pl "nem éri meg" vagy "rossz ár-érték arányban van" vagy "ócska, minőségtelen, kapsz jobbat ugyanennyiért máshol", de én szívesen költök, adok ki pénzt, sajátot szívesebben, mint másét.. ő meg nem. És nem oké, hogy szorongjon azon, hogy kiad párszázat a rengetegből, és szomorú legyen, hogy kevesebbje marad belőle, mikor cserébe olyan élményt kap, amire vágyik és más pénzén menne is rá.
válasza:Felismerhető a stílusod, tudjuk hogy fiad van, nem kell a terelés.
Mint mindent a nevelésével kapcsolatban, ezt is túltolod.
Normális szülő nem beszéli rá se ruhára, se cipőre, se játékra...se vásárfiára a gyerekét. Örül, ha nem követelőzik. Akkor is, ha bőven lenne miből.
A vásarlás nélküli nézelődés ugyanúgy program.
Egyébként hogy is alakulhatna ki benne vágyakozás, ácsingózás bármire is, ha nem is engeded, hogy maga gondolhasson bármire, rögtön ajánlod.
válasza:Szerintem ez nem rossz tulajdonság egyáltalán és idővel változni fog. Ő most abban a korban van, amikor kezdi felfedezni mi mennyibe kerül és akkor neki mennyi marad. Erre az a megoldás, hogy nem mindent megveszel neki/kifizeted helyette, hanem gyakoroltatod. Meg fogja szokni, hogy a pénz mire való és hogy lehet ésszerűen költeni. Ez most még arról szól, hogy ez az enyém, amit nem szívesen adok, máséhoz meg nincs kötődésem, kit érdekel!?
Adjál neki célokat és zsebpénzt, a visszajárókat pedig kérd vissza és a lakásban talált pénzeket se gyűjthesse be. Ha van zsebpénze (rendszeres jövedelem), akkor megtaníthatod, hogy most nem kapja meg ezt a csokit, de a zsebpénzéből megveheti, gyűjthet valamire, stb. és mivel rendszeresen van utánpótlás, nem fog elfogyni, csak ha túlköltekezik. Előbb-utóbb ráérez.
Első lépés az, hogy legyen egy rendszeres bevétele (zsebpénz), amivel már tud számolni. Az ilyen visszajárót kapsz dologgal az a baj, hogy nem kiszámítható. Bennem gyerekként ah volt, hogy nem tudom mikor kapok legközelebb aprót, tehát nem tudom, hogy mennyi ideig kell gazdálkodnom abból, ami van, tehát nem merem elkölteni, mert mi van, ha később lesz valami, amit jobban szeretnék, de ha addig nem kapok aprót, akkor már nem lesz rá pénzem.
A másik, hogy ne tukmálj rá dolgokat, meg vedd meg azt, amit ő akar, ha az amúgy olyan dologról van szó, amire a zsebpénze van.
Ez most olyan, hogy én, bevétellel rendelkező felnőttként nagyon szeretem a sminkeket, de nem veszem meg az összeset a drogériából, amire futná a kaja-rezsi-béret hármason túl fennmaradó összegből, mert félre akarok tenni vészhelyzetekre (gyereknél ilyen nincs), meg egy pár vágyott dologra, meg csak úgy, spontán programokra is jó, ha van. És a pénzem kis része megy arra, ami spontán, akkor ott akarom, de nincs rá szükségem. Most ha jönne valaki, aki közölné velem, hogy megveszi az összes spontán megláttam, tetszik dolgot, akkor én se erőltetném, hogy magamnak állom, PEDIG én egy felnőtt ember vagyok fix bevétellel. Akkor milyen alapon vársz ennél nagyobb tudatosságot, ad1, egy gyerektől, akinek ad2 nincs állandó, kiszámítható bevétele (jelenesetben zsebpénze)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!