Ha az új párom nem vesz részt a gyereknevelésben, akkor valójában csak kihasznál?
Megesnek olyan alkalmak amikor egyszerűen nem bírok a gyerekkel.(apja külföldön, korán elváltunk, egyedül nevelem, tekintélyem nem sok van)
Pl.ha el akarom venni tőle a netet (eleinte szépen mondom s)mert öltözni kell, a gyerek hisztizni kezd, nekem támad(8 é mi lesz kamaszkorban?)és szinte dulakodás van, ami nem normális.
Amúgy ügyes, okos, ilyen alkalmak csak megesnek.
Párom (nincs gyereke)ilyen alkalmakkor csak kíhúzza magát pl kimegy cigizni(amugy nem cigizik), vagy lemegy a kocsihoz.
(Valószínű mert ő ezt nézni sem bírja, vagy nem akar velünk égni a házban amikor elindulunk- én ezeket gondolom)
Ezért én ugy érzem, hogy elsüllyedhetek előtte, nem normálisaknak nézünk ki, égek mint a Reichstag a párom előtt, gyerekről családról ne is álmodjak vele, mert megbuktam előtte anyaként, sőt, még a gyerekeket is megutálja, ilyen és ehhez hasonló kínzó érzéseket generál bennem. Ha mondom neki ezeket, egy az egyben letagadja.
Olyanokat mond, hogy ő ez alapján nem ítél(el), semmi ilyen nincs benne.
Amiért nem segít a gyereknevelésben, hanem teljesen magamra hagy, mikor látja, mennyit küzdök(néha jatszik a gyerekkel és ennyi)sőt kínosan érzi magát és elvonul, hogy ne is lássa, ami miatt én meg pláne kínosan érzem magam, jól érzem hogy az életemben valójában nem akar részt vállalni hanem lehet csak szexelni van velem, míg nincs jobb?
Tehát az életem nehezebb részeiből(legyen az bármi pl tönkremegy a csap, stb, azaz nem csak a gyerekből)nem vállal részt abszolut.
Minden ilyen felvetésem esetén tagad mindent. Nem ítél el, nem néz le, nem néz sz.ranyának, es szerinte én képzelek csak minden negatívat az egészbe, mert ő szeret nem akar elhagyni stb.





Alapesetben - nagyon-nagyon sarkítva - az anya nyújtja az érzelmi biztonságot, az apa pedig a fék, a kontroll. Az 'eddig volt és nincs tovább". Amikor az anyának kell eljátszani a "rossz zsarut" - mert apa (pótapa) nem tud/akar/mer konfrontálódni a kölyökkel, mert inkább a jófej apuci szeretne lenni -, na annak sose lesz jó vége.
Ilyenkor jönnek azok a kérdések, hogy: anyám egész nap kiabál, bezzeg apa, ahhh, ó olyan jófej, annnyira cukiii...Miért van ez?
Na miért? Mert a gyereknevelés nem egyszemélyes műfaj.
" Mert a gyereknevelés nem egyszemélyes műfaj"
Én is ezt látom, hogy az apahiány levét isszuk. A gyerekben nincs szinte önszabályozás sem kialakulva. Nincs meg neki az a férfi minta, hogy a szabályok márpedig vannak, adottak és ez a norma. És ez hozzá tartozik az élethez.
Én vagyok neki egyszerre aki gondozza ápolja, a "szolgálója", a biztonság, a barátja, lelki társa, akivel megbeszélhet bármit, az "őskötödési minta", aki soha nem fogja elhagyni, a "társa" aki mellette áll ha kell, a minta, aki a haladásra fejlődésre tanulasra motiválja, a játszótárs, aki nevetve kacagva jatszik vele, és szóval a gyerekben lehet össze se fér azzal a képpel ez az egész, hogy viszont én vagyok az is, aki szankciókat hoz, szabályokat állít, katonai szigorral betartatja, és akire hallgatni kell, és tisztelni.
Én az vagyok neki még szerintem, aki "gügyögve pelenkázza". Maga a törődés. És ez alanyi jogon pláne. Születestől.
Kb azt se érti, minek van anyáknapja, es ezt miért kell(ene) megköszönni és miért nem támadunk neki a saját anyánknak.
Ez külön téma hogy igaz az, hogy ez alanyi jogon jár, akkor is ha a gyerek bármilyen, bármit tesz mond, egy anya akkor is enni ad, egy anya akkor is ellátja, egy anya akkor is ott van, de akkor is tisztelni kell az anyánkat és értékelni őt és hallgatni is rá.
Ez kb olyan lehet neki mint amikor egy takarítónőt, szakácsot, pszichológust, tanítót kellene neki egyúttal a főnökének is nézni.





Kérdező! Ha szerinted a gyereked olyan korban van, hogy mindenkire hallgat és nevelhető, akkor miért nem neveled? Az hogy nem akarod megütni az oké. De következetesnek lenni attól még lehet.
Szerintem nem várhatod el mástól, hogy a nyakába vegye, hogy a gyereked apafiguraja legyen. Nem várhatod senkitől, hogy apja helyett apja legyen. Ha összeakadsz valakivel, aki ezt vállalja, az szuper. De nem várhatod senkitől.
A férfi-nő az 2 pólusa egy gyereknek.
Nincs ellenoldalam magyarán
A törődés és szankciók egy emberben nem fér a gyereknek valahogy össze.
Még tovább megyek: a gyerekpszichologus a legnagyobb problémát látta már pici korában abban hogy apamintája nincs.
Ahogy utánajartam a témának, pont ez az önkontroll, gátlasok kialakulását nehezíti.
Nagyon eséllyel akár bűnöző is lehet belőle így. A börtönviseltek 90%-ának nincs ( vagy nins normális) APAmintája. A gyerekben nincsenek gátlások, az életben nem tudja milyen mintát kövessen, kamaszként nem találja önmagát sem, pláne ha a gyökereit nem is ismeri.
De bízom a legjobbakban.





Nem a gyerek vagy hogy en ezt a szerepet szánnám neki.
Hanem a gyereket mint tényezőt említem a kapcsolatomban. Az az életem nehezebb területeiben mint pl elromlott csap, és vagy gyerek, és vagy bármi, nem vállal részt.
"Muszáj megoldani, beleállni, rossz zsaru is lenni"
Dehisz ezen is rajta vagyok. Elveszem a netet, dulakodunk, minden van. Ki tudja verni a biztosítékom, nem vagyok folyamat egy empatikus mosolygós tünemény. Nevelem. Nagyon nem könnyű hisztizik, csunyán beszél, nekem támad.
Miközben a párom meg lapul mint sz.r a fűben. És vagy elvonul, eloson. Es ez nagyon irritál.
Kb ha hasonlatot szeretnék mondani mondjuk neki állok mosógépet szerelni, ő meg csendben eloson mashova.
Az meg a masik hogy akkor valószínűleg ne is ringassam magam vele komolyabb vagy családtervezős álmokba.
És ebből jön az hogy lehet kihasznál csak.
Annyit sem mond neki hogy a saját anyanknak nem megyünk neki.
Mondhatni tamogatja is ezzel q gyerek magatartását.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!