Az iskolàkban nem veszik àt az elsösöket? A kicsi nem akart bemenni, 3 tanàr nézte az udvarrol messziröl röhögve a szerencsetlen szülöt. Egyik sem ment volna oda segiteni

Nincs szabályzat, hogy menjen be egy elsős. Arra van csak, hogy a szülők nem mehetnek be.

Gondolom ez minden iskolában más. Ha úgy történt, ahogy írod, akkor ez egy elég fura iskola.

Én tanár vagyok. Ma reggel pont ügyeltem. (Ez jelenleg reggel a kézfertőtlenítést jelenti a bejáratban.) 3 síró elsős volt, igenis normális dolog ez az első hetekben, nem minősíti a szülőt.

És az is normális, hogy a tanár odamegy, segít, vigasztal, stb.

49: "Azért nem szokták engedni hogy a terembe felmenjen a szülő, ott maradjon csengetésig, mert ilyenkor neki szól a műsor."

Ostobaság!

Nálunk e hét végéig az elsősöket még fel lehet kísérni (utána csak a járványhelyzet miatt nem). Soha nem sírt a gyerekünk, sem nálam, sem a feleségemnél. De egyetlen másik gyerek sem, pedig ott nyüzsgött már 10-15, és sokuknak pont ott volt a szülője.

Hú, de nagyon bátor és önálló itt mindenki! Könyörgöm, egy 6 éves gyerekről van szó, aki lehet, hogy fél éve alig látott gyereket, nem hogy még iskolát! Szülőként tényleg ennyi empátia szorult belétek? Nekem nincs gyerekem, de tanító voltam, tanítottam elsősöket. Képzeljétek, nem minden gyerek egyforma! Miért kell egy életre leírni valakit, mert az első iskolai hetén nem mer bemenni az osztályába? Szerintem egyikünk sem volt ott. Nem láttuk az iskolát se. Lehet, hogy egy labirintus, és fél, hogy nem találja meg a termét, lehet, hogy egy csapat kamasz mellett kell elsétálnia, akik esetleg már be is szóltak neki valami -szerintük-vicceset előző nap, 1000 oka lehet még.

Nem, nem az a normális, hogy minden elsős úgy jár pár nap után iskolába, mint egy felnőtt a régi munkahelyére. Az említett tanárokat nem hibáztatom, valószínű, nekik semmi közük nem volt a gyerekhez, felsős tanárok lehettek. Lehet, a gyerek be se ment volna velük. Azt viszont felháborítónak tartom, hogy nem lehet megoldani, hogy egy ügyeletes tanár legyen az aulában, akinek az a dolga, hogy segít a kicsiknek, amennyiben szükséges.

Tartok tőle, hogy azok a válaszolók, akik szerint a szülő hagyja ott a kapuban a gyereket, majd bemegy felkiáltással, ugyanazok, akik itt hőbörögnének, ha az lenne a kérdés, hogy a tanár kiküldheti-e a folyósóra a rendetlenkedő gyereket. Az felelőtlenség, ugye? Mi történhet, ha a szülő nyugodtan elmegy dolgozni, a gyerek meg továbbra se mer bemenni és inkább másfelé veszi az irányt? Abba belegondoltatok?

A 4-es(azt hiszem)válaszoló nem tudom, miről beszél. Az, hogy az óvonők átjárnának az iskolákba, nem országos jelenség, inkább ritkaság/helyi szokás lehet, az is inkább úgy 50 évvel ezelőtt.

Imádom itt a gyakorin, hogy már az ovisok is egyedül járnak 😂

Az én ovisom ki se tudott volna jutni az oviból (hálistennek), és a sulibol se adják ki őket alsóban egyedül, csak 16éven felüli kísérőnek.

Na mindegy.

Kérdésre: Nálunk az első 4 nap be lehetett kísérni az elsősöket, hétfő óta egyedül mennek be, nem kísérgeti őket senki. Ráadásul az elsős termek az emeleten vannak, még kacskaringózni is kell a folyosón, de megoldják ügyesek. A fent leírt eset szerintem nagyon gáz, kéne lennie minimum egy ügyeletes tanárnak, aki segít egy ilyen helyzetben. Az osztályunkban is van egy kisfiú aki nagyon sírt első nap, de pár perc után már jöttek beavatkozni, még az igazgató is az aulában nyüzsög reggelente, meg a helyettese is, és istápolják aki rászorul, segítettek múlt héten cipekedni annak, akinek már a szülője nem mehetett be. Ez lenne a normális szerintem. Nálunk felsős diákok is ügyelnek a folyosókon akik figyelnek a kicsikre, és segitenek ha kell, és mi, szülők is támogatjuk az ilyesmi nehéz helyzetbe kerülteket. Végtére is a példamutatással lehet legjobban nevelni, hogy ne legyenek olyan felnőttek akik röhögnek más kínján.

1-2-3 elsős osztályban minden szülő és minden gyerek megoldja, csak te nem.

Ebből neked az jön le, hogy az ott lévő tanítók képtelenek megoldani.

Priceless!

"Imádom itt a gyakorin, hogy már az ovisok is egyedül járnak."

Nem már, hanem már nem járnak egyedül.:)

Azt hiszem én írtam egyedül ilyet, de azt is hozzátettem, hogy ez nagyon régen volt. Akkoriban ez nem volt akkora nagy dolog. Az óvoda az utca végén volt, kijött a kapun, végigsétált fél utcát, bejött a másikon. Nem is egyedül tette, több gyerek járt oda az utcából. Csendes, kertvárosi utca volt, mindenki ismert mindenkit, és a kapukat is csak éjszakára zártuk.

Tudom, megváltozott a világ, ez manapság nem lehetséges, és talán ma már én sem engedném. Még ugyanabban az utcában sem.