Helyes nevelési módszer az alábbi egy 13 éves gyereknél?

40. Én sem vagyok büntetéspárti, de az nekem nem tűnik megtorlásnak, hogy addig nincs net, amíg el nem pakolt. A szülőnek sincs pihenés, amíg a munkáját nem végzi el.

Én nagyon rendetlen vagyok pl, nem tanultam meg rendben tartania a dolgokat. És nem, nem kezdek el rendet rakni, mert nem zavart annyira a nemtalálás, mint a rendrakás.

Cuccom meg feladatom sem volt annyi gyerekkoromban. Viszont az agyam mindig el volt kalandozva, és jobban foglalkozzatott ami benne volt, mint a rend a világban.

Felnőttként, váltott műszakolva majd anyaként próbálok rendessé válni. Sokat javult, de egyszerűen rendetlen vagyok, nincs a mozdulataimban, szokásomban, "véremben".

Én ezt egy súlyos nevelési hibának tartom anyám részéről.

Megtorlás az lenne ha nem kapna zsebpénzt vagy nem engednék moziba mert nem rakott rendet, nem az hogy amíg rendet nem rakott, addig nincs valami.

Olyan nincs, hogy valakinek a rendetlenség az alaptermészete. Aki esetleg rosszabbul figyel, annak nehezebb, de annál többet kell gyakorolnia.

Már nagyon sokat fejlődtem, és sok helyütt nagyon jól rendet tudok tartani, de még alakul.

Azért én ezt nem gondolom, hogy folyton a gyerekünk barátjának kell lenni, különben gyűlölni fog.

Érdekes, amit az anyám fontosnak tartott, arra meg tudott tanítani, mégis a nevelése hiányosságai miatt haragszom, amiket sok ev munka ledolgozni és hàlas vagyok mindenért, amibe "belekényszeritett". Igaz ő alapból nem dolgozott durva módszerekkel nem büntetetr.

De azért a környezet sokat befolyásol. Nem gondolnám hogy a rendetlenség egy monogénes tulajdonság.

Ráadásul ha a gyerek vmi kedvezőtlent hoz, azt a szülő dolga a lehetőségekhez mérten enyhíteni, nem ráhagyni.

A személyiségjegyek azért elég komplexek, genetikai és környezeti hatások együttesei.

Arról hiába győzködsz, hogy a rendrakás olyas valami, amire csak a megfelelő gént öröklő személyek kèpesek, a többiek nyugodtan kuplerájt csinálhatnak a szüleik hàzából.

Jó vicc.

Nem önmagában az a baj, hanem az a csomó leegyszerűsítés és hamis állítás, ami ebben az irományban van. Ez nem cikk, annak lennének szakmai ismérvei, ez kb egy blogbejegyzés egy amatőrtől.

Attól, hogy egy szülő a gyerekét partnernek tekinti, ha úgy tetszik, baráti viszonyt ápol vele, még nevelheti felelősségtudatra, a kettő nem mond egymásnak ellent. A barát szó nem a léha meggondolatlanság szinonimája, hanem a kölcsönös tiszteleté, az őszintésé, bizalomé, szereteté, viszont a kiszolgáltatottságé nem. Egészen máshol jelenik meg az a szükségesség, hogy a gyerek és a szülő nem barátok, nevezetesen ott, hogy viszont a szülő ne terhelje rá a gyerekére a saját gondjait, ne vele kutassa a megoldást a saját problémáira.

Totálisan hamis állítás, hogy a baráti hangot megütő szülő gyereke alkoholista bűnöző lesz, aki drogos bulikba mászkál. Ehhez ennek semmi köze. Éppenséggel autoriter szülő gyereke is könnyen válhat azzá, tán még könnyebben is. Merthogy a baráti viszonyban élő gyerek bízik a szülőben, és mer hozzá fordulni az élet nagy kérdéseiben, míg egy hangsúlyozott alá-fölé rendeltségre építő büntető-kioktató szülő nem fogja megkapni ezt a bizalmat. Senki nem állítja, hogy a szülőnek mindent meg kell engednie a gyereknek. Természetes, hogy a veszélytől meg kell óvnia, és értékrendet kell neki nyújtani. Ezt nem kell cikkekkel bizonygatni, mert magától értetődő.

Az az állítás, hogy a kiskorú felügyelet nélkül hagyása bűncselekmény, kapitális baromság, ez további részletezést nem is igényel. A szerhasználat az az, de ennek semmi köze a baráti légkörhöz.

"A gyerek folyton pénzt követel." Ez egyrészt nem igaz, van ilyen gyerek is meg olyan is, és nehogymár egy M.T. about.com intruáljon egy szülőt arra, hogy mit vegyen meg és mit ne. Ezt mindenki eldönti a saját lehetőségei szerint. Az meg, hogy ha kell neki valami, dolgozzon meg érte, kifejezett marhaság. 14 év (lehet, hogy 15?) alatt eleve nem is lehet dolgozni, de utána is csak korlátozottan, hogy élni is legyen lehetősége a gyereknek az iskola mellett.

További marhaság a szövegben, hogy ha a gyerek nem jól tanul, akkor a szülőnek el kell vele beszélgetnie a jövőbeli terveiről. Hát maga az író is elismeri, hogy egy kamasznak még nem fontos a jövő. Egyszerűen még nincs teljesen kifejlődve az az agyterülete, konkrétan a prefrontális kéreg. Tarthatunk mi a tanulásban kedvét nem lelő gyereknek lelki fröccsöket, hogy "jobban megértse, miért is kell jól teljesíteni az iskolában", baromian nem fogja érdekelni, hasztalan. A szülői minta számít, és lehet, hogy csak évek múlva fog szó szerint benőni a gyerek feje lágya, de az nem baj, nem késett le semmiről, továbbtanuláshoz elég két jó érettségi az utolsó évben történő intenzív tanulással.