Anyám beleolvasott a naplómba. Már 1 hete nem szólok hozzá. Elég neki ennyi büntetés vagy folytassam? Szerintetek?

Én olyan 11-12 évesen írtam naplót(azóta se). Leírtam benne a nagy szenvedéseimet, az életről való elképzeléseimet, ráadásul akkor volt az, hogy mindig csúfoltak, amiért kicsi husibb voltam (azóta már néznek, hogy úgy nézek ki, mint egy modell) és nem voltak barátaim. Lényeg, hogy papírra vetettem ezeket a dolgokat, az anyám pedig elolvasta, mikor nem voltam otthon. Végig. Hát, nagyon kiakadtam, meg szégyelltem is magam, hogy most mindenről tud, amiket én oda leírtam. Aztán persze kiborultam, de még ő mondta, hogy ne írjak ilyeneket, mert inkább vele beszéljem meg a gondjaimat, minthogy egy fán ülve írogatok magányosan. Jó, akkor ciki volt, de nem is haragudtam rá már később, tök jelenéktelen volt és ő is bocsánatot kért. Én nem tudom, de mániája, hogy mikor úgy hagyok egy msn beszélgetést a gépen, mert épp felállok a géptől és a közelben van, akkor elolvassa. Nem tudok vele mit csinálni, kíváncsi.

Kicsit elkanyarodtam a témától, de a lényeg, hogy anyukád azért elég nagy hibát követett el, mikor először beleolvasott, aztán másodszor és ez így ment folyamatosan. Elhiszem, hogy ki vagy borulva és ne mondja senki, hogy ez fair az anya részéről. Elmondanám neki, hogy nagyon megbántott vele és csalódtam benne, mert azt hittem, nem tenne ilyet. Mondanám neki azt is, hogy már nem igazán bízom benne ezek után és helyre jöhet a viszonyunk, amennyiben hajlandó megbánást mutatni és ismét kiérdemelni a bizalmamat. Ha normális, akkor ezen el fog gondolkodni, aztán fél év után már nem is emlékeztek semmire.

18/L

még büntessed csak, és majd amikor először bocsánatot kér, akkor csak annyit mondanék nek, hogy" MENNY A P*CSÁBA!"

majd 3-4. alkalommal megbocsátasz neki, de aztis csak nagyon nehezen, és a naplózást hogyha fojtatod, akkor LAKATTAL, de rendes lakat mert az ijen piciket fogpiszkálóval feltöröm.....

3 év.....................én még meg is pofoztam volna anyámat hogyha ijent csinál..........pont ezért nem írok naplót^^

Tudod,néha többet ér egy komoly,őszinte beszélgetés,mintohogy nem szólsz hozzá.

Azok alapján amit leírtál elég durva a helyzet.

Valóban nem volt szép anyukádtól,hogy beleolvasott a naplódba,főleg,hogy megbeszéltétek,hogy nem teszi.

De mégis csak az ÉDESANYÁD!Ő nevelt fel,ő tart el,ő az akihez odamehetsz mindig,mert melletted áll,támogat,ő az akivel mindent meg lehet beszélni.Igen,minden édesanya ilyen,csak meg kell találni azt a pillanatot,amikor őszintén lehet minden problémáról beszélgetni.

Szerintem menj oda anyukádhoz és mondd neki,hogy szeretnél beszélni vele.Kérjetek bocsánatot egymástól és beszéld meg vele,hogy mostmár tényleg ne nézzen bele.

15/L

Csúnya dolgot csinált!

De mit nyomja mindenki, ezt, a büntesd, ne szólj hozzá, stb. dumát???!

Látszik, hogy egyikőtöknek sincs gyereke!!!

Én nem olvasnám el a gyerekem naplóját soha, DE mégis csak ő adott neked életet, ha nem lenne te sem lennél, hogy lehetsz ilyen vele.

Semmire nem megoldás ez a büntetés.

A problémákat MEG KELL BESZÉLNI!!!

Amit csinálsz tipikus dackorszakos kamaszviselkedés, gondolkodás 0.

Beszélj az Édesanyáddal, mondd el neki a problémáda, kérdezd meg miért csinálta, stb.!

DE ne folytasd ezt a "Nem beszélek vele korszakot!". Egyelőre te függsz tőle, és nem ő tőled -

mégegyszer mondom, azzal nem értek egyet, hogy elolvasta a titkaidat (bár nekem sose volt olyan titkom, amiről anyukám nem tudott - mert mindent megbeszéltünk, mindent elmondtam neki) - de ezzel a viselkedéssel semmi nem fog megoldódni.

egy anyuka

Szia! Velem pont ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy én felnőtt fejjel beszélgettem anyukámmal (24 évesen). Azt kérdeztem tőle, hogy lehet elég jó egy anya, ha a lánya/fia tinikorba lép, mert nemsokára anya leszek, és kíváncsi voltam, hogy milyen tanácsai vannak. Akkor mondta, hogy irassak vele naplót (annak idején ő tanácsolta ezt nekem, mert milyen szép dolog nagymamaként újraolvasni), és olvassam el, amit írt, amikor iskolában van, ahogy ő is tette velem. A felháborodásom még 24 évesen sem tudtam elrejteni, és a mai napig hatalmas csalódást érzek a szívemben, mert azt hittem, az én anyukámban meg lehet bízni. Ezért is mentem oda hozzá most is, felnőttként, saját gondolataimmal, és ezért kértem tőle tanácsot. Akkorát csalódtam benne, amit szavakkal leírni nehéz. Úgy érzem, az egész tinikori kapcsolatunk egy hazugságon alapult. Azoknak, akik az édesanyát védik: gondolj bele, milyen érzés lenne, ha a TE édesanyád olvasgatna a legféltettebb gondolataid között, hogy mikor kezdtél el masztizni, és mennyire élvezted, mennyire kívánod az akkori párod esetleg 17-8 évesen.. mennyire haragszol a szüleidre valami miatt, stb. stb. Igen, szép gondolat, hogy meg akarjuk óvni a gyermekünket minden bajtól, de milyen lenne a világ, ha mindenki ismerné mindenki más legféltettebb gondolatait? A kapcsolatok 99%-a megszakadna, mert társadalmi elvárás elrejteni, amit nem szabad kimondani. Van, ami csak saját magunkra tartozik, és ez alól a tininapló sem kivétel.

Azt nem hiszem, hogy megoldás nem beszélgetni anyukáddal, mert ez gyerekes viselkedés, de elmondani a véleményed, hogy csalódtál benne, hogy nem tudsz megbízni benne és kérd meg, hogy ilyet többé ne tegyen, ha nem akar végleg elveszíteni! Meg fogja érteni, ebben egészen biztos vagyok! Az enyémnek ennyi idős fejjel is elmondtam, amit erről gondolok, és nagyon elszégyellte magát.

Szerintem továbra se beszélj vele!

Egszerűen nem érdemli meg.

Te 3éven keresztül mindent megbeszéltél vele,

ő meg sutyiban olvasgatta a naplódat.

Ha nem veszed fel a telefont, kitudja

meddig olvasta volna még!

Ha még hetekig nem szólsz hozzá, és

látja rajtad hogy jól érzed magad nélküle is,

akkor rájön, hogy ez nem egy egyszerű tini hiszti.

Én nem is tudom hogy élném túl, ha anyám,

a holmijaim közt matatna!

Nemhogy a naplómat olvasgatná..

Azt sem szeretem, ha leviszi a szemetemet..13/L

kedves kérdező, hasonló cipőben járunk. különbség, hogy anyám MINDENT (értsd: mindent!!) elolvas, amit írok.. msnen a beszélgetéseimet ha elmegyek egy percre a géptől (a naplózottakat nem tudja, mert nem naplózza a gép)rögtön átolvassa, az smseimet, a blogomat, bár ott többé-kevésbé a legtöbb dolog szalonképes, egyszóval mindent. tisztára mintha "nyomozna" utánam.

oké, egyszer volt rá alapja, amikor elmentem bulizni pár haverommal, neki pedig azt mondtam, hogy moziba megyek. akkor megértettem (vagy nem) de mostmár kezd idegesíteni. szinte már fel se megyek msnre, a blogot nem írom, az smseimet kitörlöm, a neten az előzményeket úgyszintén és ha valamit papírra leírok azt széttépem és kidobom, vagy franciául írom le, mert azt rajtam kívül senki nem érti. már szinte várom, hogy mikor találom meg anyámat a kukában a papírfecnik után kutatva. eszméletlenül zavar, de ezt nem lehet vele megbeszélni, mert rámondja h jó,jó oké, bocsi, nem csinálom többet, de utána két nappal ugyanez megy

tudom hogy a bulizással még jobban elcsesztem ezt az egészet, de már előtte is olvasott mindent amit leírtam, és akkor nem volt rá alapja, de amúgy most sincs, mert mostmár inkább elmondom neki ha vmi van, hátha leáll. de nem.

13/L