Az jó büntetés, hogy nem nézhet mesét és nem megyünk sehova 1 hétig? Az óvodán kívül nem megyünk sehova. Már kezelhetetlen, hogy milyen rossz. Főleg másoknál. Mindig nyavalyog, verekszik, elveszi más játékát stb.

Bármi jó lehet bűntetésnek akkor, ha az számára tényleg bűntetés, és akkor ha te minden féle képpen be tudod tartani.

Ha pl azt mondod,hoyg nem mentek sehova,és aztán valahova mégis elmentek mert kell vagy mert te sem bírod - akkor ennyit ért a bűntetésed. SEMMIT - mert neki az jön le belőle hoyg rosszalkkodhat, te úgysem feltétlen tartod be.

(Főképp,hogy egy hát hosszú idő, lehet hogy te is besokallsz ennyi idő alatt).

Mérlegelj, és olyat adj bűntetésnek amit tutira betartasz és ami tényleg bűntetés neki.

Jaaa, és ami fontos, akár mi is lesz a bünti, mindig minden alkalommal mondd el neki halkan, nyugodtan hogy ez az egész most amiatt van hogy: .... ,és legközelebb ne viselkedjen így, mert akkor megint bűntetés lesz, és azért ne viselkedjen így mert ez nem szép dolog.

Sok sikert hozzá, és kitartást!

Jó, ha beválik nála. Sajnos ez a 3 éves kor nálunk is rémálom. Teljesen ki van fordulva magából a gyerek. Szerintem az azonnali büntetés a jó, az elhúzódó nem. Pl. az osztozást most tanulja még csak, ott be kell avatkozni és megmutatni, hogy játsszanak együtt. Mivel gondolom, még nem kifejlett a szókincse, csak az agresszió marad, szóban nem tudja megvédeni magát. Lefogod, nem szabad, kiállítás a játékból a büntetés.

Egyéb esetben nálunk: nincs mese, nincs tévé, amivel nem tud játszani a tesóval, azt a játékot elteszem, sarokba megy, nincs csoki.

csak tovább növeled a benne levő feszültséget. ki kéne szállnotok a gyerekkel való veszekedésből és pont,hogy olyan programokat csinálnotok együtt, közösen, ahol 10000%-ig a gyerekkel vagytok érzelmileg 8tehát nem arra gondolok,hogy elmentek állatkertbe és ha nem jön mellettetek szépen, rendesen,akkor veszekedés és szídás), hanem arra,hogyha elmentek állatkertbe és csak egy darab állatot néztek meg és a többi időtöltés fogócska,akkor fogócska,mert ő ezt szeretné. sok meseolvasás, ölelgetés és dicséret.

a tv-t nem 1 hétre venném el, hanem örökre...

Ritkán fordul elő, hogy maximálisan egyetértek a gyakorikérdéses tanácsokkal, de az előttem író a szívemből szólt!!!!

3 éves!!! A 3 évesek legtöbbje nyavalyog, elveszi más játékait, és időnként verekszik (tisztelet a kivételnek). Mert frusztrált, mert még kicsi ahhoz, hogy minden a kívánsága szerint alakuljon, de már nagy ahhoz, hogy szó nélkül mindent elfogadjon. Feszegeti a határait, ő maga mit tud megcsinálni, illetve, mit engednek meg neki a felnőttek.

Ha olyasmit csinál, aminél tényleg indokolt a büntetés (pl. verekedés), akkor határozott, higgadt, tömör, lényegre törő rászólás, lendülő kéz megfogása (nem kicsavarása), és esetleg beküldeni néhány percre a szobába, de egy három éves a legritkább esetben fog bent maradni. Mert 3 éves. Ekkora gyereknél komolyabb büntetést nem tudok elképzelni, pláne, ami hosszabb távra hatásos, és nem növeli tovább a gyerekben a frusztrációt.

A fent maradó időben pedig sok-sok közös program, vidám együttlét, élmények, ezek teszik örömtelivé, boldoggá a gyerekkort, nem a tiltások, büntetések, szankciók. A boldog gyereknek, aki érzi a szülei szeretetét, valós jelenlétét, de ismeri a határokat, amiket kijelölnek neki, nem verekedéssel, nyavalygással fogja felhívni magára a figyelmet.

3 éves korban egyik sem jó büntetés. Mivel nincs időérzékük, illetve az emlékezőképességük is korlátozott, csak és kizárólag az azonnali büntetés a célravezető. Később már nem emlékszik, mit csinált, így ha a büntetést később váltod be, akkor nem érti, miért is korlátozzák, ami csak dühöt szül benne, így csak rontasz a helyzeten.

A helytelen viselkedést tehát minden egyes alkalommal azonnal szóvá kell tenni. Kivonni a játékból, leguggolni hozzá, a szemébe nézni és érthetően, nem barokk körmondatokban, hanem egyszerű szavakkal és rövid mondatokkal elmondani, hogy ezt nem szabad. Pl. Nem szabad verekedni, mert ez fáj a másik gyereknek. Vagy: Nem vesszük el másoktól a játékot. Ha valamit szeretnél, kérd el. A hangodból mindig érezze a rosszallást.

És ültesd le pár percre. Ha letelt a bünti, megint mondd el neki, hogy miért kellett abbahagyni a játékot, mielőtt újra visszaengeded a többiek közé.

Nagyon fontos, hogy megtaníts neki más megoldási lehetőségeket: Kérd el, ne vedd el. Ne verekedj, hanem beszéld meg, mondd azt, hogy...

Még ennél is fontosabb, hogy ne csak büntess, hanem dicsérj, jutalmazz. Igenis beszéljétek meg, ha szépen, ügyesen viselkedett a játszótéren. Ha szépen köszönt a szomszéd néninek. Mondd el neki, hogy mennyire örültél ezeknek, de mindig konkrétan mondd meg, hogy mi volt az, aminek örültél. Ebből is megtanulja, hogy mi a helyes viselkedésmód. S anya öröme ilyen korban még nagyon motiváló tud ám lenni.

Ha jól gondolom, most kezdte az ovit. Gondolj arra is, hogy a fenti magatartásbeli változás lehet, hogy az óvoda ellen szól. Így próbálja felkelteni a figyelmeteket, illetve így vezeti le az ovival szemben érzett ellenérzéseket (anya magamra hagyott).

Illetve ha eddig nem jártatok közösségbe, most szembesült a közös játék fogalmával is, azzal a ténnyel, hogy ezeket a játékokat meg kell osztani másokkal. Ez minden kisgyerek számára nagyon nehéz elfogadni, egy egykének meg pláne, hiszen otthon eddig minden csak az övé volt.

Az "óvodautálatot" csak sok-sok szeretettel, türelemmel, együtt tartalmasan, játékkal, babusgatással eltöltött minőségi idővel tudod kezelni. Kell, hogy érezze, anya ugyanúgy szereti, mint korábban.

Utolsó vagyok.

Még annyi jutott eszembe, hogy azt is vedd figyelembe, hogy kicsit az oviban állandóan szófogadóan, okosan kell viselkedni, így ha hazaértetek, kell neki egy kis idő, míg kitombolja magát, kiereszti a napközben felgyüremlett gőz. Épp ezért hagyd egy kicsit rosszalkodni, ugrálni, rohangászni, energiát levezetni. Persze, ami tilos, az ilyenkor is tilos (pl. verekedés), de hagyj neki teret, ahol mozoghat. (De ne a játszótér legyen ez, ha most kezdtétek az ovit, hanem egy olyan hely, ahol csak ketten vagytok.)