Az iskolàkban nem veszik àt az elsösöket? A kicsi nem akart bemenni, 3 tanàr nézte az udvarrol messziröl röhögve a szerencsetlen szülöt. Egyik sem ment volna oda segiteni

Ez kamu. Biztos vagyok benne hogy egy tanár sem nézte "röhögve" ahogy sír egy kisgyerek. Ez vagy nem veled történt, csak hallottad valakinek a valakijétől, vagy hazudsz. Mert nem sikerült elvégezned egy iskolát (vagy bejutnod) ezért permanensen gyűlölöd a tanárokat. Menj pszichológushoz.

Pedagógus voltam. Az elsősök beszoktatásának, átszoktatásának lerögzített módszerei vannk, például még átjár a volt ovónő, bent maradhat szülő, satöbbi. Fogalmad sincs az iskolai módszerekről, munkáról, gyermekpszichológiáról, csak fújod a pedagógus-gyűlöletet. De azt sose felejtsd el, hogy az, hogy tudsz összeadni, olvasni, írni, azt egy Marika-néni kaliberű, végtelen türelmes tanítónéninek köszönheted. Az eseted természetesen merő hazugság, kitaláció.

Egyébként a "messziről rögögve" meg a mosolyogva között igen nagy különbség van. Nézz magadba, miért gyűlölöd a tanárokat. Kudarc, rossz jegyek? Ne felejtsd el, egy tanár taníthat, de nem adhat szorgalmat és észt. Ha valamid nem sikerült, magadat okold.

Kérdező, igen, egy elsős gyerek már elég nagy ahhoz, hogy egyedül bemenjen az ajtón. Itt már azért önállóbbnak kell lennie, már nem dedós, hanem nagy gyerek. Ha a gyereked hisztizik, az a TE hibád, a TE félrenevelésed, vagy inkább nem nevelésed. Én képzeld, elsős koromban egyedül jártam iskolába, senki nem kísért el, mert anyumék dolgoztak. Délután egyedül mentem haza a napköziből - már amíg jártam napköziben -, mert a szüleim későig dolgoztak. És az iskola vagy negyed órára volt gyalog. Jé, el tudtam menni, nem raboltak el, nem akartak eltéríteni, nem csapott el autó sem. Anyu megtanított közlekedni, és megbízott bennem, hogy nem állok szóba idegenekkel, nem szállok be idegen autóba, szétnézek az úton, mielőtt átmegyek, stb. Te nem bízol a saját gyerekedben, itt az az alapvető gond. Nem ártana egy kis önállóságra nevelni az állandó tutujgatás miatt.