A maximálisan elkényeztetett, "ráhagyó módszerrel" nevelt gyerekeknek lesz problémájuk az életben? (bővebben lent)
Mostanában sokat gondolkodom ilyen dolgokon. Környezetemben tapasztalom, hogy ilyen módszerrel "nevelik" a gyerekeket.
Általában a szülőknek jól megy anyagilag, a gyerekekkel nem foglalkoznak, a világból semmit nem magyaráznak el, kiskorban a tv "nevelte" a gyerekeket. Soha nem magyaráztak el nekik semmit, inkább a "majd jól nyakonváglak" volt mondva, ha valamit nem szabadott. Nagykobbkorban a közösségi média meg a mobilteló, valamint a gép volt a gyerekek "nevelője".
Kamaszként a "legújabb divattal", "hol van épp buli, hova menjünk, hol rúgjunk be" a legfőbb téma. Ha családdal mennek, akkkor igazából kultúrális értékeket nem tudnak meglátni, csak azért teszik, hogy közösségi oldalon lehessen mutogatni: éppen hol jártak, mit csináltak.
Kedvenc helyük a "fogyasztói társadalom temploma", a pláza. A végtelenségig önzőek, másokkal nem foglalkoznak, egyfajta "egyszer élünk, király vagyok, azé' van a világ hogy engem kiszolgáljon" típusú mentalitásuk van.
Amint a korhatár lehetővé tette, azonnal lett jogosítvány és autó is, hogy a kortársak körében lehessen villantani. 0 kereset, de kamaszként a szülők pénzéből lehet egész nyáron autókázni, tankolni, bulikázni, menni mindenfele.
A tulajdonképpeni kérdés: sokszor olvastam gyermekneveléssel foglalkozó pszichológusoktól (illetve előadásokban is hallottam), hogy "az ilyen gyerekeknek az élet majd benyújtja a számlát", "majd a felnőtt életben szembesülnek vele, hogy nem úgy van minden ahogy ők akarják, önzőek-hisztisek-sértődékenyek lesznek, puhányak, akik nem tudnak az élet nehézségeivel megküzdeni. Ezen akkor gondolkodtam el, amikor arról értesültem, hogy az ilyen módon nevelő apuci az iskolát még el sem végzett kölöknek már keresi a jól fizető, lehetőleg naagy vezetői állást, természetesen úgy, hogy majd valaki szívességből vigye be. Neki már van elképzelése, hogy a kölök nagy vezetőként kezd olyan helyen, ahova más 15 év alatt (vagy még több ideig dolgozva) jutott el.
Tényleg lesz problémájuk az ilyen "azért vagyok, hogy a világ szolgáljon engem" típusú kamaszoknak, ha ilyen módon alájuk van téve minden? Gondolom így-úgy mindig megtalálják, "aki segít" nekik.
Nagyon közeli rokonom pont ilyen.
Az anyja mindent rá hagyott, az apja is sokszor.
Elvolt kényeztetve, dicsérve.
Akár hányszor hozzájuk mentünk mindig őt dicsérték hogy milyen ügyes jól tanul stbstb. És nem kell othon semmit sem csinalnia.
Amikor kirepült a családi hazbolz, koliba, pasizott hozzakoltozott, a szüleit meglopta de nem akar hogy, hazudott hogy erre-arra kell, otthagyta a sulit, közbe a pasijánál lakott és a szülei penzelték.
Hát megvolt a pofára esés.
Aha, könnyű ám így. Engem is a bátyám bírál a legtöbbet, akinek nincs is gyereke, de mindig elmagyarázta, hogy a kutyát hogy neveli, és az szót fogad. Jó, én meg a szobanövényt meglocsolom, és azzal nincs is gondom. Mindenki a saját háza táján söprögessen.
Egyébként meg nem csak a nevelés számít, hanem az öröklött személyiség is. CSak szólok.
Szerintem szülj egy gyereket és próbáld ki magad.
Sok szülő gyereke nem azért lett ilyen, mert a gazdag szülők lesz*ták a gyerek érzelmi nevelését, egyszerűen nem pszichológusok, és nem tudják, minek milyen hatása van.
Mire kiderül, hogy máshogy kéne, addigra már sajnos késő.
És akkor még nem beszéltünk az eltérő lelki háttérről, amitől mindenki máshogy működik.
A szülő általában jót akar a gyerekének (na tessék, itt is egy általánosítás, kb. olyan, mint a tied)
Könnyű sztereotipizálni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!