Ezért a megjegyzésért ezt kapom?

Kerdezo, megertem a helyzeted nagyjabol, legalabbis probalom belekepzelni magam, mivel nalunk is hasonlo a helyzet a nagyszulokkel, szeretetteljes kapcsolat, de neha nem elfelejtik, hogy felnott emberek vagyunk, es ha tanacsra van szuksegunk, kerunk. Van egy csomo kedves emlekkel a gyerekrol, amit az olyan kerdesek miatt is, amit itt fent feltettel nem osztok meg a nagyszulokkel, inkabb egy kulon albumba gyujtjuk, amit csak a ferjem, es en latunk, vagy max. a baratoknak, vagy tesomnak kuldom el, mert tudom, hogy mit mondananak ra, el kezdenenek aggodni.

A nagyszulok helyzete sokszor nem lehet konnyu. Fontos nekik nyilvan az unoka egeszsege, de nem ok a felelosek erte, legalabbis az ido nagy reszeben, kiveve, ha a szulok nelkul epp a gyerekre vigyaznak. A szulok pedig sok dolgot maskepp szeretnenek csinalni, es komoly hatarsertesnek erzik, ha beleszolast tapasztalnak. Anyukam pl. azt kifogasolta, hogy mar nem mer semmit megjegyezni, mert mindenert harapok. Ez nem igaz. Ha egyszer mond el valamit, azzal semmi bajom, meghallgatom, atgondolom. Azt mar hatarsertesnek erzem, ha olyanert szol, amit, vagy amihez nagyon hasonlo dolgot mar megbeszeltunk, es duhit, hogy ujra ezzel kell foglalkoznom, nemelvezhetem nyugodtan a szuloseget, mert mar megint felhozza ugyanazt, es megsertodik, ha megkerem, hogy tobbet ne beszeljunk rola. Egy ido utan ezek a helyzetek eleg farasztoak tudnak lenni. Mivel nem akarom megbantani, es en sem akarok ezen stresszelni, ezert nalunk pl. a nagyi mar nemkap olyan kepet, ahol hidegben a gyerek homlokarol kisse lecsuszott a sapka, hiaba übercukia gyerek a foton, es valami uj dolgot csinal, vagy nem kuldtem pl. hintazos videot sem jo darabig, miutan megkaptam, hogy tul gyorsan lokom, ugyanigy a szivemnek legkedvesebb hordozos es egyuttalvos fotokbol is nagyon sokat nem lattak, mert ezek egyikevel sem ertenek nalunk egyet a nagyszulok, es ezt szamos alkalommal a tudtomra is adtak. Jo, ha nem akarjak nezni a gyereket, akkor nem kell nezni. Pedig en olyan szivesen megosztottam volna azokat a kepeket.

A lanyod is igy lehet ezzel. De most ugy tunik, besokallt, mert ahogy irod, nemez volt az elso eset, hogy olyan dologba szoltal bele, amit o erzekenyen erinti, vagy lehet, hogy olyan modon, hogy azt sugalltad vele, hogy nem jol banik a sajat gyerekevel. Erre nagyon jo megoldas lehet Marshall Rosenberg youtubeos videoit megnezni (magyar feliratos is van), es elolvasni az Eroszakmentes kommunikacio cimu konyvet, amit egyreszt segithet neked a velemenyedet olyan formaban megfogalmazni, hogy az ne legyen banto, masreszt kezelni az o megnyilvanulasaikat, es hogy el tudd donteni, mi tartozika te kompetenciaid koze nagymamakent, es mi nem.

Szerintem nagyon jo dolog, hogy feltetted ezt a kerdest, es mas szemszogbol is megvizsgalhatod ezt a helyzetet. Sok anya van itt, akiknel a rokonok - tegyek azt barmilyen szeretetteljes okbol - rendszeresen megprobalnak beleszolni a gyereknevelesbe, a valaszolok tobbsege valoszinuleg atelt ilyet, igy nem csoda, ha bekapcsol naluk a duh, es mar erzelmileg teljesen benne vannak a helyzetben, es kerik, hogy ne szolj bele.

Fontos kulonbseget tenni a tanacsadas, velemenynyilvanitas es a beleszolas/gyozkodes kozott. Ha nemerzed, hogy te melyiket tetted epp, nezd meg a ra kapott reakciot, es hogy te hogy erzed magad utana. Ha a reakcio sertodes (,,inkabb nemis kuldok rzutan kepet”), te pedig megbantva erzed magad, a reakciot jogtalannak, akkor sanszos, hogy akaratod ellenere a legjobb joszandekod mellett is atcsusztal a beleszolas-kategoriaba.

Nehez dolog az onreflexio, de ha vissza tudsz emlekezni hasonlo helyzetre a sajat eletedbol, az segithet.

Nézd, te írtad a lányodra, hogy a higiénia nem erőssége, és biztos vagy benne, hogy nem mosta el a flakont. Erre is azt tudom írni, hogy te ismered, biztosan igazad is van. De. Neked bizony megvan a véleményed róla, ami nem egyöntetűen hízelgő, bármennyire is szereted. Nehéz elképzelnem, hogy ebből soha semennyit nem dörgöltél az orra alá, hisz te is ízt írtad, hogy csak akkor szólsz, ha valamit nagyon nem látsz célszerűnek.

Én azt is megértem, hogy nagymamaként nem tudsz annyira közömbös lenni és teljesen lerázni magadról a felelősséget az unokád iránt, mintha a szomszéd néni lennél.

Viszont tényleg el kéne fogadnod, hogy a felnőtt lányod önálló döntéseit ne kérdőjelezd meg akkor sem, ha rosszul dönt. Ne kezeld gyerekként akkor sem, ha nagyobb a tapasztalatod és van, amit tényleg jobban tudsz esetleg nála.

Lehet, hogy te úgy érzed, hogy tízből 9-szer inkább csendben maradtál, amikor legszívesebben mondtál volna valami kritikát, de úgy tűnik, hogy az a minden tizedik mégiscsak kimondott kritika is elég volt a lányodnak ahhoz, hogy már sok legyen neki.

Néha a kedvesség és a másik döntésének tisztelete fontosabb annál, hogy igazunk legyen.