Anyám beleolvasott a naplómba. Már 1 hete nem szólok hozzá. Elég neki ennyi büntetés vagy folytassam? Szerintetek?

Húú, mekkora szemét volt, én a helyedben azonnal elköltöznék. Majd sírhat. Mit képzel magáról?! Inkább a híd alá mennék, mint, hogy egy ilyennel éljek együtt.

Soha többet ne szólj hozzá!

Szedd a sátorfád, majd meglátod térden állva fog könyörögni, hogy gyere vissza.

Legyetek reálisak. A kérdező 15 éves, még három évig otthon kell lennie. Ha csak nem megy koliba, de gondolom, most már elsős gimis, nehezebb lenne a suliváltás, de lehet, hogy megérné. Te erről mit gondolsz, kérdező?

Én is nagyon aljas dolognak tartom, amit az anyuka tett. A lány valószínűleg nagyon fogja utálni még pár évig. Aztán fiatal felnőttként talán meg fog tudni bocsátani. Vagyis nem megbocsátani, hanem elfogadni, hogy kész, megtörtént, nem lehet ezen változtatni.

Mondom, hogy ez a sztori velem is megtörtént kb. ennyi idősen, és évekig utáltam miatta az anyámat (meg más dolgok miatt is), de aztán kb. egyetemista koromban lettem kicsit elfogadóbb vele.

Én is ezen szoktam filózni ha összeveszek anyámmal hogy folytassam vagy beszéljek már vele.

szerintem ülj le vele és beszéld meg a dolgot ^^

12L

Valószínűleg azt hitte amikor három éve bejelentetted hogy naplót írsz és hogy ne olvassa el,hogy a jókislányosság amit kívülről mutatsz igazából csak álca,és el akarsz előle titkolni valamit.DE amikor beleolvasott egy-két bejegyzés után világossá válhatott előtte hogy szó sincs ilyenről.Ha akkor abbahagyta volna és soha az életben nem szólt volna senkinek arról hogy beleolvasott meg lehetett volna bocsátani.De talán ezt gondolta: "Ez a gyerek agyafúrt.Azt hiszi túljárhat az eszemen akkor ha a napló elejére ártatlan dolgokat ír.De nem baj olvasom tovább úgy, hogy egyáltalán ne fogjon gyanút.Akkor talán kitárja a lelkét."Ezt folytathatja max. egy hónapig.Ez már kórós "nem bízom benne" effektus,de megbocsátható.Vagy esetleg néha amikor látja rajtad,hogy valami bánt elolvassa az utolsó bejegyzést,és látja hogy azért vagy szomorú mert Sanyi a játszótéren libának nevezett és még a Pisti is kinevetett...rendben egyszer-kétszer.Persze sokkal jobb lenne nem sutyiban olvasni a naplót hanem megkérdezni:Mi bánt kislányom?Esetleg a szokásos "tudod-hogy-nekem-mindent-elmondhatsz" szöveget is bevetheti miközben szorosan megölel.DE NE SZÓLJON ERRŐL SENKINEK!Na jó még ha apukádnak elmondja rendben.

DE hogy HÁROM éven át FOLYAMATOSAN olvassa a naplódat,ÉS erről TELEFONON beszámol a BARÁTNŐJÉNEK az hallatlan.

Jó hogy nem mutatta meg neki és nevetgéltek rajta hogy az a legnagyobb problémád (éppen),hogy a Sanyi lelibázott és a Pisti is nevetett.Aztán meg jött volna hogy milyen jó neki hogy nincs más gondja mint hogy mit csinál a Sanyi meg a Pisti...Utálom ezt ,hogy a felnőttek néha nem fogják fel hogy ez igenis NAGY probléma.AKKOR és OTT az.Lehet hogy tíz év múlva semmire sem fogsz emlékezni és te sem fogod érteni miért volt ez annyira fontos, de most érted és most fontos.

Persze lehet hogy ez azért nem lett volna(utolsó bekezdés), és bocsi ha alaptalan vádakat vágtam anyukád fejéhez.De az tény hogy 3 éven át olvasta a naplót és a barátnőjének is elmondta,és ez elég nagy bunkóság.Ezért megérdemli.

(Ha elfáradtál is olvasd tovább)

De olvastam itt azt a hozzászólást hogy a fiú lázadozott az anyja pedig nagyon beteg lett.Én azt mondom hogy inkább olvassa naplóm mint hogy ennyire megbetegedjen,vagy ne adj Isten meghaljon.Ezért azt mondom békülj ki vele.

Menj oda hozzá öleld meg mond hogy sajnálod hogy nem szóltál hozzá de nagyon mérges voltál amiért elolvasta a naplódat és mond neki hogy Te tényleg nem csináltál semmi rosszat meg semmi olyat amiről tudnia kellene, de csak a naplódnak árultad el nem neki.És ígéred hogy minden fontosat elmondasz neki ,de ő is ígérje meg hogy nem olvassa a naplódat(ha írsz még),mert ha ő hazudik neked nem mersz benne bízni,és nem mondod el a titkaidat,de Te nem tudsz úgy élni hogy ha harag van köztetek,mert szükséged van rá.Esetleg jobb lehetne ha írnál még naplót utána is ,mert látja akkor hogy a kibéküléstől kezdve tényleg megbízol benne,és akkor talán nem él vissza az egyszer már eljátszott bizalmaddal.

Valószínűleg a beszélgetésnek 4féle kimenetele lehet

1.Nyakadba borul,összecsókol, megígéri,be is tartja jóban lesztek stb. stb. HAPPY END(kicsit el lett túlozva)

2.Nem fogadja el tartja agát a véleményéhez de azért puhul,később mégis elfogadja a feltételeket, és aztén vagy egyes pont vagy valami szolidabb.(persze lehet hogy ahhoz több ilyen kell csak az a baj hogy azt nem igazán érdemli meg.De mostanra talán lenyugodott)

3.Nyíltan nemet mond folytatódik a harc.

4.és talán a legrosszabb:Igent mond de nem tartja magát hozzá,megint eljátsza ugyanazt, de akkor már nem biztos hogy megbocsátasz örök harag stb.

Na jó lehetnek még árnyalatok,de szűken véve ezek vannak(legszűkebben:igen v. nem).

Az benne a legszörnyűbb hogy egy gyerektől nem várható el hogy megértse a felnőtteket(pedig sokkal jobb lenne),de a felnőttől inkább, hiszen ő volt gyerek.Igaz ilyenkor jön a "Bezzeg az én időmben...",de ezt a gyerekek nem szeretik.Pedig lehet (sőt meg merem kockáztatni hogy sokszor) igazuk van.Csak ezt mi gyerekek annyira nem értjük.De most mivel a szülők más világben nőttek fel(rendszerváltás előtt,mondjuk tudom is én milyen volt?),ők sem értenek minket annyira.Persze tőlük jobban elvárhatjuk.(vagy nem?)Szóval az a rossz hogy ami az egyik embernek magától értetődő az a másiknak korántsem az.:(

Na jó ezt abbahagyom mert lehet hogy totális baromság az egész.

Bocsi hogy ha nem volt használható amit írtam de én így gondolom.Lehet hogy nincs igazam de még csak 13 éves vagyok úgyhogy ne várj többet.És az is lehet hogy lesznek felnőttek akik nem értenek velem egyet,de más a felnőtt és más a gyerek. majd 10-20-30 év múlva talán megértem majd őket,és teljesen mást fogok gondolni erről de most ezt gondolom.

13/L

OFF:bocsi a regényért meg az esetleges helyesírási hibákért.