Ha az új párom nem vesz részt a gyereknevelésben, akkor valójában csak kihasznál?

Megesnek olyan alkalmak amikor egyszerűen nem bírok a gyerekkel.(apja külföldön, korán elváltunk, egyedül nevelem, tekintélyem nem sok van)

Pl.ha el akarom venni tőle a netet (eleinte szépen mondom s)mert öltözni kell, a gyerek hisztizni kezd, nekem támad(8 é mi lesz kamaszkorban?)és szinte dulakodás van, ami nem normális.

Amúgy ügyes, okos, ilyen alkalmak csak megesnek.

Párom (nincs gyereke)ilyen alkalmakkor csak kíhúzza magát pl kimegy cigizni(amugy nem cigizik), vagy lemegy a kocsihoz.

(Valószínű mert ő ezt nézni sem bírja, vagy nem akar velünk égni a házban amikor elindulunk- én ezeket gondolom)

Ezért én ugy érzem, hogy elsüllyedhetek előtte, nem normálisaknak nézünk ki, égek mint a Reichstag a párom előtt, gyerekről családról ne is álmodjak vele, mert megbuktam előtte anyaként, sőt, még a gyerekeket is megutálja, ilyen és ehhez hasonló kínzó érzéseket generál bennem. Ha mondom neki ezeket, egy az egyben letagadja.

Olyanokat mond, hogy ő ez alapján nem ítél(el), semmi ilyen nincs benne.

Amiért nem segít a gyereknevelésben, hanem teljesen magamra hagy, mikor látja, mennyit küzdök(néha jatszik a gyerekkel és ennyi)sőt kínosan érzi magát és elvonul, hogy ne is lássa, ami miatt én meg pláne kínosan érzem magam, jól érzem hogy az életemben valójában nem akar részt vállalni hanem lehet csak szexelni van velem, míg nincs jobb?

Tehát az életem nehezebb részeiből(legyen az bármi pl tönkremegy a csap, stb, azaz nem csak a gyerekből)nem vállal részt abszolut.

Minden ilyen felvetésem esetén tagad mindent. Nem ítél el, nem néz le, nem néz sz.ranyának, es szerinte én képzelek csak minden negatívat az egészbe, mert ő szeret nem akar elhagyni stb.