Normális, ha lassan utálja valaki a saját szüleit? (Elég hosszú)

16/l

Mindenki azt mondja, tinikorban mindenki utálja a szüleit meg úgy érzik nem érti meg őket. Soha egy rossz szavam se lehet mert mindent megadtak nekem, ruhákat meg értékeket de normális gyerekkor vagy családot sose.

Ha a közelükben vagyok, fusztrálva érzem magam. Elváltak ami szerintem nem lenne baj ha rajtam keresztül történő veszekedésekbe torkollana. Régebben is én voltam a hibás ha nem tartottam magamban a titkokat VÉLETLENÜL. 9éve volt mindez. Anyának ugyanennyi ideje van új férje akihez csak azért ment mert azt hitte sok pénzük van(olyan aki teherbe ejt a kocsi hátsóülésén majd lenyúlja a pénzedet, ez csak metafora) de közben tele vannak adósággal. Mégis mint a trófeákat, minden évben vesznek új autót amire fizetik az adókat. Anyu apósa meg vitázott 1honapig azon Anyuval hogy én nem köszöntem neki. Teljesen zakkant a család, de a legjobb megis az hogy anyának minden esélye meg van hogy változtasson mégsem teszi. Ráfogja hogy az öcsémnek nem lenne jó, de azt nem veszi észre hogy van még 3 gyereke rajta kivűl akik ki nem álhatják ezt az embert. Ha jön haza (kamionozik) akkor katona sorban kell állni, mindent megtenni ami neki tetszik(nem szexuális dolgokat ne hogy azt higgye valaki). Megutáltam a nyaralást is miattuk. A férj folyamatosan csak veszekedni tud, pl ha anyu nem jókor vált. A férj egy himsoviniszta, 20.szazadban leragadt gondolkozás ember. Először is a főzés, takarítás "női" munka de a fűnyírás, autómosás, és kB az összes házkörüli munka. Valamint ez az ember mikor szűkölködünk(csak mi) akkor is úgy érzi hogy neki kell venni egy autót vagy 70ezres kocsialkatrészt. Ő semmibe veszi az úgymond "családját" ahogy anya is. Minden héten legalább egyszer elmondja egy lánya hogy utalja őt, tönkre teszi anyát is, minket is ez a "kapcsolat". Az a baj ha felmerem hozni hogy miért nem válnak el, miért kell ráfogni mindent a pénzre meg az öcsire akkor anya azt mondja hogy én miért pofázok neki, ki vagyok én. Az ember akiről beszélek inkábv megy terepjaro versenyre mint a tesóm ballagására. Mindenben csak korlátozni akár és beleszólni. Pl tesóm azért érjen haza előbb mert most itt a nagyságos. Óh és én próbáltam megszeretni nagyon sok ideig, de mindig elcsesz valamit és az a szomorú hogy nem tehetek semmit mert én csak egy gyerek vagyok. Nem szólhatok ha bajom van, ha titkoloznak magamban kell tartanom. Pl titkoloznak kell h mennyibe került egy ruha ami amúgy le volt árazva mert csak leárazott dolgokat eszünk egész héten hogy mire jön a uracska legyen kajaja. Nem tartozott soha. Családba de nem is akart. A remalom az volt mikor anyu anyósánál éltünk 1 évet. Nem aludhattunk ott ahol akartunk, nem ihatunk akkor amikor akartunk. Mintha jobbágyok lettünk volna. Aztán az anyós mindenért megszólt és mikor ott voltunk mellette akkor is simán kibeszélt minket gyerekeket. Jött az öcsi aztán végre nem foglalkozott velünk az a két bolond. A nagyságos meg mindig az és nem tudok változtatni. Kiskoromban mindig bepisiltam és most jöttem rá hogy ez nem volt normális, annyira mélyen érint hogy magamban kell tartanom mindent hogy kivetül fizikai fájdalomban a fejembe.

Apunak meg volt egy kapcsolata és külön kis családja akiket eltartott és simán megbeszélt velünk h szerintünk hova menjenek nyaralni. Miután kidobta úgy tett mindenki előtt velünk,mintha egy tok normális család lennénk. Az az igazság hogy apu mindenért besértődik ránk. Pl elveszem a sőt és megkérdezni miért nem ízlik a kaja. Mindig felhozza hogy milyen szár volt a gyermekkora, na itt elszakadt a cérna. Most lett egy nagyon szép, kedves és még gazdag barátnője is akinek elmondja a "kinjait". Ez a nő mindig is csak a jót akarja nekünk, apa meg mindent elcseszik. Lusta és inkább csak magával foglalkozik. Bármi van ő nem hibás, simán rám tudja kenni ha elrontott valamit. Pl régebben nem engedte a csaja h apa elvigyen hozzá hanem buszoznunk kellett volna. Apu elvitt általában de sose volt mersze elmondani a csajnak hogy hagyjon már minket, semmi rosszat nem tettünk. Pl mi már akkor is karácsonyra egy csokit kaptunk a feltesom meg egy okostelefont. Apu most hogy úgy tűnik helyre állnak a dolgok utalja hogyha mi vagyunk mergesek rá. Mindig valami minta apakent tekintettem rá csak azért mert soha nem kaptam normális családképet. Apu karácsonyra vett harmunknak egy laptopot amit kiderült h csak magának vette de jó alibi nekünk karácsonyra. A pénz sose érdekelt csak normális családot akartam, ha meg a mostoha emberről van szó és elmondom másnak akkor mindenki azt mondja hogy hát ez tök normális, mindenki utálja a mostohajat de senki nem ért meg csak apának a felesége akit meg se becsül. Nyilván szeretem valamilyen szinten a szüleim mert így szándékosan nem akarnanak nekem rosszat de nem veszik észre. 18evesen startolok el.

Ha valaki végigolvasta annak köszönöm! :)