Honnan tudják a szülők, hogy hány betűt vettek már az elsős gyerekeik?
30-asnak: mire jó ez az arrogancia? különben meg baromira nem látszik, hol járnak az olvasókönyvükben, hiába nyitogatom. nyilván a gyerektől megkérdezhetném, de nekem nincs bajom azzal, hogy nem tudom pontosan. látom, mennyit olvas itthon a kis kuckójában. ez nekem elég visszajelzés. nem egy problémámra kerestem megoldást, hanem simán csak szívesen olvastam arról, mások hogy működnek e téren, mert eddig nem gondoltam, hogy ennyire szokatlan az, hogy egy anya nem tud mindent a gyermeke napi tanulmányairól.
29-esnek: nincs otthonra leckéje. amit a napköziben csinált meg, nem nézem át. a tanítónénik kérték is, hogy ne javítsuk a hibákat, hogy képben legyenek, mit tud a gyerek. különben meg hibátlanul dolgozik állítólag. nem adnak itthonra olvasási feladatot. sem semmilyen gyakorolnivalót. de most amúgy az utóbbi két napban bevezettük, hogy az esti meseolvasásnál ő is olvas nekem 1-2 oldalt hangosan, utána én folytatom. ez valóban hasznos, mert bőven van hova fejlődnie, de a sulihoz ezeknek az estimeséknek semmi köze.
Köszönöm a kamasz válaszoló írását is, egyáltalán nem baj, hogy hozzászólt a témához. Tudom, egy 7 éves még nem hasonlítható össze egy kamasszal, de a belé vetett bizalom szerintem ugyanúgy igénye minden korosztálynak. Ugyanis a 27-es válaszoló végre látja: nem a hanyagság vezérel, hanem simán megbízom a gyermekem önálló feladattudatában. Szerencsém van vele, hogy ezt megtehetem. Egy kicsit szétszórtabb, szeleburdibb gyereknek én is jobban a sarkában lennék.
Illetve nálunk is van olyan terep, ahol noszogatni kell: a hangszeres gyakorlás. Heti kétszer van hegedű órája a zenesuliban, és itt tényleg fontos az itthoni gyakorlás, amit előszeretettel bliccel el.
30-as vagyok, és inkább ironikus, mint arrogáns...
Azt írod, hibátlanul dolgozik, ÁLLÍTÓLAG. Honnan fogod tudni, ha mégsem így van? Ha valamit beír, vagy kér a tanító néni az üzenő füzetben? Azt sem nézed meg?
Ha kinyitod az olvasókönyvet, hidd el, meg fogod találni kérdezés nélkül is, hol tartanak. Próbáld csak ki... (Egyébként praktikus dolog a gyereknek is a könyvjelző, így még lapozgatni sem kell annyit.)
Eszem ágában sincs változtatni, nem ezért írtam ki a kérdést, de mintha szándékosan nem akarnának érteni egyesek. Nekem nincs gondom azzal hogy nem tudom, melyik betűt veszik épp. Ezerszer leírhatjátok, hogy szégyenletesen érdektelen vagyok, és nyissam ki a gyerekem könyvét, ezeregyedjére is csak azt tudom mondani, hogy valóban nem az aktuálisan tanult betűk érdekelnek a lányom életéből, és nem fogom naponta lapozgatni a füzeteit. Leírtam azt is, hogy néha napján azért látom a füzeteit, könyveit, amikor ő megmutatja. Ennyi nekem elég. Az üzenőfüzetet pedig mindig ideadja, ha írtak bele. Sosem felejti el, úgyhogy ezt se nézegetem, mert úgyis szól, ha kell. Megbízható.
És honnan tudom, ha nem hibátlan a leckéje? Hát sehonnan. Mert mi van akkor, ha hiba csúszik a leckébe? Hibázni ér. Harmadjára írom: a tanítónénik kérése is az, hogy ne javítsuk a házit.
köszönjünk az építő hozzászólást.
melyik kisebbségre gondolsz? a véleménykülönbségekről sértegetések nélkül is beszélgetni képesek kisebbségére? hát ja... tényleg kevesen vagyunk.
Kedves Kérdező!
Nagyon sajnállak, mert szinte kivétel nélkül csak bírálatot kaptál. DE! Neked van igazad, te csinálod jól, és elképesztő, hogy nem tántorít el ettől 4 oldalnyi negatív komment, minden szülőnek ilyennek kellene lennie!
Vekerdytől idéznék, egy interjúból kiragadott kérdésre, miszerint:
– Többet kell foglalkozni otthon a gyerekekkel, ha nem vagyunk elégedettek az iskolával?
– A tananyaggal egyáltalán nem kellene foglalkozni, az iskola a gyerek dolga kellene legyen, ne higgyük el, hogy otthon kell gyakorolni. Hazavonszoljuk a gyereket, közben bevásárolunk, utána leültetjük, miközben főzzük a vacsorát, a másik kezünkkel a szennyest válogatjuk és ebben a némiképp felspannolt állapotban az M betűt gyakoroljuk. Ez katasztrófa, mert az lesz a vége, hogy a végén már kicsit utálom a gyereket, aki kicsit utál engem, de még jobban az M betűt meg az írást. Otthon pihenni, játszani, tombolni kell, de nem gyakorolni. Segítsünk, ha kéri, de ne faggassuk, hogy „van-e lecke”. Mert ha így kezdjük az iskolát, nyolc év családi pokol lesz. Jobb tanuló lesz, ha tudja, hogy ez az ő felelőssége és nem gyötörjük. És ha rossz tanuló lesz, akkor sincs nagy baj. Sok rossz tanuló lett később nagy ember, mert nem korrelál az iskolai beválás az életben való boldogulással.
12.21.
A Vekerdy mondott elég fura dolgokat is, nem biztos, hogy jó referencia. Pont most.
Engem inkább az érdekelne, hogy a kérdező, nem kiváncsi?
Nem beszél arról a gyerekkel, hogy 'amikor én voltam elsős, akkor...." nekem így vagy úgy volt, ilyen volt az iskolatáskám, stb.
Akkor mit mondott, amikor arról beszélt, hogy "büszke" a gyerekre a félévi értékelésnél?
A gyerekek is pontosan tudják, vagy inkább érzik, hogy mit várnak el tőlük. Hogy a másik gyerekről beszéljen, és ne arról, hogy milyen betűt tanulunk.
Nem jött azzal haza, hogy "anyu, én el tudtam olvasni ezt vagy azt, a Zsófi meg nem" -vagy fordítva.
Nem mutogatja az iskolai dolgait, mint a "kincseit"?
Nem kell kérdezgetni, beszél magától, ha nem akkor baj van. Kérdés, hogy miért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!