Normális, hogy semmi társasági életem nincs és ennek örülnek szüleim? 14l
Nincsenek barátaim, egész nap otthon vagyok, szól a zene a szobámban vagy sorozatot nézek a laptopomon, és csak akkor "mozdulok ki" mikor a szüleimmel megyek valahova. A szüleim, különösen az apám azt mondják, hogy remek tulajdonság, hogy ilyen magányos farkas típus vagyok, mert így nem mászkálok el mindenhova és nem kell miattam aggódniuk. Szerintük felesleges dolgok a barátok, mert nem lehet megbízni bennük és csak a semmirekellők kóborolnak a kis barátaikkal az utcán, akiknek semmi értelmes dolguk nincs.
Én sajnálom h nincs kivel beszélgetnem, de azért megvagyok egyedül is..viszont akkor se tudom megemészteni hogy a szüleim normálisnak sőt jónak tartják, hogy a gyerekük teljesen antiszociális.
Nem, ez egyáltalán nem normális. Lehet csak nyugtatni próbálnak, de ez így nem lesz jó. Pár év és be leszel kattanva a magánytól, ha továbbá sem lesznek barátaid. Plusz ahogy mondta a kettes, a párválasztás meg ilyeneknél is nagyon befolyásoló lett.
Ha gondolod írhatsz rám, és beszélgethetünk :) 15l
Szerintem sem normális, hogy ennek örülnek. Persze – ahogy már előttem felvetette valaki – elképzelhető, hogy csak vigasztalni próbálnak, de akkor is elég furák az indokaik.
„Szerintük felesleges dolgok a barátok, mert nem lehet megbízni bennük és csak a semmirekellők kóborolnak a kis barátaikkal az utcán, akiknek semmi értelmes dolguk nincs.”
Nem lehet megbízni bennük? A szüleidnek nincsenek barátai? Rémesen szomorú ember lehet, aki ezt gondolja a barátságokról.
Vagyis szerintük sorozatokat nézni „értelmesebb”, mint egy baráttal beszélgetni? Hát…
Az, hogy nem vagy a „társaság közepe” típus, nyilván mindegy, vagyunk így egy páran. De a te korodban igenis fontos lenne, hogy a kortársaiddal is legyen szoros kapcsolatod. Én sem voltam az a nagy társasági lény kamaszkoromban (sem), de mindig volt néhány barátom, akikkel órákon át tudtunk dumálni (lófrálva az utcán vagy telefonon, mindegy volt), mert elég sok minden van már ilyen korban, amit nem a szüleivel tárgyal ki az ember.
Szerintem az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy jó emberi kapcsolataink legyenek, és ehhez nem elég a család.
Ennyi éves koromban nem volt sok társasági életem suliidőben, falun laktunk és volt dolog bőven otthon, de azért gondoskodtam magamnak táborokról és évközben is kiruccanásokról (tanulmányi versenyek kapcsán). Igaz, az ötletet a táborokra apum adta éppen azzal, hogy elsős koromban elvitt egy matektáborba. Jó volt, és nem a matek miatt. 15 évesen kezdtem a 9. osztályt, s akkor már gyakrabban voltak órák után 1-2 órás beszélgetéseim barátnőkkel, ugyanis akkortól lettek igazi (azóta is tartós barátságaim).
Apud lehet, hogy csak viccelt, oldani akarta a feszültséget, hogy ne parázz azon, hogy miért nincsenek barátaid. Amúgy meg ha barátokra vágysz, barátkozz, az nem segít, ha apudat hibáztatod... Ahol laksz, nincs a közelben valami ifi (nem tudom, milyen felekezetű vagy). Általában ezek is jó baráti társaságok, ahol nem szükség egyből személyes barátságokat köztnöd, ha az nehezedre esik, mégis egy jó társaság része lehetsz. Írj privit, ah érdekel ilyen lehetőség, hátha tudok segíteni kapcsolatfelvételben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!