Szülők ti hogy viszonyultatok hozzá mikor a kamaszotok “bevallotta” hogy meleg? (45 éves édesanya vagyok)
14 éves lányom bevallotta hogy a lányokat szereti. Szép lány, kedves és mindig jó tanuló volt, sosem volt vele gond és ithhon is minden rendben van, férjemmel harmonikus a házasságunk. Van egy 10 éves fiunk is. Én valahogy mindig éreztem hogy a lányom valahogy más mint a többi korabeli lányok, vagyis olyan 8 éves kora óta figyeltem fel rá.. Szóval lett egy barátnője aki az osztálytársa és akivel “járnak”. Megmondta hogy szereti őt és együtt vannak. A lány szülei elfogadóak és kedvesek, jó család.
Elfogadom én is mit tudok tenni? Jó a kapcsolatunk a lányommal nem akarom “elveszteni” őt. Úgy szeretem ahogy van. Mégis reménykedem ez egy állapot és “kinövi” vagy nem tudom mert “normális” életet akarok neki családdal saját gyerekekkel. De lehet hogy az amit én gondolok “normálisnak” a mai világban már elavult vagy mi? Nektek milyen személyes tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban?
“ De lehet hogy az amit én gondolok “normálisnak” a mai világban már elavult vagy mi?”
Szerintem ez nagyon rossz megközelítés. Régen az volt a normális, ha mindenki 14 évesen már férjnél volt és szült, mint a tenyészkanca. Ehhez képest most mi van: tudatosan szingli nők, házasság nélküli kapcsolatok, néha úgy hogy gyerek is születik, tudatosan gyermektelen kapcsolatok, max 1-2 gyerekes kapcsolatok… Régen az is normális volt, hogy a nők nem vállalhattak munkát és nem szavazhattak, nem vehettek fel boka fölé érő szoknyát, ma meg már bikiniben vagyunk a strandon.. Mihez viszonyítva definiálod a normálist? A saját életedhez? Amit a (mostani) társadalom elvár?
Homoszexualitás mindig is volt, csak eddig nem élhették meg. Örülj hogy egy olyan korban és országban él, ahol ezért nem akasztják föl. Örülj neki, hogy azt érzi, hogy van olyan stabil a kapcsolatotok, hogy elbírja, hogy ezt elmondta neked. Szerintem ez ennyi és nem több - nekem van olyan meleg barátom, aki ezt a lépést még nem merte meglépni, hogy az anyukájának elmondja, mert fél attól hogy az anyukája ezt nem tudná kezelni. Óriási bizalma lehet feléd a lányodnak, ha ezt elmondta. Neked csak annyi a feladatod ezzel, hogy nem csinálsz semmit másképp mint azelőtt, mintha azt mondta volna el, hogy “eldöntöttem, angoltanár akarok lenni”.
Hat, ha hetero lenne se garancia arra, hogy lesz/akar majd gyereket, csaladot.
En igazabol ehhez a temahoz ugy allok, hogy ha boldog akkor nem erdekel kibe szerelmes. Ha egyaltalan lehet beszelni szerelemrol, ebben a korban meg korant sem biztos, hogy megtudja kulonboztetni a szerelmet a szeretettol.
Azon bankodni, hogy mi van ha felnottkent is no mellett talalja meg a boldogsagot es nem lesz tole unokad tenyleg kar, hisz ferfi mellett se biztos, hogy szeretne majd anya lenni :)
Bár nehéz, de próbálj meg ne nagyon pörögni ezen. Van, aki már ovis korában tudja, hogy a másik nemhez vonzódik és így is marad örök életében, van, aki még felnőttként is mindkettőhöz vonzódik (biszexuális), és van, aki csak felnőttként vallja be magának, hogy ő meleg, miközben mondjuk leélt egy fél életet heteróként, családdal és még ezerféle lehetőség. Ő még fiatal, lehet, hogy valóban meleg, és csak meleg kapcsolatai lesznek, de lehet, hogy ez még csak az első szerelem és később lesznek még hetero kapcsolatai is. Ezt sem ő, sem te nem tudhatod. Legyél ott neki, örülj, hogy őszinte volt veled, próbálj meg nyitott lenni, ha erről akar beszélgetni stb., ennyit tehetsz szülőként.
Olyat szerintem semmiképp ne mondj neki, hogy "normális" családja így nem lehet, mert szerintem - és egyre több ember szerint - az a "normális család", amit a benne élők annak tartanak és boldogok benne. Egy férfi + egy nő gyerek nélkül vagy 2 férfi 2 gyerekkel - hát mitől normálisabb az egyik vagy a másik? Egyébként mivel nő, biológiai értelemben akár így is lehet saját gyereke - vagy nem, ahogy valaki írta, mert heteróként sem biztos, hogy lehetne/akarna, és homoszexuálisként sem biztos, hogy akar/lehet neki (orvosi értelemben értem most, hogy lehet vagy sem, tehát, hogy meddő lehet egy hetero párkapcsolatban is).
Ugyanez az èn lányom is. Helyes,aranyos,kedves,jó tanuló. Nekem tavasszal jelentette be. Èn is èszrevettem,kb.10èves kora óta,hogy kicsit más. Nálam viszont baromi nagy gond van a "lovaggal" egy igazi vèrszívó,haszonleső lusta munkakerülő☹️. Èn bízom benne,hogy elmúlik,ès csak divat dolog ez a "leszbivagyok". Szoktam arra is gondolni,ő mèg keveri a barátságot a szerelemmel. Lehet,hogy ezzel csak magamat nyugtatom,nem tudom. ....
A tèny,hogy nagyon nehezen tudom lenyelni sajnos.
"Szoktam arra is gondolni,ő mèg keveri a barátságot a szerelemmel. "
Senki nem keveri a barátságot a szerelemmel, ezt nem tudom miért gondoljátok. Egy 14 éves lány is tudja mi a szerelem és a barátság között a különbség. Max annyi, hogy a szerelmet más aspektusban éli meg, mint egy 30 vagy 40 éves.
Egyébként nekem több ismerősöm/barátnőm is van, akik fiúkkal kezdték a párkapcsolatokat, majd 30 körül lány mellett kötöttek ki.
És van egy olyan is, akit úgy ismertem meg, hogy lánnyal volt, majd miután szakítottak, fiúval jött össze, és most van egy 3 éves kisfia.
Szerintem a lányok/nők között több a biszex inkább.
"A tèny,hogy nagyon nehezen tudom lenyelni sajnos."
Te szerintem nem a párjának a nemét tudod nehezen lenyelni, hanem a jellemét - az meg nem-független. Vannak tróger lusta pasik és nők is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!