Egy tanárnak mibe fájt volna megadni a kitűnőt?

És a gyerek mit tanul abból, hogy úgyis jófejek, minek tanulni?

Inkább lennél büszke a gyerekre, a helyett, hogy a kitűnőt erőltetnéd. Gondolom, valami kevésbé fontos készségtárgy. Az meg mindegy, hogy négyes, vagy ötös.

Mi van akkor, ha kitűnő? Miért baj, ha van egy négyese? Majdnem kitűnő, ügyes, okos. De ha csupa hármasa lenne, akkor is büszke lehetnél rá. Mert ő a te gyereked, aki mindent megtett a jegyeiért.

Nem fájt volna, de az egy tanár valószínűleg gondol a gyereked jövőjére, és tudja, hogy a gyereked nem fog mindenhol potya ötösöket, potya lehetőségeket, potya fizetést kapni. Jobb ha már most hozzászokik. Ha te nem úgy teljesítesz a munkahelyeden, ahogy a főnököd elvárja, akkor leb.szást kapsz vagy plusz pénzt? Egyébként semmi nem fog múlni azon a négyesen.

Akkor valószínű nem érte el a beadandó az ötös szintet. Mindig így működött. Kétesre állsz? Igen. Kapsz lehetőséget. Nem tudsz vele rendesen élni? Rosszabbat kapod.

Ilyen az élet. Az előléptetést sem kapja meg tutira, amíg nincs szerződésbe foglalva. Sőt, fel sem veszik tutira, akármilyen jól sikerült az interjú.

Nem kéne az osztályzatoknak ekkora jelentőséget tulajdonítanod! Ha engem kérdezel, egyáltalán semmilyen jelentőséget nem kéne, az osztályzat nem szerepel a gyerekek tulajdonságai között. Ezt te rontod el, nem a tanár! Ha te megdicsérted volna a gyereket azért, hogy milyen ügyes, akkor most nem bánkódna, hogy nem 100%, csak 99. Én meg pont azt gondolom, hogy nem kell a tanárnak A tárgyból felvinnie a jegyet pusztán azért, mert B,C,D tárgyból is fenn van. Ezek egymástól függetlenek. (A 4,6 elvileg ötös, a tanártól kérdezd, mért nem adta meg.)