16 éves lányt lehet-e még nevelni?

Nekem nem voltak a szülők példaképek és nem is kerestem példaképeket, senkire se akartam hasonlítani, mert ebben a korban kétség sem férhet hozzá, hogy én egyedi és megismételhetetlen vagyok! Ez már nem az a világ, ahol valamit le kell tudni másolni! Ez persze nem jelenti azt, hogy a szüleim ne lettek volna jó példaképek, de nem hiszem, hogy olyat keresne egy tini. Én édesanyámmal jöttem ki jól, vele még ebben a korban sem voltak éles vitáim, azóta sincs, édesapám volt az, akivel kb. ugyanígy viselkedtem, amit leírtál. Bár elmúltam 30, a viszonyunk most sem szoros és sosem volt az apámmal és sosem lehet az. Példát kell mutassál, ez szerintem sem kérdés, de azt először felhasználni akkor fogja (esetleg), amikor már felnőtt lesz, nem pedig gyerekként! Felnőttkorban, esetleg találhatsz olyan emberre, akinek az elért céljait Te is elszeretnéd érni és ez lehet a szülő is és válhatsz olyanná, mint amilyenek a szüleid voltak, de ez felnőtt korban következik be! Egy tini alapjáraton szégyelli, hogy egyáltalán vannak szülei, vérciki, ez rondán hangzik, és nem szabad rajta megsértődni, de így van! Átlép a kicsifiúból vagy a kicsilányból a felnőtt férfiba vagy felnőtt nőbe, mindez persze nem igaz, (hogy volna az?) de ezt képzeli magáról. Egyik évben még nem zavarja, hogy a szülő kicsi gyermekeként tekint rá és úgy beszél hozzá, viszonyul hozzá, a másik évben meg már baromira zavarja. Egy ilyen hirtelen változás, ahol a szülő abban a korban van, hogy egy év úgy repül el, mint a semmi, nagy sokként érheti és nem tud a helyzettel mit kezdeni, de az a korszak amiben a gyermeke tart, ott egy év az rengeteg idő, szinte egy örökkévalóság. Nem értem, hogy nem tudjátok felidézni a gyerekkorotokat, hogy akkor egy év egy korszak volt! Ebből alakul ki az állandó visszapofázás, a látszólag tiszteletlen viselkedés a szülővel stb. Ezt egy másik kor szellemében nevelkedett ember (az itt választ adók) sosem fogják megérteni, náluk ilyen nem volt, tisztelték a szüleiket mert beléjük volt minden irányból(!) ez "verve", hogy jószágok (a szó jó értelmében!). Azaz nem pusztán csak a szülő érdeme volt ez, hanem egy komplett rendszer eredménye volt! Ami nem a rendszerváltozás évében változott meg, ez még kitartott a 90-es években is! Szülőként ezt nem lehet jól kezelni, nincs rá jó protokoll. Lehet enyhíteni azzal, hogy időben észreveszed ezt és elhagyod a lányodnál a kislányom megszólítást, az egyéb becézéseket, kicsit ügyesebben csinálni, úgy "fogni a kezét", hogy azt észre se vegye stb. stb. de el kell fogadni, hogy van nem több, mint 3-4 év, amikor egy kicsit hátrébb kell lépni, mert ciki vagy és az, hogy jól csinálsz valamit, amiből adódóan pozitív visszajelzést kapsz, az egy kicsit megszűnik létezni. Ez pont 15-16 éves kor körül kezdődik! Szóval a válasz az, hogy ez abszolút általános és az én korosztályomnál is már gyakori volt. Példát mutatni kell, csak nem szabad elvárni, hogy annak eredménye legyen, mert annak eredménye akkor lesz csak, ha már szülő lesz! Nem keres példaképeket a gyerek ebben a korban!

"Én annyit tudnék mondani egy visszaugatós kamasz gyereknek, hogy ha nem tetszik, lehet máshol boldogulni, nem kell ebben a családban élni. "

Ez meglátásom szerint hiba, akkor is, ha nem tisztel, ha egy utolsó suttyó bunkó. Ezzel azt éred el, ill. akarod elérni hogy magának a pénz alapú rendszernek hódoljon be, nem neked! Mert ugye Te vagy maga a pénz ezáltal, az anyagi biztonság, amihez Te kötsz feltételeket, hogy azt csak akkor kaphatja meg, ha a parancsot nem b... meg, deee a jelenlegi életünk pont ennek ellentettje, anyagi jólléthez az esetek elsöprő többségében akkor jutsz, ha nem parancsot teljesítesz, hanem ha parancsolsz, sőt sok esetben ha a magad ura vagy! Ennél fogva két dolog történhet, vagy fellázad ez ellen (kvázi szökést kísérel meg) és a pénz alapú rendszert utasítja el, egész életében csak annyit fog dolgozni, hogy abból túléljen, és az igényeit ehhez igazítja, mondjuk úgy, hogy "hippi" életstílust vesz föl. Gyakori jelenség! A mai tinik, fiatal felnőttek körében a pénz, az anyagi biztonság a 4. helyen áll, a Ti korosztályotoknál ez az 1. helyen volt. Avagy a másik ami történhet, hogy a büdös életben ki nem fog tudni lépni az alkalmazotti létből, mert erre neveled, hogy a pénzért cserébe úgy cselekszik, ahogy azt parancsba adták, azaz ez a közeg válik számára természetessé, ez lesz komfortos! Nincs jó következménye hosszútávon! Ez egyfajta fogva tartás tulajdonképpen, és a fogoly az egy idő után a rendszernek behódol és természetes lesz számára, az akkor szerzett rutinokat később a fogvatartottak elsöprő többsége évtizedek elteltével sem tudják lerázni magukról. Még pszichológiai segítséggel sem, nem hogy úgy, hogy ebben nem találunk hibát, ennél fogva nem kezeljük. Ez a módszer működőképes egy olyan rendszerben, ahol dolgozni kell, ahol az elsöprő többség között egyenlőség van és ahol a munkából feltétlen meglehet élni! Mert ha úgy dönt, hogy behódol, akkor mi van? Akkor jó alkalmazott lesz és abba a világba az célra is vezetett. Ha úgy dönt, hogy megszökik, akkor mi van? Kétség sem férhet hozzá, dolgoznia kell és kétség sem férhet hozzá, úgy ahogy, de meg fog tudni élni! Egy olyan rendszerben, ahol dolgozni lehet, ahol a különbségek elképesztően nagyok és ahol meglehet dögölni munka mellett, ott nem működik! Ezt kell tudni megérteni a korosztályodnak, hogy azt a nevelést, amit apa alkalmazott rajtad, azt Te nem vetheted be a gyermekednél, mert nem működik, mert megváltozott a világunk és a módszerednek nem ágyaz alá a rendszer!

Ugyanez igaz a fizikális bűntetésre is, ha a lányodat megütöd, ha rosszul viselkedik, akkor felnőtt korban, ha olyannal keveredik össze akinél ez természetes, hogy lekever az asszonynak egy pofont, abból nem fog tudni kilépni, mert hát természetes számára, gyerekkora óta megszokott, hogy Őt megverik akkor, ha rosszat cselekedett, rosszat mondott stb. Kérdem akarnád-e ezt, hogy a lányodat egy férfi rendszeresen elverje? Mert ha nem, akkor a büdös életben, semmilyen körülmények között nem emelsz kezet a lányodra, akkor sem, ha olyan alpári bunkón viselkedik veled, hogy az tűrhetetlen! Nem törvényszerű, hogy ilyen emberrel áll össze, csak az esélye van meg! Ha a leírtakat elmondtad a sógornődnek is, akkor az én meglátásom szerint(!) ezek rossz tanácsok. Lehet, hogy nincs igazam, én így látom! Annyit lehet csak tanácsolni, hogy ez el fog múlni, pár év, próbáld túlélni és ne sértődj meg semmin se, mert egy szülő nem engedheti meg magának azt, hogy a gyermekére megsértődik, ugyanis nem a haverja! Ez eddig a 100%, a biztos! Nevelje attól függetlenül, hogy nem látja eredményét, mert lesz, csak nem most!

Én a nevelésben addig hiszek, hogy megtudod határozni, hogy a gyermeked milyen lesz felnőttkorban, azonban, hogy miként viselkedik tiniként, az nagyban függ tőle! Valamelyik gyerekkel viszonylag könnyű ebben a korban is, valamelyikkel meg nem, de ez nem a szülő hibája, ezt nem tudod uralni, mert bár mindenki szeretné azt hinni, hogy teremtő, de nem a nulláról írsz kvázi egy kódot, amiből lesz egy mesterséges intelligencia, hanem az intelligencia megszületik és arra némi hatást gyakorolhatsz, de nem Te írod! Nincs írási jogod, csak rutinokat mutathatsz föl, amiről Ő eldöntheti, hogy azt beépíti a kódba vagy sem! :D Ezeket eladni úgy, hogy távlati következményeket sorolsz föl, hogy mi történik 5-10 év múlva akkor, ha ezt nem teszi meg, az helyes, csak az elvárás, hogy azonnal megérti, felfogja és ezért korrigál, az helytelen! Majd felnőttként, ha rájön, hogy igazad volt, és ezen felcseszi az agyát, majd akkor korrigál!

Mivel nem lép föl az az ideális helyzet, hogy csak Te és Ő léteztek, így más is hatással van rá, nem tudod szegregálni, mert ez maga a világunk, abból nem tudod kizárni! Addig, amíg széles körben társadalmi egyenlőség van, egy olyan rendszer van, ahol mindennek előre láthatod a következményét, kétség sem férhet hozzá, nincs olyan, hogy valami relatív, addig könnyebb egy szülő dolga, mert minden irányból ugyanazt látja a gyerek, de nem ez van! Az a világ semmilyen, és abban a gyermekednek valamilyennek kell lennie, ez a világ ez legalább valamilyen és ebbe a gyermeked valamilyen lehet!

Szóval példát kell mutatni, tök igazatok van, csak elvárni nem lehet az azonnali eredményt! A 15-18 éves korszakot nem tudod példák felmutatásával uralni, sőt nem tudod sehogy sem uralni! Sehogy! Gúzsba kötheted anyagi támogatás megvonásával, esetleg fizikai bántalmazással ahogy az is szóba került, de annak súlyos következményei lesznek, nem csak annyi, hogy Te tudod uralni, hanem az, hogy bárki tudja majd Őt uralni e két eszköz valamelyikével, és ha ezt nálad eltűrte, akkor másnál is elfogja! Ami pedig a mai világunkban a siker tekintetében nem eredményre vezető hozzáállás! Sőt, ami azt illeti a mai 14-16 évesek tekintetében, már nem feltétlen igaz az sem, hogy az anyagi jóllétre feltétlen csak a felsőbb, vezetői rétegben tehetsz szert, hogy arra kell teperni! Nem evidens, hogy ebbe az alá-fölé rendelt világba bele kell egyáltalán állnia, valahol is el kell helyezkedni benne. Nem muszáj uralni! Elégséges lehet pusztán az egyediség is, és hiába értetlenkedünk, hogy ezen meg azon mit esznek, ha egyszer nélkülünk is jól élnek ebből, akkor nincs szükségük arra, hogy értsük! Egy ilyen világban végkép nem várhatod el, hogy Te példakép legyél, mint szülő lehetsz példakép majd szülőként, de az élethez való hozzáállásban nem feltétlen!