Ha az új párom nem vesz részt a gyereknevelésben, akkor valójában csak kihasznál?

Hát figyi, én születésétől 7 és fél éves koráig neveltem egyedül a lányomat, szintén voltak agresszív kirohanásai 8-9 évesen, nehezen bírtam vele, és csak lassan csitul a dolog, még most, kamaszként is szörnyen tud viselkedni olykor, de legalább már nem üvölt mint a sakál folyamatosan, amikor cirkusz van.

Ugyan az én férjem beleállt az apaszerepbe, de még így is kicsinálta őt sokszor a gyerekem. A férjem elvből nem ütne soha senkit, pláne gyereket. Maga a megtestesült nyugalom, buddhista tanokat olvasgat, meditálgat, mindenkivel empatikus, sosem emeli fel a hangját se, és képzeld el, hogy még ez a kétlábonjáró békesség is érezte úgy néha, hogy legszívesebben felképelné ezt a gyereket, annyira borzasztó, és teljesen megértem, mert én, aki szültem, imádtam, érte éltem is azt éreztem, hogy legszívesebben lekevernék neki egyet, mert ezt nem lehet bírni. Persze nem vertük, nyugi :) Bár önvédelemre azért szükség volt, mert szó szerint nekünk jött a gyerek, és ilyenkor ha lefogtuk, vagy ellöktük magunktól, mindig azt élte meg, hogy mi vagyunk az erőszakosak, úgyhogy ő lehet, másképp nyilatkozna, ha megkérdeznék, bántották-e őt valaha a szülei.

Na szóval képzeld el, hogy egy apaszerepben kevésbé otthonosan mozgó, esetleg kevésbé birkatürelmű férfi mit érezhet, amikor a párja gyereke bicskanyitogatóan elvetemülten viselkedik. Könnyen lehet, hogy tényleg mindenkinek jobb, ha nem vesz részt ezekben a csatározásokban, mert semmi jót nem hozna ki belőle. Lehet, hogy ő rég csúnyán rárivallt volna a gyerekre, de ezt nem akarja, mert akkor talán veled konfrontálódna, más alternatívája viszont nincs (néha nekem sincs).

Persze lehet, hogy a te gyereked nem olyan szörnyű, mint az enyém volt. Amúgy a párodnak mondtad már nyugodtan, nem számonkérően, hanem segítségkérően, hogy te mit érzel ezzel kapcsolatban? És hogy te szeretnél vele egy család lenni?

Ami meg a csöpögő csapot illeti: a férjemnek fogalma sincs róla, mit kéne vele kezdeni, szemben velem, aki a vizes bekötéseket csinálta a házban. Így ha csöpögne a csap, nem hogy nem javítaná meg, hanem szólna nekem, hogy javítsam meg. Ha viszont segítségre lenne szükségem, akkor nem várnám, hogy találja ki, hanem megkérném őt kerek-perec. Nagyon nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy én csak duzzogok, amiért ő nem segít, és épp kitalálni próbálnám a motiációit ahelyett, hogy beszélnénk róla. Beszélni beszélni beszélni kell egymással!

Képzeld el, ha a gyereked valami rosszat csinál, és a párod meg rárivall. Hogy éreznéd magad? Ilyenkor szokott az lenni, hogy az én gyerekem, ne beszélj így vele. Nekem a saját fiam néha elviselhetetlen, és nagyon gyakori konfliktusforrás köztünk a saját édesapjával. Mert néha a férjem is kiborul, és csúnyán beszél vele, akkor meg én is kiakadok, hogy miért beszél így a gyerekkel. Nem is tudom mindez hogy történne, ha nem a saját, édes gyereke lenne.

Szerintem teljesen jól teszi, hogy ezekből kimarad. Bocsánat, de az elvált szülők gyereke mindig sérül, ez elkerülhetetlen. Attól, hogy nem lakik vele az édesapja, attól még lehet ő az apafigura. Ő hol van ebben a történetben?

Az, hogy a ház körüli teendőkben nem akar részt venni, azt nagyon problémának látom. Amúgy együtt laktok? Az is gond szokott lenni, ha valaki odaköltözik a másikhoz, akkor ott csak vendégnek érzi magát. Apám barátnője, anyám második férje is így volt, valahogy nem érezte sajátjának azt a házat. Az a legjobb ha együtt vesztek egy közöset. De persze ehhez mindent fel kell rúgni, és nagyon biztosnak kell érezni akkor azt a kapcsolatot. Én úgy gondolom, hogy benned ez nincs meg.

Ez is a te kérdésed, ugye?

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Kérdező, mindenekelőtt lazíts, mert egy görcs vagy. Jó ötlet lenne szakemberhez fordulni, kivetíted a félelmeidet szerencsétlen gyerekre (ne kötődjön)

Te magad sem tudod, hogy mit akarsz, ennek nem lesz jó vége.

Szerintem ha egy nő azért akar magának társat, hogy legyen aki felneveli az előző kapcsolatából származó gyerekét, akkor én arra mondanám azt, hogy kihasználja azt a férfit.

Szóval érdekes a kérdésfeltevésed.

Abban igazad van, hogy sok férfi kifejezetten elvált, kisgyerekes nőket akar felszedni, mert hogy ők már nem akarnak gyereket, nem akarnak még egyszer férjhez menni.

A kérdés az, hogy itt ki használ ki kit?

Nálad lakik? Főzöl, mosol rá? Ő mit segít neked, ha a gyereknevelésben nem is? Közös kasszán vagytok?