A maximálisan elkényeztetett, "ráhagyó módszerrel" nevelt gyerekeknek lesz problémájuk az életben? (bővebben lent)
Mostanában sokat gondolkodom ilyen dolgokon. Környezetemben tapasztalom, hogy ilyen módszerrel "nevelik" a gyerekeket.
Általában a szülőknek jól megy anyagilag, a gyerekekkel nem foglalkoznak, a világból semmit nem magyaráznak el, kiskorban a tv "nevelte" a gyerekeket. Soha nem magyaráztak el nekik semmit, inkább a "majd jól nyakonváglak" volt mondva, ha valamit nem szabadott. Nagykobbkorban a közösségi média meg a mobilteló, valamint a gép volt a gyerekek "nevelője".
Kamaszként a "legújabb divattal", "hol van épp buli, hova menjünk, hol rúgjunk be" a legfőbb téma. Ha családdal mennek, akkkor igazából kultúrális értékeket nem tudnak meglátni, csak azért teszik, hogy közösségi oldalon lehessen mutogatni: éppen hol jártak, mit csináltak.
Kedvenc helyük a "fogyasztói társadalom temploma", a pláza. A végtelenségig önzőek, másokkal nem foglalkoznak, egyfajta "egyszer élünk, király vagyok, azé' van a világ hogy engem kiszolgáljon" típusú mentalitásuk van.
Amint a korhatár lehetővé tette, azonnal lett jogosítvány és autó is, hogy a kortársak körében lehessen villantani. 0 kereset, de kamaszként a szülők pénzéből lehet egész nyáron autókázni, tankolni, bulikázni, menni mindenfele.
A tulajdonképpeni kérdés: sokszor olvastam gyermekneveléssel foglalkozó pszichológusoktól (illetve előadásokban is hallottam), hogy "az ilyen gyerekeknek az élet majd benyújtja a számlát", "majd a felnőtt életben szembesülnek vele, hogy nem úgy van minden ahogy ők akarják, önzőek-hisztisek-sértődékenyek lesznek, puhányak, akik nem tudnak az élet nehézségeivel megküzdeni. Ezen akkor gondolkodtam el, amikor arról értesültem, hogy az ilyen módon nevelő apuci az iskolát még el sem végzett kölöknek már keresi a jól fizető, lehetőleg naagy vezetői állást, természetesen úgy, hogy majd valaki szívességből vigye be. Neki már van elképzelése, hogy a kölök nagy vezetőként kezd olyan helyen, ahova más 15 év alatt (vagy még több ideig dolgozva) jutott el.
Tényleg lesz problémájuk az ilyen "azért vagyok, hogy a világ szolgáljon engem" típusú kamaszoknak, ha ilyen módon alájuk van téve minden? Gondolom így-úgy mindig megtalálják, "aki segít" nekik.
válasza:
válasza:Szerintem nincs ennyire ok-okozat abban amit írtal. Vannak gyerekek akik ilyen rahagyo nevelés mellett elkallodnak, vannak, akik nem. És igen, én sok olyat láttam hogy felnőttként is elhiszi hogy jár neki ez még az, és meg is kapja ezért amit szeretne.
Én azt gondolom butaság hogy mindig van egy nagy nevelési eszme, és azt húzzák rá minden gyerekre. Valamelyik gyereknek kell a szigor, valamelyiknek rosszat tesz. Szerintem ha szeretetteljes a családi légkör, akkor úgysincs semmelyik irányba tulkapas és ilyenkor sokkal kevesebb múlik a tudatos nevelesen mint sokan hiszik. Hanem inkább a példamutatás számít. Hát igen, ez most el is szégyelltem magam :(
Még ha az írásból úgy is tűnt, nem feltétlenül minden gyerekre kívántam ráhúzni ezt, akit így neveltek, én is ismerek olyat, akit ilyen "anyagiak mindenek felett" eszmék szerint neveltek, pontosan ezért tudja, hogy mi az, amit életéből ki szeretne iktatni.
Környezetemben viszont nagyrészt ezen "nevelést" látom és hogy kis akarnokokká válva olyan dolgokon problémáznak minthogy "milyen tetkót csináltassak", meg a közösségi médiás szelfik/vagánykodás a legfontosabbak.
"Szerintem itt nincs semmi kérdés. Neked meg van az erőteljes véleményed, és kész."
Engem tényleg érdekelne ez, mivel sok szakembertől hallottam a pontosan ilyen nevelésben részesült (és azzal azonosult) gyermekekkel kapcsolatos, pszichológiai véleménnyel megtámogatott eszmefuttatásokat.
válasza: válasza:Szerintem egyáltalán nincs igazad. Itt ezért nyilván le fognak pontozni, de én magán iskolába jártam, az egész környezetem ilyen volt, hogy mindent megkaptunk, mindent lehetett stb.
A többséggel foglalkoztak a szülei, sőt az anyagi adottságok miatt többet vagy minőségibb módon. Az utazás és a programok nem csak az insta fotókról szólnak, attól hogy a közösségi Medián nyilván ennyi jön le.
Most 28 éves vagyok, minden ismerősöm ebből a környezetből jól él, persze nyilván van benne szülői segítség, hiszen az is az, hogy lehetővé teszik, hogy egyetemen tanulj, legyen hol laknod stb.
Biztos sokan vannak akik kapcsolatok útján tartanak ott ahol, de attól meg normálisan végzik a munkájukat.
Van sok orvos, mérnők, jogász.. nyilván itt is segítenek a kapcsolatok, de azért nem úgy van, hogy ezért a gyerek nem tett semmit.
Az hogy tiniként mindenki magamutogató az azokra is vonatkozik akik nem kapnak meg mindent, nálunk azért többnyire mindenki kinőtte ezt a viselkedést.
A szülői oldalról pedig én ugyanúgy segíteni fogok a gyerekeimnek és minden tőlem telhetőt megadni, mert nem gondolom, hogy attól szarabb ember valaki, hogy kap egy lakást és autót, el tud menni nyaralni, tud a továbbtanulásra koncentrálni stb.
válasza: válasza:#5: teljesen természetes, hogy a szülő a gyerekét segíti, de segítés és segítés közt is van eltérés, amit a kérdésben próbáltam érzékeltetni, az egy másfajta "segítés" és "nem nevelés". Valamint az is benne van, hogy önző módon kihasználják azt, akit csak lehet.
#7: Különösen akkor jutott ez eszembe, amikor az így nevelt kölkök valahol nem voltak hajlandóak észrevenni, mert 20 évvel idősebb vagyok, a "haver előtt" meg biztosan égő lett volna (ki tudja miért) ha jelét adja, hogy ismer.
Az én életem pedig nem tartozik e kérdéshez.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!