Gyermeked tanítójával/tanárával szünetben is tartod a kapcsolatot?
Olyan furcsa, hogy akivel eddig napi szinten beszél(get)tem a gyerekről, családról, munkáról, szabadidőről meg úgy általában a mindennapokról, az most lényegében 2,5 hónapra "eltűnik" a gyerek (és az család) életéből.
Persze értem én, hogy ez neki munka, munkahely és most végre szabadságon van (lesz) és a háta közepére sem kívánja más gyerekét (miközben van otthon is saját), csak hát eddig majd 10 hónapon át az én gyerekem is kicsit az ő gyereke is volt, és valamiféle kötődés is kialakult felé.
Úristen, dehogy is... Illetve a lányom egyik tanítónője egyben a fiam osztálytarsának az anyukája, ő év végén jelezte, hogy szeretné, ha a fiúkat összeeresztenénk a szünetben, részemről rendben van, de hogy iskolai ügyekkel ez alatt nem fogom fárasztani, az biztos. Még így is furcsa lesz egy kicsit.
De ahogy az előttem szólók, én sem voltam soha napi kapcsolatban a tanítónőkkel. Ha volt kérdés, megbeszéltük, de nem velük szeretnék bratyizni, akkor sem, ha amúgy szimpatikusak.
Szünet van, nincsenek iskolai ügyek. Csak szimpla "baráti" érdeklődés, beszélgetés lenne. Mint ahogy év közben is sokszor.
De azt hiszem, meggyőztetek, maradok annál, hogy szépen köszönünk neki a gyerekkel, aztán ennyi.
Nálunk nincs ilyesmi szabályozás. Meg szoktam várni, amíg a gyerek befejezi a játékot és összepakolja a cuccát. Ez van néha 20-25 perc is. Aztán ilyenkor vagy olvasok várakozás közben, vagy beszélgetek a tanítóval.
De hazafelé a parkoló mellett van egy játszótér, ott is gyakran megállunk, és néha még odajön a tanítónéni, ott is váltunk pár mondatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!