Van itt más is, aki régóta nem tartja a kapcsolatot az anyjával? Változott valami terhesség alatt vagy a baba születése után?
12 éve nem beszéltem vele... De a nagymamámmal nagyon közeli a kapcsolatom, így azért folyamatos az információ áramlás mindkét irányban, mert mami elég pletykás :)
De anyám nem kíváncsi rám mióta 18 éves koromban eljöttem otthonról. Innen-onnan hallom, hogy mennyire hiányzom neki, de mivel 12 év alatt ennek semmi jelét nem adta, nem is foglalkozom vele. Viszont most, hogy babát várok, egy kicsit elkezdett zavarni, hogy az unokájára se kíváncsi... Még a terhességem elején átküldtem neki egy uh képet. Láttam, hogy látta, de reakció gyakorlatilag semmi nem volt... Utólag visszahallottam, hogy még én voltam a szemét, hogy csak úgy küldtem a képet és nem írtam mellé semmit... Csak simán a kép. Én köcsög.....
Van valaki hasonló helyzetben? Végül érdekelte őt az unoka? Ha őt nem érdekli, mit fogok majd mondani a gyermekemnek, amikor egyszer majd rákérdez, hogy az én anyukámmal mi van... És hogy hol van az ő másik nagymamája?
Ha ilyen szar a kapcsolat, akkor kár erőlködnöd. Elhiszem, hogy szarul esik, de 12 év alatt már lezárhattad volna. Nehezítő tényező a mamád közléskényszere. Én elengedném.
Még nem vagyunk hasonló helyzetben, de remélem egyszer majd leszünk. De mi tuti nem fogjuk hiányolni a nagypapát.
Mi csak olyan 3 eve nem beszelunk. Ram kuldte a gyamugyet az unokak miatt, de nyilvanvalo hogy csak engem akar idegesiteni.
En orulnek ha beken hagyna.
12 ev tenyleg sok, ennyi ido alatt elengedhetted volna a temat. Ami nem megy nem kell eroltetni. Megha szulo is
Fordított helyzetben vagyunk, a férjem nem tartja a kapcsolatot az anyjával 17 éves kora óta. A gyerekünk születése után én kértem, hogy írja meg neki, megszületett az első unokája, választ nem kapott. Azóta van még kettő, de ezt már meg sem írtuk.
Hogy mit mondunk? Elmondjuk, hogy van egy másik nagymamájuk is, a neve Kati néni, de ő nem kíváncsi ránk, így nem keressük. A nagy már 11, simán megértik, elfogadják.
Ja, és könnyebben elfogadják szerintem, ha látják rajtad, hogy ez van, így kell megszokni, mintha érzik rajtad, hogy ez mennyire nem normális.
Nálunk volt, hogy évekig nem beszéltünk. Ő nem keresett, aztán én megtudtam, hogy kórházba került, így én engedtem és bementem hozzá. Volt nagy összeborulás, aztán megbeszéltük a sérelmeket. Nálunk az volt, hogy ő a második férjét választotta, engem kirúgott, mikor fősulira mentem. Közben ők elváltak, de akkor sem keresett. Ha akkor nem megyek be hozzá, akkor még mindig nem beszélünk.
12 év nagyon sok idő. Ahogy kivettem az írásodból, téged érdekel, hogy mi van vele. Akkor te miért nem léptél eddig? Nekem mindig azt mondták, hogy én vagyok a gyerek, nekem kell engedni, nekem kell az első lépést megtenni. Onnantól nála a labda, hogy mit lép rá. Ha küldtél egy képet, akkor tényleg írhattál volna róla valamit. Az tényleg bunkóság, hogy egy UH képet küldesz minden komment nélkül. Oké, hogy ezzel az első lépést megtetted, de valamit körmölhettél volna alá. "Első unokád" vagy valami hasonlót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!