Az iskolàkban nem veszik àt az elsösöket? A kicsi nem akart bemenni, 3 tanàr nézte az udvarrol messziröl röhögve a szerencsetlen szülöt. Egyik sem ment volna oda segiteni

Átjár az óvónő? Ne már. Honnan? Érdekes lett volna, ha a 13. kerületből átjárt volna az óvónő az ötödikbe. Mint az én unokám esetében lett volna. Vagy aki pld. Fóton járt óvodába, és Pesten kezdte az iskolát. És mi történik közben a saját óvodás csoportjával?

Fizikai képtelenség, amit állítasz. És nem, a szülő sem maradhatott bent, csak az első nap.

De most már az első nap sem. Sőt, az épületbe sem mehet be a szülő.

Ez is gond volt, mert olyan rohadt nehéz az iskolatáska az első nap, és fel kell cipelje a második emeletre.

Sajnos, én is teljesen hihetőnek tartom a történetet.

Ha a szülő helyében lettem volna, szépen bekísérem a gyereket. Ha senki nem foglalkozik velem, akkor jó, a padjáig kísérem és ott búcsúzom el tőle. De valószínűbb, hogy erre megmozdult volna a 3 trécselő tanítónő valamelyike, és máris tudom neki mondani, mi a probléma.

Néha kicsit provokatívnak kell lenni, hogy foglalkozzanak az emberrel. :-)

Nem olvastam a válaszokat.

Nálunk az oviban (nagycsoportos a lányom) egy dadus áll az ajtóban, lázat ér, és ha kell segít levetkőzni stb a gyerekeknek.

A suliban (bnőm fia elsős) szintén az ügyeletes tanárok feladata várni az iskolába érkezőket. Lázatmér, és segít az osztályba bevonulni ha kell

Nálunk elsőst bekísérhet a szülő az első 3 hétben.

Azt nem gondolom, hogy a pedagógusok pont benneteket beszéltek ki és rajtatok nevettek... de bizony én is szembesültem anno az elsősömnél azzal, hogy kint sírt a kapuban, amikor a párhuzamos osztály tanítója mosolyogva elment mellette. Aztán az éppen érkező egyik felsős tanár fogta kézen és vitte be azzal, hogy segítsen neki valamiben.

Nem akarok belemenni, hogy mi mennyire életszerű, és hogy te miért érzed sértve magad... de azt szeretném kiemelni, hogy TE vagy a gyerek anyja, a te dolgod, hogy ezeket megfelelően lereagáld. Neked kell jelen helyzetben olyan körülményt teremtened, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, szóval legközelebb nyisd ki a szád és hívd oda az egyik tanítónénit. Ők is emberből vannak, nem fogják leharapni érte a fejedet. És a gyerek sem fogja azt érezni, hogy cserben hagytad. És te sem.

Nem olvastam el a válaszokat.

Ez esetben legalább a beszélgető tanárokig bekísértem volna a gyereket és megkértem volna az egyiket h segítsen már bekísérni a gyereket az épületbe.