Honnan tudják a szülők, hogy hány betűt vettek már az elsős gyerekeik?

Nahát, nem is számítottam már válaszokra! Amúgy a mélyen elítélők vajon azt gondolják, hogy amikor a lányom azzal fogad suli után, "képzeld anyu, ma tudáspróbát írtunk", akkor arra azt felelem, hogy "állj, ne tovább, nem érdekel, tanulásról nem beszélünk"???

Akkor még egyszer: nem elutasítom a témát, hanem csak nem erőltetem. Ha segítséget kér, segítek. Ha mesél, szívesen hallgatom. Tudja, hogy fontos nekem, hogy mi van vele. Ezer módon éreztetem vele, de a "mutasd a füzeted, mit tanultatok ma" nincs köztük. Nektek mi esik jobban? Ha azt kérdezik, hogy "milyen napod volt", vagy ha azt kérdezik, hogy "ma hogyan haladtál a munkádban"? Nekem egyértelműen az első szimpatikusabb.

Azért ha rossz jegyeket, vagy rossz szóbeli értékelést hozna haza, akkor jobban odafigyelnék az adott területre, de mivel a lányomnak magasak az elvárásai önmagával szemben, hiba lenne nem erre építeni, és a sajátjaimat tolni a helyükre. Sajnálom kedves válaszoló, hogy a férjed nem kapta meg az igényelt törődést, de ez most egy másik történet.

A félévi értékelésben ilyeneket olvastam, hogy "Feladattudata kialakult. Felszerelése hiánytalan. Önálló feladatait lelkiismeretesen, odafigyeléssel végzi", meg olyat, hogy "Számtani alapismeretei a tanult számkörben pontosak, azokat hibátlanul alkalmazza. A számtani műveleteket hibátlanul végzi. A matematikai problémákat és a lehetséges megoldási módokat nagyon könnyen felismeri." aztán meg "Jó tempóban hibátlanul olvas. Kifejezőképessége kiemelkedő. Az olvasott szövegekre vonatkozó kérdésekre önállóan, pontosan tud válaszolni. Írása mindig tetszetős, szabályos vonalvezetésű. Füzete rendezett, áttekinthető, tiszta."

Sehol semmi, ami arra figyelmeztetne, hogy valami nincs rendben. Minden okom megvan rá, hogy bízzak benne. Komolyan olyan nehéz elfogadni, hogy ez is egy járható út a gyereknevelésben?