Mit tegyek? A szüleim már szinte nyomoznak utánam. (Több lent. )

Hány éves vagy egyébként?

Szerintem csak aggódnak érted. Na jó lehet, hogy túlzásba viszik, de én a helyedben elgondolkodnék rajta, hogy a túlzott titkolózásommal nem adtam-e rá okot. Ha nyíltabb lennél velük, és mondjuk időnként elmondanád a problémáidat nekik, akkor tudnák, hogy mi aggaszt és biztosan megpróbálnának segíteni. Én azt tanácsolom, hogy bízz meg bennük, és akkor ők is bízni fognak benned. Az, hogy barátkozni akarsz, nem bűn, és ők sem fogják annak venni. Szerintem még tanácsokkal is el fognak látni. Sokkal szabadabban fognak hagyni, mert tudják, hogyha baj van, vagy valami bánt őket keresed majd, és nem vadidegenekhez fordulsz, akik ki tudja milyen motivációtól hajtva adnak neked ilyen-olyan tanácsokat a net-en. Attól pedig szerintem ne tarts, hogy leégettek az ismerőseid előtt. Nem hinném. Az egy a gyermekét ennyire féltő szülőnek sem célja, hogy hülyét csináljon a gyermekéből. Gondold csak végig! Biztosan számtalan olyan dolog fog eszedbe jutni, amikor megvédtek, vagy kiáltak melletted. Én is szülő vagyok, és emlékszem pár éve az én gyermekeim is keresztülmentek ezen. Én is aggódtam értük. Aztán egyszer az egyik odajött hozzám és megkérdezte én milyen voltam az ő korában. Hogyan ismerkedtem. Hogyan dolgoztam fel ha visszautasított egy lány. Kicsit nehezen indult a beszélgetés, mert korábban nem beszélgettünk ilyesmiről. De végül egész jól alakult minden. Ma már mindkét fiam felnőtt. Az egyik épp nősülni készül. Nem csak a gyermekeim, de azt hiszem a legjobb barátaim is. Szerintem te is próbáld meg. A kölcsönös bizalom nem jön magától. Tenni kell érte. A szüleidnek is, de neked is.

Tudod, van egy közmondás, amit biztos hallottál már te is. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Menj oda hozzájuk és mond el nekik nyíltan mi bánt, és ne titkolózz. Pláne fölösleges ne, hiszen nem loptál, nem gyilkoltál. Nem követtél el semmi rosszat. Bízz bennük. Lehet, hogy nem hiszed el, de nem fog leszakadni az ég. Én tavaly hasonló helyzetben voltam. Aztán egyszer összeszedtem a bátorságomat és leültem apukámmal. Nem volt könnyű, mert ő ránézésre nagyon marcona és szigorú ember. De legnagyobb meglepetésemre nem kiabált, nem szidott össze, hanem tanácsokat adott. Segített akkor is és azóta is sokszor. Csak kérnem kellet, és ennyi. Akkor jöttem rá igazán mennyire szeret, és hogy én milyen nagyon szeretem őt. Büszke vagyok rá és magamra is. Én azt tanácsolom, beszélj nyíltan a szüleiddel, és hallgasd meg őket is.

Én 17 éves vagyok. Két éve hasonló dolgokon mente keresztül apukámmal mit te most. Sokat veszekedtünk. Volt hogy néha fel is pofozott. Aztán tavaly novemberben autó balesetben meghalt. Nagyon hiányzik. Most már tudom, hogy csak féltett, és szeretett. Tudod mennyi mindent megadnék érte most, ha itt lenne velem és összeszidna néha, ha hülyeséget csinálok? Addig becsüld meg a szüleidet, amig ott vannak neked és megpróbálnak vigyázni rád!

Hát én azért magamba is néznék néha, és azt is átgondolnám, hogy nekem mennyi élettapasztalatom van a tizenvalahány évemmel, és nekik mennyi van. Lehet, hogy tudnak néhány dolgot a világról, amit te nem. Itt fentebb kaptál néhány megszívlelendő, okos tanácsot. Persze mehetsz a magad feje után is, ha neked jobb azt gondolni, hogy a szüleid az ellenségeid. A te dolgod, de én a helyedben megpróbálnám rendbe hozni a viszonyom velük, mert lehet, hogy csak tényleg aggódnak érted. Mond csak egyedüli gyerek vagy? És amúgy hány évesek a szüleid? Meg szoktad kérdezni tőlük, hogy vannak, vagy ha szomorúak, akkor mi bántja őket? Valaki itt feljebb már írta, hogy mindig kettőn áll a vásár, és csak egyet tudok vele érteni. De ha annyira rossz velük, akkor bizonyára vannak tanáraid, akiknek elmondhatod, hogy milyen rettenetesen bánnak veled otthon. Ők tehetnek feljelentést a gyermekvédelemnél a szüleid ellen, akik aztán kivizsgálják a helyzetedet, és ha a szüleid tényleg alkalmatlanok a nevelésedre keresnek neked egy jobb helyet valahol, és még azt is megtiltják a számukra, hogy lássanak. Te ismered a helyzeted és te tudod megéri-e.

Az az igazság, hogy te nem vagy teljesen tisztában bizonyos dolgokkal. Amit az előttem szóló írt, teljesen korrekt. A gyermekvédelem (bár most nem ez a neve) a te esetedben is felléphet. Elhiheted nekem. Öt évig az volt a munkahelyem. Neked csak egy dolgod van. Szólsz annak a tanárodnak, akiben megbízol. De ha elfogadsz egy tanácsot, akkor átgondolod, mert ha elkezdik vizsgálni a körülményedet, akkor már nem lesz visszaút. Vagyis nem mondhatod azt, hogy: - Bocs meggondoltam, mégsem akarom, hogy eltiltsák tőlem a szüleimet. Szóval, én is azt mondom, gondold át jól, hogy tényleg olyan rettenetes körülmények között élsz-e!