Mikor kapom vissza a lányomat? (37F)

Ugye nem csak ennyi miatt akadtál ki a gyerekre ilyen durván? Flegma, de hát a tizenévesekre ez jellemző. Már nem gyerek, keresi a helyét, Borzaszó bizonytalan tud lenni az ember az ő korában - ezt leplezik a látszólagos nemtörődömséggel.

Azt ne várd hogy megint a te kislányod lesz, mert nem lesz. De ha lecseng nála ez az időszak, még lehettek nagyon jóban.

Úgy gondolom, hogy olyan iszonyú nagy probléma nem lehet vele ha a tanulmányi eredménye nem romlott. Kitartást, türelmet kívánok mindkettőtöknek: Hiszen egyformán nehezen viselitek el egymást. Őszintén remélem hogy nem fog teljesen megromlani a viszonyotok.

Azon meg ne csodálkozz hogy húzódozik a közös programtól. Ebben a korban kínosnak érzik ha a szüleikkel járkálnak, mert "jaj, mit szólnak a többiek ha megtudják?" Bosszantó, de ez van. A keresztfiamnak két teljes év volt amire abbahagyta ezt a falkakövető magatartást. Mostanra lenyugodott, higgadt, megfontolt emberke lett. Pedig voltak meredek dolgai.

Első hozzászóló!

Persze, hogy kiakad a kérdező, ha lánya sza...ik a fejére.

Nálunk is így van.

Elváltunk.

Nem én akartam, nem én léptem félre, én hagytam ott mindent, én fizetek gyerektartást, stb.

De ennek az lett a következménye, hogy én egy csóró albérletben lakom sokad magammal.

Erre a 13 éves lányom mit reagál rá?

Le sem tojja a fejem több mint fél éve!

A telefont nem veszi fel, sms-re nem válaszol.

Vagyis hát igen, mert tegnap megkeresett azzal, hogy neki kéne egy új telefon, (így is már sokkal drágább van neki, mint az átlag FELNŐTT embereknek), és hogy mennyit tudnék bele adni.

Szerintem egyenlőre hagyd rá, úgyis egyszer csak felfogja, hogy kitől kapja a pénzt, ki is az apukája. Ne erőltesd a dolgot, mert csak jobban eltávolodtok.

Ne csinalj abbol problemat amibol nem kell.

Ha jol ertettem alapvetoen egy jo gyerekrol van szo. Nyugodtan felgmaskodhat, ha eppen olyanja van, semmi baj nincs vele.

Te meg legyel sokkal turelmesebb, es fogadd el hogy a gyereked kezd felnoni. Ami egyebkent nagyon jo dolog.

"Persze, hogy kiakad a kérdező, ha lánya sza...ik a fejére."

Mintha a kiakadas normalis lenne...

Szia!

Tudom, hogy nehéz, de ha az iskolában nincs vele gond, nem marad ki otthonról ok nélkül, nem bulizik és issza magát részegre hétvégenként, akkor valahol szerencsés vagy. Próbálj arra koncentrálni, hogy hány szülő akarna cserélni veled még így is. 37 évesen azért még te sem vagy öreg, nem emlékszel picit arra, hogy te milyen voltál 15 évesen? Nekem még tökre megvan, hogy én is ugyan ezeket csináltam, aztán mégis normális felnőtt lettem.

Én apa nélkül nőttem fel, ezért nem tudom, hogy mi a helyes taktika neked, de anyukám váltott. Már sokkal kevésbé parancsolgatott, sokkal több dologban hagyott dönteni, sminkeltünk, vásárolgattunk, mint a barátnők (persze szabályok maradtak, csak egyre kevesebb). Egy 15 éves fölött, már nincs igazán "azért, mert azt mondtam" hatalmad. A nevelés azon része lezárult és egész jól sikerült, hiszen az írásod alapján teljesen normális fiatal lányt sikerült faragni belőle. Erre legyél büszke :)

Azt már sosem "kapod vissza", ami most hiányzik (mondjuk ami 12 évesen volt a lányod), hamarosan egy felnőtt nőt fogsz kapni helyette. Ezt minél hamarabb fogadod el, annál jobb lesz mindkettőtöknek. Most egy párig évig háttérbe szorulsz, de én olyan 20 éves koromtól kezdtem újra több időt tölteni anyukámmal.

Fiuknal is megy ez, egyszeruen idegesiti, hogy ennyire fugg a szulotol.

Az a baj, hogy egyszerre akarsz az apja is lenni meg a baratja is. Na ez az ami nem megy. Nekem is folyton ezt mondta apam, hogy o "apam is meg baratom is", persze... csak ott a gond, hogy BARAT az csak egyenrangu lehet. Nem lehet barat az, akit nem tudsz elkuldeni a busba ha felidegesit, nem lehet barat az, akivel ha nem vagy egy velemenyen, akkor hatalmi szoval valaszol.

Es nem ertette hogy miert nem mukodik a haversag. Hat egyszeruen azert nem, mert te NEM a haverja vagy, HANEM az apja, ugy viselkedj, ne ugy mint egy haver.

Esetleg probalj leulni vele es megbeszelni NE TAMADON ES NE SZAMONKERON hogy erzed hogy eltavolodik toled, es ez bant teged. Hogy termeszetes hogy felno (ne azt mondd, hogy kamaszodik...), de neked o ugyanolyan fontos mint eddig, es sokat jelentene szamodra, ha visszajelzest kapsz tole. Itt ahelyett hogy "mikor er ra" az lett volna a jo kerdes, hogy megkerdezed milyen programot szervezne veled szivesen? Vagy ha egyaltalan semmilyet, mert veled nem szeretne idot tolteni, akkor mi ennek az oka, es min tudnal valtoztatni hogy ez ne igy legyen?

Komolyan beszelj vele, ertelmesen, es ne FELULROL. Persze elsore fura lesz neki, es konnyen lehet hogy megprobal majd "provokalni", hogy kibujjon a szog a zsakbol hogy te megiscsak kontrollalni akarod, ne vedd fel a kesztyut.

Azert utasit el, mert azt latja, hogy ez duhot, tehetetlenseget valt ki beloled, VAGYIS a felette valo hatalmad elveszteset/csokkeneset.

Ha pusztan szomorusagot, rosszerzest valtana ki ezzel a viselkedessel, ertelmet vesztene, mert NEM bantani akar teged, hanem kikerulni a hatosugaradbol.

nem tudom :D

komolyra fordítva...egyszer remélhetőleg megkomolyodik, de ezt a korszakát ne vedd el tőle, de ne is hagyd, hogy nagy hülyeséget csináljon...remélhetőleg pár év és nem kell miatta aggódnod...

22F