Miért erőltetik sokan ezt a “már nem te vagy a legfontosabb” szöveget?

Igen, kérdező 20 év után kirepül, és ha nem ő a legfontosabb és nem rendelsz mindent alá neki, akkor max addig repül ahol te tartasz. Vagy még addig sem.

Normális ember-bármilyen státuszban is legyen-jobbat akar a gyerekének, mint amit ő kapott. ehhez pedig ő kell hogy a legfontosabb legyen. Nézd meg pl Klapka gyerekeit-nem voltak fontosak senkinek, hát nem is vitték semmire. Még azzal sem tudnak mit kezdeni, amit apjuk rájuk hagyott.

Pont az ilyen felfogásuknál termeli ki magát a munkanélküli, dolgotalan, csapódok ide, csapódok oda, megyek a szalag mellé 180 ezerért típusú emberek.

Nincs ezzel semmi baj, csak ne tennél megjegyzést arra, aki nem így éli az életét. Mégis hány olimpiai bajnok lenne, ha nem a gyerek lenne a legfontosabb? Amerikában ez még nehezebb, mert ahogy megszüketik a gyerek, elkezdenek a Harvardi tandíjra spórolni, hogy legalább annyi legyen, hogy bank jelzálogot tegyen a házra... Nálunk ez -van-hiszen már első perctől beirathatod amerikai magániskolába a gyerekedet, annyi tandíjért havonta mint az átlagbér.

Kedves Kérdező! 23-as vagyok. Elmondanád, hogy számodra miért furcsa ez a felfogás? Hiszen nagyrészt ugyanazt írtad le, amit én is. Alapvetően nem is a kérdésedre reflektáltam, bár tudom ez hiba, hanem az egyik hozzászóló erősen énközpontú hozzáállására. Amit te írsz azzal nincs is semmi gond.

Tudod én igenis sokszor élem meg önfeladásnak az anyaságot, még akkor is ha imádom a gyerekeimet, mert olyan hobbim és érdeklődési köröm lenne, amit viszonylag kis gyerekek mellett nehéz rendszeresen végezni, és hiányzik. Nem az anyasággal határozom meg magam, sőt a személyiségemnek csak kis része az ami felszabadultan élvezi az anyaságot, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy a párkapcsolatom nem a kölcsönösség elvén működik, vagy legalábbis nem annyira amit én láttam a szüleimnél és szerintem kielégítő. Viszont hiszek abban, hogy valóban akkor lesz boldog egy kapcsolat, ha olyan emberek találnak egymásra akik egymás boldogságát nézik, nem önmagukét. Erre a szüleim házassága előttem a példa akik 39 éve élnek együtt, és még mindig szerelmesek. Egymás kezét fogva alaszanak el, és egymás nélkül még a boltba sem mennek szívesen. :)