Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a gyereketek sikeres legyen a sulis társasági életben?

Kinek fontos? A gyereknek, vagy a szülőnek? Mert ha a gyereknek nem, de a szülőnek igen, és forszírozva van, akkor az nem jó.

Én nem voltam a társaság középpontja, de nem is a csendes senki voltam, valahol a kettő között. Részt vettem a társas aktivitásokban, de nem az alfahím voltam, de nem is a lúzer. Nekem ez jó volt.

Én szegény gyerek voltam, ennek ellenére a társaság középpontja.

Szerintem fontos, mert az életben is úgy boldogul, ha könnyen megtalálja a hangot másokkal.

én úgy értelmezem, hogy a szülőt kérdezi a kérdező, hogy neki mennyire fontos ez

én szülőként azt mondom, engem nem érdekel, hogy mennyire népszerű a gyerekem az iskolában, egy a fontos, hogy ő jól érezze magát abban a közegben ahova "tartozik" , én is olyan voltam mint az első válaszoló, valahol a középkategóriába tartoztam én ott jól éreztem magam, sose vágytam nagy figyelemre :)

Nekem annyiban fontos, hogy a gyerekemnek jó legyen. Ha ő elégedett egy baráttal, akkor én is. Ha nagyobb baráti körben érzi csak jól magát, akkor nekem is csak az jó. Egyedül azt nem szeretném, hogy rossz társaságba keveredjen.

De nem tartom fontosnak, hogy népszerű legyen. Én sosem voltam az, mindig az voltam, aki szembe ment a tömeggel, a "fekete bárány". Azt sem szeretném, hogy ilyen legyen a gyerekem.

A lényeg, hogy ő elégedett legyen a "társadalmi helyzetével".

Sajnos engem mindig utaltak , nagyon rossz volt, mar altalanos alsoban is kikozositettek, csufolodtak, pl hogy nincs markas cipom :(

Gyuloltem.

Remelem a gyerekemnek nem kell ezt atelnie majd!

Szerencsére olyan gyerekeim vannak,akik könnyen beilleszkednek,nem keverednek rossz társaságba.

Az 5.-es fiamnak 5 éve ugyanazok a barátai,össze is járnak.

Csendes,jól nevelt,nem hangadó gyerekekkel barátkozik.Gyakran megvédi a bántott,kiközösített osztálytársait.

A kicsi első osztályos,már első héten kialakult nála is a "baráti kör". Ő kicsit cserfesebb,de sikerült maga köré gyűjtenie a visszafogott barátokat.

Egyiket sem féltem,hogy bajba kerül ,vagy magányos lesz.