Miért van manapság ennyi életképtelen gyerek?

Szerintem egyáltalán nem ilyenek, a 13 éves unokaöcsém, egyedül ment budapest egyik végéből a másikba, metroval, több busszal, ilyet én a kilencvenes években se csinálhattam meg ennyi idősen. Sok gyerek van és sokfélék.

Más válaszadóknak: egyáltalán nem számít, hogy 2 évesen mit csinál meg, abban a tekintetben, hogy 14 évesen milyen lesz, vagy, hogy meddig tolták babakocsiban.

Úgy írjatok, mintha a mostani 30-40 évesek nem ilyenek lettek volna.😂

Ugyanúgy volt olyan, akit kiszolgáltak a szülei és olyan is, akinek dolgoztak és kénytelen volt otthon megoldani egyedül az étel melegítését vagy szendvicset csinálni.

Én nem látok nagy különbséget. Max. abban, hogy manapság sokan rugalmasban vagy home office dolgoznak és van idejük suliba vinni autóval a gyereket vagy megfőzni otthon.

Mert anyuci meg apuci mindig mindent megcsinál nekik. Ráadásul mindig minden kitolódik. Manapság tök normális, hogyha valaki 7 évesen még valaki pelenkás, meg valaki az anyja mellét szopkodja.

Sokkal kevesebb türelmük van a szülőknek, hogy önállósítják a gyermekeiket.

Nagynéném nem akarja megengedni a 9 éves lányának, hogy szedjen magának kaját vagy hogy öntsön magának inni, mondván úgyis kiönti.

15-ös, látszik, hogy nincs gyereked. Különben tudnád, hogy a gyerekkel való közlekedés nem azt jelenti, hogy fogod a gyerek kezét, aztán mentek. Hanem viszed magaddal a pelenkát, popsitörlőt (ha még pelenkás), viszel egy váltás ruhát a gyereknek, viszel játékot, könyvet, rengeteg vizet, legalább egy felszeletelt almát... Az így egyben nagyon nehéz, viszont ha ott a babakocsi, akkor máris nem kell cipelned, csak tolnod. Plusz ugye ha ott a kocsi, akkor nem kell kicentizned, hogy a gyerek alvásidejére mindenképp hazaérj, különben elkezd a fáradságtól hisztizni.

Persze ha a tömegközlekedés annyi, hogy mész egy megállót a helyijárati busszal öt percre beugrani a nagymamához, aztán jöttök is vissza, akkor ezek a dolgok mind nem kellenek.

Hihetetlen, hohy már ti is kezditek. Az, hogy a 70 éves Mancika ezt mantrázza, hogy bezzeg az ő korában....

A gyerekem 10 éves, el tudna menni iskolába egyedül, de mivel viszem az ovist és megyek dolgozni, őt is bedobom. Vannak dolgok, amikhez már most tőbbet kanyít, mint az én korosztályom, arról nem is beszélve, hány életképtelen 40 éves embert ismerek, szóval régen sem volt ez másképp, csak nagyobb volt a közbiztonság és bátrabban engedték a gyerekeket. Ha anyukám tudta volna, hogy mik tőrténtek velem, hogy néha tényleg hajszálon függőt, hogy nem maradok ott, lehet nem lett volna olyan bátor. Nem én voltam talpraesettebb, hanem anyám volt felelőtlenebb.

Ez olyan általánisítás már megint. Szerintetek melyik 5 éven felüli gyerek nem tud enni villával, mert nem engedték neki, hogy másfél évesen mindent szétkenjen? Melyik 5 éven felüli gyerek nem tud járni, mert kétévesen még időnként beleültették a babakocsiba? Sorolhatnám tovább, de megint csak a bezzegelés megy.

Ezek a dolgok, hogy kétévesen mit tudott a gyerek, annyira lényegtelenek, hogy kimondani is kár. Egy gyerek sem ragad meg a másfél évesek szintjén. Abszolút nem ezen múlik, hogy később képes lesz-e kaját melegíteni a mikróban vagy elmenni az iskolába.

És összehasonlítani is teljesen felesleges, hogy valaki 6 évesen a faluban egyedül jár két utcányira iskolába vagy egy nagyvárosban, ahol esetleg félórát is kell utaznia mindenféle forgalmas helyen. Nem itt kezdődik az életképtelenség.